Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Wings
Kiadó: MPL Communications
Megjelenés: 1976
Játékidő: 115:33
Értékelés: 5/5
A »Wings Over America« a legendás Beatle, Paul McCartney és akkori zenekara, a Wings dupla koncertalbuma. 1976 decemberében jelent meg, amikor Paul a Wingsszel a Beatles utáni pályafutásának csúcsán állt. Ennek a történelmi koncertdokumentumnak az LP-változata háromlemezes kiadásként látott napvilágot, a borítón belül a zenekar posztere is helyet kapott: rajta Paul, első felesége és számos dal társszerzője, Linda, valamint kísérőik, akik közül társszerzőként mindenképp Denny Laine, az eredeti The Moody Blues gitárosa és énekese emelkedett ki a legjobban. A »Wings Over America« az amerikai turnészakasz közepén készült a hatalmas koncertkörútról. Ami a turnét illeti, nagyon szórakoztató megemlíteni, hogy a Wings 1976. szeptember 21-én a zágrábi Dom Sportova arénában is fellépett. Ez szemléletesen mutatja, hogyan fogadta a legnagyobb nyugati zenei sztárokat az egykori közös ország, amelyet manapság a mi „derék, szuperdemokratikus vezetőink” politikailag korrekt szókincse oly gyakran nevez totalitáriusnak, vörösnek és ólomsúlyúnak, miközben a vasfüggöny mögötti államokban erről csak álmodhattak.
A »Wings Over America« Paul csapatának minden nagy slágerét tartalmazza az addigi négy Wings-stúdióalbumról (az 1971-es »Wild Life« bemutatkozó lemez dalai nélkül), és néhány olyan közkedvelt Beatles-sikert is, amelyben Paul volt a fő énekes. A műsort természetesen gondosan válogatták össze Paul árgus szeme előtt, a Beatles-klasszikusok szerzőjeként pedig a „McCartney–Lennon” párost tüntette fel, ami Lennont, aki hozzászokott, hogy az ő neve áll elöl, várakozásainak megfelelően elég rosszul érintette. Tény, hogy a két legendás Beatle viszonya akkoriban nem volt a legjobb, de John halála előtti utolsó években jelentősen javult. A színpad és a közönség közti energia végig kivételesen pozitív, ez már a nyitó „Venus And Mars/Rock Show/Jet” egyvelegen és az mindig lendületes klasszikuson, a »Let Me Roll It«-en is hallatszik. A Beatles örökzöldjei, mint a »Lady Madonna«, a »The Long and Winding Road«, a »Blackbird« és főleg a »Yesterday« a Wings előadásában nagyon jól sikerültek, bár Paul néhány Wings-sztenderd helyett beemelhetett volna még néhány közkedveltebb slágert, például a »Let It Be«-et, a »Hey Jude«-ot, a »Helter Skelter«-t és az »Eleanor Rigby«-t.
A repertoár hangsúlya azonban – részben azért is, mert Paul akkoriban nem akarta túlzottan a dicső múlttal terhelni magát – természetesen a Wings legjobb dalain volt. Ezeket különösen jó fényben mutatják be a legendás »Band On the Run« (1973) albumról játszott számok, hiszen a »Band On the Run«, a »Jet«, a »Let Me Roll It«, a »Maybe I’m Amazed«, a »Bluebird« és a »Picasso’s Last Words« az egész »Wings Over America« csúcspontjai közé tartoznak. Valamivel kevésbé várt, de mégis lenyűgöző műsorválasztás a kevésbé ismert sztenderdek sora, mint a »My Love«, a »Magneto and Titanium Man« és a »Spirits of Ancient Egypt«, ahol a fő éneket – akárcsak a »Picasso’s Last Words«, a »Drink To Me«, a »Richard Cory«, a »Time To Hide« és a »Go Now« esetében – Denny Laine viszi, valamint a »Medicine Jar«, ahol Jimmy McCulloch gitáros lép elő főénekessé. Mindezek az előadások rendkívüli precizitással és olyan pátosszal szólnak, amilyenre a rocktörténet legszívhezszólóbb előadói voltak csak képesek. A »Wings Over America« egyik csúcspontjaként mindenképp érdemes megemlíteni a felejthetetlen klasszikus, a »Live And Let Die« remek változatát is, amelyet az azonos című, 1973-as film tett halhatatlanná – ez volt az első James Bond-film Roger Moore főszereplésével. Ez a dal Paul pályafutásának egyik ritka olyan száma volt, amely egy szinten állt a Beatles legjobb alkotásaival, ezért állítólag John mindig irigyelte a szerzőségét és az általános népszerűségét.
A »Wings Over America« a hetvenes évek egyik legjobb koncertalbuma, és az egyik legfenségesebb pillanat a „romantikus Beatle” pályafutásában, aki a Beatlemánia lezárulta után új zenekarával a hetvenes évek közepén rövid időre az Atlanti-óceán túlpartján is újabb eufóriahullámot indított el. Aki nem is különösebben szenvedélyes rajongója és gyűjtője Paul szólóéletművének, annak is ott a helye a lemezgyűjteményében ennek a felvételnek, hiszen szólókarrierjének végső koncertpillanatát örökíti meg, amikor a Wingsszel töltött évek kemény munkáját a világ legelkényeztetettebb közönsége előtt aratott diadal koronázta meg.
Felállás
Paul McCartney – ének, kísérőének, akusztikus gitár, basszusgitár, zongora, billentyűk
Linda McCartney – kísérőének, zongora, billentyűk, ütőhangszerek
Denny Laine – ének a „Spirits of Ancient Egypt”, „Picasso’s Last Words (Drink to Me),” „Richard Cory,” „Time to Hide” és „Go Now” dalokban, kísérőének, akusztikus gitár, elektromos gitár, zongora, billentyűk, ütőhangszerek, szájharmonika
Jimmy McCulloch – ének a „Medicine Jar” dalban, kísérőének, akusztikus gitár, elektromos gitár és basszusgitár
Joe English – kísérőének, dobok, ütőhangszerek
Tony Dorsey – harsona, ütőhangszerek
Howie Casey – szaxofon, ütőhangszerek
Steve Howard – trombita, kürt, ütőhangszerek
Thaddeus Richard – szaxofon, klarinét, fuvola, ütőhangszerek
Producer
Paul McCartney
Számlista
CD1:
1. Venus And Mars/Rock Show/Jet
2. Let Me Roll It
3. Spirits Of Ancient Egypt
4. Medicine Jar
5. Maybe I’m Amazed
6. Call Me Back Again
7. Lady Madonna
8. The Long And Winding Road
9. Live And Let Die
10. Picasso’s Last Words
11. Richard Cory
12. Bluebird
13. I’ve Just Seen A Face
14. Blackbird
15. Yesterday
CD2:
1. You Gave Me The Answer
2. Magneto And Titanium Man
3. Go Now
4. My Love
5. Listen To What The Man Said
6. Let ‘Em In
7. Time To Hide
8. Silly Love Songs
9. Beware My Love
10. Letting Go
11. Band On The Run
12. Hi Hi Hi
13. Solly
