Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dance Mamblita
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 35:12
Értékelés: 2/5
A Dance Mamblita a harmadik önálló stúdióalbumával tér vissza. Az idők változnak, a felállások is. A duóból immár trió lett: Boris Beštjak helyét a dobok mögött Maksimiljan Rojc vette át, a csapatba pedig bekerült Đuli Jenček énekesnő is. Csakhogy az idők változásával nem feltétlenül fejlődnek együtt a zenekarok. A Motörhead már 35 éve ugyanazt az egy riffet játssza, az AC/DC szintén, még a Status Quo is…
A Dance Mamblita mindig is a minimalizmusra épített, és ez most sincs másként. A rendkívül szikár hangzásban csak dob, basszusgitár és ének van. Az „Amor” című új lemezen is hűek maradnak ehhez az irányhoz. A zenekar zenei szókincsének kiindulópontjait természetesen a punk és a hardcore hagyományában kell keresni. A Dance Mamblita igyekszik elfedni az aranzsmanok kopárságát, és ebből a szempontból szinte elkerülhetetlen volt az együttműködés a Portofado duóval, amelyet a „vándorló” Angelica és Francesca alkot. Šik és Rojc ugyanis sem nem Neil Peart, sem nem Geddy Lee, így kifejezőkészségük hihetetlenül korlátozott – ötletek, megvalósítás és hangszerelés terén egyaránt. Bár a nyitó Vatreni a szinte stoner-os „csavarodásával” magasabbra emeli a lécet, a lemez további menete gyorsan alámerít minden reményt! Főleg akkor, amikor a két zenész hosszú instrumentális szakaszokba bonyolódik, ahol ugyanazt az egy frázist pörgetik végtelen, repetitív négynegyedes hurkokon át – ezeknek ugyanis se vége, se hossza. Ha legalább az improvizáció terén lennének ötletbeli elmozdulások! De nem, semmi. Ezt rögtön megerősíti a lemez második száma, a Como va, amely öt és fél percével (ennek sincs vége) az „egytagúságban” rettenetesen nyomasztóan hat. A dal egyszerűen túl hosszú.
A Dance Mamblita mindig is cinikus volt, és az is maradt. Az énekbetétek a versszakokban szinte egytagúak. Páviáncsorda-üvöltésre emlékeztető banalitásukkal csipkelődő módon próbálnak bármelyik hallgató érzelmeire rászólni. A lemez ugyanakkor másfelől legalább abban hatásos, hogy spontán hangulatot áraszt. Nyilvánvalóan az első adandó lehetőséggel, könnyedén lett összecsapva. Legalábbis ez igaz, még ha a garázshangzás ellenére sem sikerül kisajtolnia magából azt a feszültséget, amellyel maga mellett tarthatná a „komoly” hallgatót (a komolyság toleranciaküszöbének lécét ezúttal tényleg nagyon alacsonyra tették).
Egyszerű zenei nyelven próbál közeledni, és banalitását a stúdióban felvett órák határtalan szórakozásának pillanataival igyekszik ellensúlyozni. Ebben sikeres is. Egyébként zeneileg összességében az „Amor” olyan, mint nyers demófelvételek halmaza, amelyekre éppen csak annyira vannak előkészítve a dolgok, hogy elektromos gitáraranzsmanokat lehessen rájuk fektetni. Éppen ezért azoknak, akik az „őrültséget” keresitek, ez a lemez talán még érdekes is lehet, mert olyan, mintha félig lenne csak kész. A Barcelonáig nem történik semmi különös, ebben a dalban viszont a zenekarnak sikerül szemléletesen elhelyeznie egy harmonikaaranzsmant, amely egy másik égtájon akár a portugál fado hagyományos melosában is megállná a helyét. Szerencsére a zenekar a Dance Machine-ben megismétel egy hasonló trükköt.
A végére még a Angelica és Francesca fado-kirándulása is megmenti ezt a kiadványt. Elég paradox módon az ő számuk, a Marujo Portugues / Rosinha dos limosa lesz ennek az ötletekben megkopasztott és elszegényedett „alternatív” rocklemeznek az alkotói csúcspontja.
Felállás
Andrej Šik – ének, basszusgitár
Maksimiljan Rojc – ének, dob
Đuli Jenček – ének, tamburin
VENDÉGZENÉSZEK:
Portofado:
Angelica Froschi – harmonika
Francesca Colli – ének
Produkció
Samo Pavlica Linch & Andrej.Šik
Számlista
1. Vatreni
2. Como va
3. Sometimes
4. Brije
5. Barcelona
6. Lepo naj ti bo
7. Dance Machine
8. Amor
9. Marujo Portugues / Rosinha dos limosa
