Szerző: Rok Klemše
Előadó: No Limits
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: year_month
Játékidő: 35:00
Értékelés: 4/5
A szlovén hardcore veteránjai, a tengerparti No Limits visszaütnek! Jó tíz év telt el a www.borba.non-stop című bemutatkozó nagylemez megjelenése óta, de a hazai hardcore-színtér öregjei csak látszólag pihentek. A társadalmi változások, a megélhetésért vívott harc, az anyagi javak hajszolása, a személyes körülmények és a kapitalista rendszer egyre szembetűnőbb romlottsága elég alapanyagot, lendületet és mondanivalót adott a zenekarnak egy új stúdiólemezhez, amelyet egyszerűen Hardcore-nak kereszteltek el. A borítója gyönyörű, képregényesen színes, és előre megsúgja, mi vár ránk a lemez belsejében.
Ha valaha, hát most látszik úgy, hogy eljött az ideje a No Limits-féle dühös, hörgő hardcore-nak, még ha a Hardcore-on érintett témák jóval szélesebbek is a puszta társadalmi és politikai kritikánál. A No Limits egy jó fél óra alatt többet mond el, mint a parlament mind a 90 ragyogó fője az összes maratoni ülésén együttvéve. A zenekar a Hardcore-on nem filozofál, nem szaporítja a szót és nem bonyolít: az album mind a 35 percében brutálisan őszinte, fájdalmasan realista, és mindenekelőtt aktuális. Enco énekes kegyetlenül leszámol a nemzet megromlott társadalmi-politikai rendszerével, a munkáltatókkal, akiknek lényege, hogy az amúgy is levegő után kapkodó „proletariátust” az utolsó csepp vérig kifacsarják, a globális felmelegedéssel, a szlovén mainstream „zene” ostoba, instant „slágereivel”, a katonai parancsok vak követésével, a megalomán gyógyszeripari óriásvállalatokkal, és végül a saját démonaival is. Témától függetlenül a No Limits végig őszinte, szenvedélyes és meggyőződéssel áll ki amellett, amit „prédikál” – ütős, energikus és megalkuvást nem ismerő crossoverrel.
A Hardcore ugyanis pontosan azt kínálja, amit várunk tőle: 30 percnyi konkrét, „no bullshit” rohanást, ami végig dinamikus, érdekes és változatos. A lemez számos műfajt érint, és hatékonyan olvasztja őket egy romboló, dühös egésszé. A No Limits érinti a crust/grind és még a death/thrash metal elemeit is (a Ne morem helyenként úgy zúz, mint a régi Sepultura), a tősgyökeres, brutális hardcore-t a Ratos de Porão stílusában, a crossovert a D.R.I. és a Suicidal Tendencies módján, az óiskolás punkot élén a Dead Kennedysszel és a Black Flaggel, valamint az élénk skatepunkot, amely a NOFX-hez és a Bad Religionhöz közelít (lásd a No More Lies refrénjét).
A szent harag végig vulkánként tör fel és ömlik Enco torkából, a szavak pedig ennek megfelelően forrók és robbanékonyak. Enco a romboló hangszeres alapokra támaszkodva változatosan, sokszínűen és érdekesen adja elő őket: hörgése a crust/grind/death metal mordulásától az igazi hardcore-ordításig terjed, de kísérletezőbb jellegű sikoltozás, skandálás és visítás is akad. A látszólag egyszerű zene így semmiképp sem csúszik egyhangúságba, amitől az album kiváló hangszeres megszólalása is megmenti. Boštjan gitáros kaméleonként uralja a különféle gitárstílusokat a metaltól a punkon át a hardcore-ig, az egyszerű, mégis hihetetlenül romboló ritmusszekció (a dupla lábdob és a technikásan bonyolult átvezetések a puhányoknak valók) pedig a hardcore-hoz hozzáteszi a nagy HC-t. Az albumból nem fogy ki a változatosság és az erő, csak egyes dalok sikerültebbek a többinél, de legföljebb három percben annyit elmondani, amennyit a No Limits, nem akármi. A srácok a végén a tengerpartról átvisznek minket Brazíliába, és egy feldolgozással, amelyet Enco és Joao Gordo telefonbeszélgetésének humoros felvezetése nyit, főt hajtanak az egyik legnagyobb hatásuk, a legendás Ratos de Porão előtt.
A No Limits a Hardcore-on nem olyan, mint a bóra, amely csak időnként, széllökésekben fúj erősebben, hanem igazi trópusi forgószél. A Hardcore nem ismer bonyolítást, csak egyszerű, élő és féktelen energiát, amely helyenként a szlovén lázadómozgalom dühös filmzenéjeként szól, részben pedig őszinte, személyes vallomásként az életről. Másként fogalmazva: a Hardcore az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a kapitalista dekadenciát.
Felállás
Enco – ének
Matjaž – dob
Boštjan – gitár, vokál
Dexter – basszusgitár
Produkció
Denis „JD2” Scher és No Limits
Számlista
1. Prologue
2. Ne morem
3. Fušaš
4. Global Warming Warning
5. Hit
6. Just One Day
7. To Live And Die
8. Hardcore
9. On Crack
10. No More Lies
11. Tamiflu
12. We the People
13. Epilogue
14. Quando Ci Vuole, Ci Vuole (Ratos De Porao; bónuszszám)
