Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Kavinsky
Kiadó: Mercury Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 44:26
Értékelés: 3.5/5
Kavinsky nem más, mint a francia house és szinti-pop hangvarázsló, Vincent Belorgey! A újrahasznosítás manapság divat. Kavinsky ennek megfelelően olyan irányt vett zenei művészetében, amely a nyolcvanas évek retro hangzású szinti-popkultúráját idézi. Stúdió-debütálásán, az „Out Run” című lemezen tehát újra életre kelnek a legendás szintetizátorhangok és ritmikus tánczenei loopok, amelyek burjánzó fejlődésüket a nyolcvanas évek elején kezdték. A dalok és az örökzöld slágerek tartóelemei, az időszak legismertebb hangzásvilágának képviselői, mind ezeken keresztül szólalnak meg.
A mi Vincentünknek, aki 1975-ben született, ez egyáltalán nem szokatlan. Tinédzser korában jelentek meg az első videójátékok (hogy lásd, hogyan néztek ki, nézd meg a Rush 1982-es videóklipjét a Subdivisions című dalhoz). 1986-ban a japán Sega kifejlesztett egy „Out Run” nevű arcade játékot, amelyben egy Ferrari Testarossa szupergyors járgány kormányát kellett irányítanod. Az „Out Run” album tulajdonképpen Kavinsky főhajtása ez a játék előtt, a lemez mögött pedig egy sztori húzódik. 1986-ban a főhős (Kavinsky) összetöri a Ferrari Testarossát, és elutazik az örök vadászmezőkre. 2006-ban azonban zombiként visszatér a mi világunkba, és most már elektronikus zenét csinál. És mivel nem tud kibújni a bőréből, keresni kezdi akkori barátnőjét, aki persze 20 évvel idősebb, és a Night Call című dalban részletes beszélgetésre hívja, de a volt partner lepattintja. Elég olcsó és szánalmasan kétségbeesett poén, nem? Ebből a kiindulópontból egyfajta teleportációt lehet kiolvasni Vincent Belorgey elméjében: a tinédzseréveinek álmaitól egy olyan időpontig, amely 20 évvel azután van, hogy a fickó ténylegesen valóra váltotta az álmait (az „Out Run” album).
Annak köszönhetően, hogy a Night Call bekerült a „Drive” (2011) című film zenéjébe, Kavinsky már az „Out Run” megjelenése előtt irigylésre méltó figyelmet kapott. Ez az album egyik legjobb dala, amely két hangulati állapotot ötvöz, és hatásos kontrasztot, atmoszférikus ugrást hoz létre. A versszakot hangeffektekkel megtámogatott, félelmetes „zombi” dimenziójú énekvonal viszi, amely akár Marilyn Mansonnak is tetszhetne művészi vállalkozásai során, a refrénben pedig pozitív kicsengésű, fülbemászó dallamos kísértéssé nő, amelynek jellegzetességei még a korai Pet Shop Boysra is rájátszanak.
Egyetlen ember munkájaként, a nyolcvanas évek hangzásfigurái közé szorítva az „Out Run” kidolgozása mindenképpen irigylésre méltó minőségű. A dalok között nagy a motivikus változatosság, még ha hangzásbeli jellemzőikben korlátozottak is. A szinti-pop retorika szigorú minimalizmusú vezérmotívumainak ismételgetése sokszor cerebrálisan hat. Ha tudsz kikapcsolni, kifejezetten jótékony hatással lehet a lelkiállapotodra, mert egyenesen a harmonizálás középvonalaiba csap. Ilyenként az „Out Run” zenéje kiváló hallgatnivaló hosszú, éjszakai autózásokhoz. Ez a megállapítás Kavinskynak fontos megerősítés arról, hogy eltalálta az album üzenetének egyik lényegi elemét. Kavinsky a szinti-pop hangszerelést elektromos gitárral és különböző megközelítésű énekekkel színezte, ezzel pedig feldobta az album dinamikáját. Ha logikával közelítesz az albumhoz, a sokszor ismétlődő loopok szintetikussága kezdhet zavarni. Ezért ez olyan lemez, amelyet a megfelelő időben, a megfelelő helyen kell feltenned.
Manapság sok nagyon sikeres modern zenekar fordul a nyolcvanas évek szinti-pop retro hangzása felé. Ilyen például az M83 vagy az Empire Of The Sun, és párhuzamot lehet vonni az „Out Run” kínálata és a Daft Punk hasonló munkája között is, amikor a „Tron Legacy” című filmhez írták a zenét. Az „Out Run” összehasonlítható hasonló, egyedül dolgozó, elektronikus hangokkal bűvészkedő művészek munkáival is, mint a College és a Danger.
Az „Out Run” tehát tetszetős munka, de Kavinskynak a következő zenei kalandjaiban új művészi kihívásokat kell vállalnia, és más zenei tartalmat kell kínálnia. A nyolcvanas évek kultúrájának szintetikus hangzását jól feldolgozta. Ha viszont a következő kiadványon is kitart az „Out Run” üzenetvilágának azonos használata mellett, fennáll az önismétlés és ebből következően a szerzői lényeg művészi leértékelődésének veszélye, és Kavinsky ezt álmában sem szeretné.
Felállás
Kavinsky – programozás, ének
José Reis Fontão – vokál a 11. dalon
Paul Hahn – hang az 1. és a 13. dalon.
Havoc – ének a 6. dalon
Lovwfoxxx – ének a 8. dalon
Tyson – ének a 11. dalon
Raw Man – gitár a 2., 3. és 11. dalon
Producer
Kavinsky
Számlista
01. Prélude [01:55]
02. Blizzard [03:28]
03. ProtoVision [03:26]
04. Odd Look [04:50]
05. Rampage [02:56]
06. Suburbia [03:29]
07. Testarossa Autodrive [03:38]
08. Deadcruiser [03:33]
09. Nightcall [04:18]
10. Grand Canyon [03:13]
11. First Blood [03:04]
12. Roadgame [03:44]
13. Endless [03:00]
