Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rekus, Greg
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 29:09
Értékelés: 3.5/5
Greg Rekus egy kanadai, winnipegi énekes-dalszerző szabadúszó, akinek a művészi bemutatkozásához nem kell más, csak a hangja és egy akusztikus gitár. A srác pontosan oda céloz, ahová a mai trendek: az alternatív műfajok fúziójába, amely tele van dallamossággal, hagyományos melosszal és folkritmusokkal. Ha ezt a hangvételt Nagy-Britanniában a Mumford And Sons, az Egyesült Államokban a The Lumineers jóval hatalmasabb pompával hozza, Greg Rekus mindkettejükkel ellentétben a „csendes víz”, akit nem nyomaszt, hogy hány példányt ad el „The Dude Abides” című debütjéből.
A fickónak megvan az a szerencséje, hogy sajátos, éles hangja van, amely a debütalbum hosszán, vagyis jó fél órán át (pontosabban kicsit annál kevesebben) is felismerhető marad. A vokál megközelítése egydimenziós. Ez azt jelenti, hogy Gregnek nem kell holmi különleges rugalmasság ahhoz, hogy a verssorokon (az üzeneten) keresztül színezze az érzéseket. De ez nem szabály. A Friends Of Mine-ban felhagy a torkos énekkel; ezt a dal bensőségesebb, személyesebb vallomás jellege kívánja meg. Mindenesetre a mérleg nyelve a punk felé billen, úgyhogy kijelenthetjük: a „The Dude Abides” inkább akusztikus punk album. De mint mondtam. A rengeteg dallam, a hangszín sajátosságai és az éneklés módja (pl. Dancing Around) miatt Greg Rekus frontemberként nagyon sikeresen működhetne modernebb, pop punk/melodikus punk, skate punk és hasonló felállásokban is.
Az énekében elég szenvedély van ahhoz, hogy meggyőzzön. Ugyanilyen a gitározása is, amelyet koherens és dühös akkordmenetek terhelnek. A gitárritmushoz végig lábdobogást tesz hozzá, amivel értelmesen hangsúlyozza a dalok ritmusát. Nincsenek cicomák, szájharmonika és egyéb „trükkök”, amelyek szívesen belopakodnak az Atlanti-óceán túlpartján született „vándorénekes-zenékbe”. Hazudok. A felgyorsított No Work Today erős blues-hangot üt meg, Greg pedig bevet benne egy motívumszerű kazoo-„függeléket”. Más „díszítést” nem találsz az albumon.
A fickó nagyon egyszerű módon, hatásosan színezi a legkülönfélébb hangulatokat. Egyszerűen sikerült sok változatosságot kihámoznia a választott vezérmotívumokból. Kiemelkedően működik a One Last Word: szerzői hangszerelésben nagyon érett. A fájdalmat az album során fanyar fordulatok terhelik (pl. I Guess That’s My Excuse). A szövegei időnként kissé banálisak, de ez megőrzi minden művészi értelmét, ha a punk képeiről beszélünk.
Határozottan nem beszélhetünk közhelyekről, még ha Rekus nem is találja fel a zenei forradalmat: fél óra alatt sikerül kihámoznia az egyéni szerzői kifejezésmódot, ez pedig az alapvető mottója, amellyel le akarja kötni a hallgatót. Az album mindenképp megérdemli a figyelmedet!
Felállás
Greg Rekus – ének, akusztikus gitár, ritmus, „kazoo” a 7. dalon
Produkció
John – Paul Peters & Greg Rekus
Számlista
1. Signature of the Poor
2. Albert Song
3. The High Cost of Low Prices
4. The Mirror In My Favorite Bar
5. Friends of Mine
6. Dancing Around
7. No Work Today
8. Consequence
9. One Last Word
10. I Guess That’s My Excuse
