Előadó: Chelsea Light Moving
Kiadó: Matador Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 45:06
Értékelés: 4.1/5
Thurston Moore volt az alternatív és indie rock színtér arca a múlt század 80-as éveiben. Thurston Moore volt az alternatív és indie rock színtér arca a múlt század 90-es éveiben. És most, a 21. században Thurston Moore ismét visszatér mint olyan idők arca, amelyek soha nem látott módon vannak előtérben. A Sonic Youth ugyan a múlté (főleg Thurston Moore és Kim Gordon, a Sonic Youth basszusgitárosa és énekesnője válása miatt), de úgy tűnik, Moore új projektjében – a Chelsea Light Movingban – reinkarnálódik (vagy mégsem?).
Persze a Chelsea Light Moving nem a Sonic Youth, nem is ez a céljuk. De azt a személyes kifejezésmódot, amilyen Thurston Moore-é, egyszerűen nem lehet megváltoztatni. Úgysem akarja senki. Valószínűleg minden Moore-projektben van, és lesz is egy kis Sonic Youth, de ez a „kis Sonic Youth” valójában csak sok Thurston Moore. A Chelsea Light Moving pedig többek között pontosan ez – sok Thurston Moore. Persze a tavaly, vagyis 2012-ben alakult zenekar még három másik tipikus hangszerből áll (Moore természetesen az énekes és gitáros szerepet vállalta) – Samara Lubelski basszusgitáron (persze, Moore zenekarában basszusgitárosnő kell, nem basszusgitáros; Samara egyébként régóta dolgozik együtt Moore-ral, számos albumán játszott hegedűszólamokat), John Moloney dobon és Keith Wood a második gitáron. Az azonos című debütáló album gyakorlatilag rögtön ennek a felállásnak a megalakulása után megjelent.
A Chelsea Light Moving című első lemez alapjában véve elég zavaros korong. Egyrészt pillanatokra sötét, zajos, benne van a noise rock igazán disszonáns lelke, másrészt már-már bolondos, nagyon ösztönös és „moore-osan” egyszerű – talán még túl egyszerű is. A számok tele vannak kontrapontokkal, furcsa disszonanciákkal, antimelódiákkal és hangolatlan akkordokkal, ugyanakkor annyira ”catchy”, annyira kellemesek, kézenfekvők, egyszerűek, szinte már rádióbarátok… Egyrészt tipikusan Moore-os dalok, másrészt meg mégsem. Valahogy nem tudom eldönteni, hogy zseniális-e a lemez, vagy olyan furcsán, szélsőségesen egyszerű, hogy az már abszurd. Az viszont tény, hogy elmebajosan ”catchy”, közben meg furcsa akkordokat, disszonáns vonalakat, nem illeszkedő átvezetéseket hallasz, mindezek tetején pedig ott van Thurston hangja, aki mint mindig, valahogy recitál, úgy tűnik, folyton elbaltázza, mégis teljesen egy hullámhosszon van a (hangolatlan) zenével.
Hasonló leegyszerűsítő szétesés zajlik a szövegekben – ezek első pillantásra a múlt század 80-as évei fiatalságának szellemét tükrözik, azt a zeitgeistot, ami az alter és indie hullámokon újra ”in”. A szavakat ugyanúgy átjárja Moore jellegzetes, különc szellemessége, ami olykor valami mélyebbre utal, máskor viszont azon tűnődsz, nem ragadt-e Moore időkapszulába a 20-as éveiben (a külseje biztosan ott maradt, valahol a padláson valószínűleg elrejti a portréját, ami helyette öregszik). Persze nem minden szöveg valami fura, önvallomásos katarzis, hanem aktuális eseményeket is érintenek (legyenek azok társadalmiak vagy akár politikaiak), és tisztelegnek a múlt század 60-as éveinek avantgárd művészei előtt, köztük Frank O’Hara költő, William Burroughs író és Philip Glass zeneszerző előtt; mindezt kicsavart nézőpontból mutatják be, és Moore zseniális lírai elbeszélői képességén át jellemzik és problematizálják. Mindez továbbra is szellemes, egyszerű és gyakran együgyű formában, ami Thurstontól elvárható.
A Chelsea Light Moving nem holmi Thurston Moore-os mellékprojekt, amely a Sonic Youth-rajongóknak akarja pótolni a kedvenc zenekarukat, és a Sonic Youth-posztereket tépteti le a falaikról. Nem is valami szánalmas Sonic Youth-pótlék, még ha Moore egyedi hangja ugyanaz is (és ez így van jól). A Chelsea Light Moving simán lehet egy igazán kemény, teljesen új zenekar, amelyben történetesen ott van Thurston Moore, a legendás Sonic Youth (volt) frontembere is. A Chelsea Light Moving című első lemez ugyan magán viseli az említett színtér első éveinek szellemét, de a valóságból, az aktuális zeitgeistból és új inspirációkból táplálkozik, még ha ezek régebbi művészek felé fordulnak és előttük tisztelegnek is (a múlt század 60-as éveinek avantgárdja). Thurston Moore nem hasznosít újra sem szövegeket, sem gitárvonalakat. Thurston Moore túlnő a Sonic Youth-on. És Thurston Moore most a Chelsea Light Moving.
https://www.youtube.com/watch?v=_qmIvFuF8r4
Felállás
Thurston Moore – gitárok, ének
Samara Lubelski – basszusgitár
John Moloney – dob
Keith Wood – gitár
Produkció
Justin Pizzoferrato
Számlista
1. „heavenmetal”
2. „Sleeping Where I Fall”
3. „Alighted”
4. „Empires of Time”
5. „Groovy & Linda”
6. „Lip”
7. „Burroughs”
8. „Mohawk”
9. „Frank O’Hara Hit”
10. „Communist Eyes”
