Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Whitesnake
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 119:21
Értékelés: 3/5
Mi a fene? A kifogyhatatlan David Coverdale egy új Whitesnake-koncertalbummal? A „Forevermore” turnénak szentelve, 2011. október 15-én rögzítve, a korabeli japán turné egyik állomásán, a címét pedig a rockkorszak egyik történelmi léptékű, korszakalkotó koncertfelvételéről kölcsönözve, amelyet 1972-ben a Deep Purple (Coverdale közismert egykori munkaadói) adott ki. A pasast nem lehet kisiklatni. Ez az a koncertdokumentum, amely mostantól kiindulópontul szolgálhat David Coverdale mai koncerténeklésének és hangja „elillanásának” mértékéről szóló mélyreható vitákhoz, bár e tekintetben a „bootleg” kiadványok a legmérvadóbbak.
A 2006-ban megjelent „Live: In the Shadow Of The Blues” hangzásában átkozottul kemény volt! Olyan dokumentum, amely meghatározta az új Whitesnake koncertképét, olyan, amely azt a felismerést hozta, hogy a Whitesnake a fémesebb keménységnek rendelte alá új arculatát. A „Made In Japan” ezt az érzést annyival erősíti meg, amennyire erősen érezni a súlyos hangi kopottságot és az időnkénti érzelmi kiüresedettséget az egykor „isteni hangú”, javíthatatlan női szívtipró, David Coverdale hangján. Róla azt mondták szállóigeszerűen, hogy nem biztonságos egyedül hagyni egy szobában még a saját nagymamájával sem. Mostani éveiben Coverdale a nagymamákat már egyáltalán nem hárítaná el.
Ha a „Live: In the Shadow of the Blues” lemezen Coverdale még „sikeresen” bújt a hangeffektek mögé, akkor a „Made In Japan” – a médiabeli lelepleződés után, amikor a megsértett és megbántott Coverdale hivatalosan előbb bejelentette a visszavonulását, aztán meggondolta magát – új koncertdokumentum, amely egy hajszállal kevésbé „támaszkodik” a keverőpultról küldött effektekre (a Still Of The Night persze e tekintetben a „Made in Japan” lemezen is komoly hangtechnikai protézist kapott). Coverdale a „Made In Japan” lemezen is tovább tolja az új Whitesnake hangzását a keménység és a nyers erő irányába. Ennek az óhajnak a teljesítése Reb Beach és Doug Aldrich gitáros-gyógyítók részéről tollpihe-könnyedséggel megoldható: elég a bal kéz kisujjának egy futó mozdulata. Éjfélkor is, ha úgy tartja kedvünk. Coverdale az utóbbi években egyre inkább arra épít, hogy a kísérővokált a színpadon a zenekar valamennyi tagja egyenrangúan vigye. Még a vad dobos, Brian Tichy sem menekül. Kitalálod, miért? A válasz már az első bekezdésben elhangzott. Egy ilyen módon felfrissített szerkezetbe, a Whitesnake örökzöld slágereinek újradefiniálásába, valamint az új „Forevermore” dalokba Coverdale megfogyatkozott hangja kényelmesen belehever, és ott sikerrel átvészeli a koncertpróbát!
Amikor jön a refrén ideje, Coverdale hangja meghúzódik a középső sávban, amelyet úgy igazítottak, hogy az énekes spórolhasson az erejével, a kísérővokalisták pedig a kiválóan harmonizált kórusokban megszólaltatják a nevezetes refrének kötelező dallamát. Ezekbe spontán bekapcsolódik a fanatikus japán közönség, amelyet a recenzió megjegyzései cseppet sem zavarnak. Aztán ott van a koncertből elcsent újabb 15 perc, amely a dobszólók és a két gitáros szólózásának számlájára megy, így Coverdale tulajdonképpen alig egy órán át van énekben lekötve. Vannak pillanatok, amikor a rockkorszak egyik legnevezetesebb hangjának aranyévekbeli nagy formája sikeresen közel kerül a hallgatóhoz, de ezekhez a pillanatokhoz némi több figyelem és kitartó keresgélés kell. Ilyen például a Love Ain’t No Stranger még mindig méltósággal elénekelt versszaka, vagy az egyébként kiváló új dal, a Forevermore nyitó része, ahol időnként sikeresen felcsillan a legendás énekes híres, füstös-bársonyos hangja. De ezek a pillanatok az új időkre egyszerűen megcsappantak. A hang élő hangszer. Ha megkopik, nem pótolható. Coverdale, aki a személyi száma szerint a rockveteránok között korántsem áll egyedül a hangforma fenntartásának gondjaival, ravaszul igazítja a színpadi show-ját. Szánalmas viszont a felismerés, hogy a zenekarnak a Still Of The Night félkilenc perces változatához még egy külön felvett kivezetést (We Wish You Well) kellett „hozzátoldania” – ez általában nem koncertalbumok jellemzője.
A „Made In Japan” koncertes CD-ként kerül piacra, egy extra bónusz CD-vel, amelyen „hangpróbák” betétei szerepelnek – kétségkívül szórakoztató élmény –, valamint DVD/Blue Ray lemezzel. Szóval egy igazi „kartonszendvics”. Megveszik a legelszántabb Coverdale-rajongók és mindenki, aki nem tudja, mit kezdjen a pénzével. A bölcsek maradnak a „Live… In The Heart Of The City” (1980) nevű koncertrock-klasszikusnál és annál a felvételnél, amely két éve jelent meg a Frontiers Records gondozásában „Live At Donington” címmel (a „Slip Of the Tongue” album népszerűsítésének időszakából, turnéról származik). Hogy mennyi igazság van ennek az albumnak az értékelésében, hamarosan a saját füleddel és szemeddel is leellenőrizheted, amikor a Whitesnake idén júniusban ismét útra kel a régi európai kontinensen, és 2013. június 15-én a nekünk közeli Zágrábot is útba ejti!
Egyébként nincs más szemrehányás ennek a dokumentumnak a szemére vetni, mint hogy igazodik Coverdale vokális interpretációjának mai teljesítőképességéhez. Coverdale jó, hogy egyáltalán mer koncertalbumot kiadni, hiszen a produktum az adaptációk miatt sok szempontból szükségszerűen korlátozott minőségű, és nem hozza azt a kívánt szenvedélyes expanzivitást, amellyel a Whitesnake a nyolcvanas években elkényeztetett minket.
Az anyag az új időkben kivételesen profi szinten szól. A főnök utasításai és igényei szerint. Coverdale mindig a legjobb és legdrágább zenei légiósokat toborozta, ezért egy pillanatig sem kell kételkedni az anyag a „Made In Japan” lemezen hallható zseniális kivitelezésében. Különösen azoknak fog tetszeni, akik szeretik a teljes erőből játszó, felpörgetett és végtelenül metalizált hangzásnak alárendelt zenei karaktert. Ne felejtsük el újra hozzátenni, hogy ez a hangzás nagyrészt alaposan megfosztott a Moody Marsden-éra aranykorának blueseros érzelmességétől, amellyel olyan átkozottul nehéz megbékélni, valahányszor az ezredforduló utáni Whitesnake tevékenysége kerül szóba.
Felállás
David Coverdale – ének
Doug Aldrich – gitár, kísérővokál
Reb Beach – gitár, kísérővokál
Brian Ruedy – billentyűs hangszerek, kísérővokál
Michael Devin – basszusgitár, kísérővokál
Brian Tichy – dob, kísérővokál
Dallista
CD1.:
1. Best Years
2. Give Me All Your Love Tonight
3. Love Ain’t No Stranger
4. Is This Love
5. Steal Your Heart Away
6. Forevermore
7. Six String Showdown
8. Love Will Set You Free
9. Drum Solo
10. Fool For Your Loving
11. Here I Go Again
12. Still Of The Night
BONUS CD – Sound Check
1. Love Will Set You Free
2. Steal Your Heart Away
3. Fare Thee Well *
4. One Of These Days *
5. Lay Down Your Love
6. Evil Ways
7. Good To Be Bad *
8. Tell Me How *
*… akusztikus változat
DVD / Blu-Ray:
1. Best Years
2. Give Me All Your Love Tonight
3. Love Ain’t No Stranger
4. Is This Love
5. Steal Your Heart Away
6. Forevermore
7. Six String Showdown
8. Love Will Set You Free
9. Drum Solo
10. Fool For Your Loving
11. Here I Go Again
12. Still Of The Night
Rajongói videók a következő dalokhoz:
– Forevermore
– Steal Your Heart Away
