Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Theme Park
Kiadó: Transgressive Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 39:11
Értékelés: 3.5/5
A Theme Park már nem csak egy számítógépes játék. Mostantól egy brit indie rock trió neve is, amely erősen összeforrt a popzenével, és finoman beleágyazza a hagyományos melódiák és a calypso ritmusait. A Theme Park három fiatalember, akik rendkívül szilárd stúdiódebütalbummal lépnek piacra.
A zenekar már 2011 augusztusában felhívta magára a figyelmet a Milk című első számával, ezt követte a Wax kislemez, valamint egy ugyanilyen című EP. Később a srácok merészen jelentkeztek a Jamaica, a Tonight és a Two Hours kislemezekkel. A „Theme Park” a vidám könnyedség és a pozitív életszemlélet zenei pillanatainak gyűjteménye! Lazán, rövid és velős mozdulatokból szövődik, amelyek meggyőzően működnek a „kevesebb több” elve szerint. A zenekar ugyanis kiemelten arra fókuszál, hogy ezt az elemet optimálisan építse be a zenéjébe. Ezért az album hallatán az az érzésünk, hogy a Theme Park tagjai zenei perfekcionisták, akik addig csiszolják az ötleteiket, amíg a zenei mondanivalóból ki nem hozzák a maximumot.
A „Theme Park” album rendkívül fülbemászó szintézise a tánczenei ritmusoknak és a fényes, vezető énekdallamoknak, amelyek a nyolcvanas évek new wave-jének, sőt a hetvenes évek diszkójának örökségéből merítenek. Emellett hihetetlenül sikeres a kalipszó (afro-kubai eredetű zene) integrálása is, amelyet a produkcióban bölcsen termékenyít meg a basszusvonalak melegsége, a dinamikus figurákban gyakran funkys lüktetéssel.
A Theme Parknak sikerült egy rendkívül fertőző albumot letennie az asztalra, amely a tánc ritmusait emlékezetes dallamokkal ötvözi, a produkció pedig remekül eltalált: hatásosan melegíti a hangkollázsok színezését, és jó kontrasztokat teremt. A srácok a ritmusok nagy részét programozták, de ezt a hideg szintetikus alapot kitűnően ellensúlyozza a basszusvonalak aktív, dallamos kihasználása.
A „Theme Park” album kifejezetten pozitív hangulatú. Feszültségoldó. A gondtalanság és a nagy álmok szárnyain repül, amelyeket a három fiatalember magában hordoz. A dalszövegek is ilyenek. A trió a dallamok zömét az énekvonalak harmonizálásával hozza létre. A testvérpár, Markus és Miles a középső és mélyebb fekvésért felel, Oscar pedig gyakran dobja fel a harmóniákat a legmagasabb énekregiszterek felé törő falzettel. Az énekharmóniák a szintetizátorok hátterére épülnek, amelyet egyszerű, igénytelen, de rendkívül fülbemászó gitárdíszítések tesznek mozgalmasabbá. Az alapritmusokat, amelyek egyszerű, táncos lépés-manírban szólnak, gyakran további ütőhangszeres vonalak („alritmusok”) támogatják meg, ahogy például a Ghosts című számban.
Biztató a Theme Parkban, hogy a zenekar magja a tökéletes dallamot és az építőelemek hangzásbeli összehangoltságát keresi, így az albumon valódi szimbiózis jön létre. A tizenegy számban bőven jut hely a motívumok változatosságára, az album pedig a maga könnyedségével és közvetlenségével, tapinthatóan sűrített zenei anyagával nagyon kellemesen „lecsúszik”. A zenei kísérletezés egyetlen igazán érezhető pillanatát a Saccades (Lines We Delay) című szám hozza, amelynek címe tulajdonképpen mindent elárul. Álmodozó háttérre épül, ahol szintetizátorfüggönyök találkoznak vokóderen átvezetett énekkel. A második felében a zene teljes pompájában kivirágzik egy váratlan átmenettel a táncritmusba, amelyhez az egyszerű gitárakkordok vidám játéka és a meleg, dinamikus basszusvonalak fényes árnyalatai csatlakoznak. Ismét a „kevesebb több” elvének kiváló kihasználásával, amely egyúttal fenntartja az album rendkívül hallgatható hangulatát.
A Theme Parkról elmondhatjuk, hogy érdekes színfoltja a színtérnek. Az olyan számok, mint a Tonight, a Wax vagy a Ghosts, a „calypso-ritmika” érzetét építik be, amit az indie rock karaktere remekül elbír. Ez is az egyik olyan sajátossága a zenekarnak, amelyre a jövőben felismerhetőséget építhet a színtéren, és bizonyos értelemben saját szerzői hitelességét is tovább definiálhatja. Az alapkő a „Theme Park” albummal mesterien le van téve. A zenekar gondtalanul, lazán és derűsen szőheti az ötleteit a folytatáshoz. Erények ezek, amelyek a zenekarnak láthatóan a kisujjában vannak, és teljes mértékben megvalósultak ezen a rendkívül merész stúdiódebütalbumon is.
Felállás
Oscar Manthorpe – ének, gitár, vokál
Miles Haughton – ének, vokál, billentyűs hangszerek
Markus Haughton – ének, gitár, vokál
Produkció
Luke Smith & Ed Maclarfane
Számlista
1. Big Dream
2. Jamaica
3. Two Hours
4. A Place The’ll Neveer Know
5. Tonight
6. Saccades (Line We Delay)
7. Wax
8. Ghosts
9. Still Life
10. Lost Chicas
11. Blind
