Lemezkritikák

A The Flower Kings az utóbbi években valóságos olvasztótégellyé vált a különféle családi leágazások számára, és a prog-klasszikusok zenei örökségéhez való hűségben nincs párja a progresszív rock világában. Gyakran úgy tűnik, mintha már…

A Feedback egy fiatal tolmini zenekar, amely instrumentális zenét játszik, amit a legjobban progresszív rockként lehetne leírni. Eddig két stúdióalbumot adtak ki, a Drobljenec kislemez pedig afféle felvezetése a legújabb, Od blizu című…

A Magrathea nevét már elég régóta ismerem, a zenéjüket pedig korábban a honlapjukon található sampleökön keresztül ismertem meg. Végül úgy döntöttem, esélyt adok a teljes albumnak is, és Glenn Alexander billentyűs szívesen teljesítette a…

A Tindersticks már rég nem számít zöldfülűnek: nottinghami angol rockzenekar. Valójában inkább Stuart Staples énekes és David Boulter billentyűs közös projektje, ők ketten felelnek a zenekar zenéjének nagy részéért.

A „Xanadu” az azonos című, Robert Greenwald rendezte film zenei alapja. Bár az Electric Light Orchestra diszkográfiájának szerves részeként tartják számon, nem hivatalos ELO-album, hanem közös projekt Olivia Newton-Johnnal.

A „Presto” az az album, amelyen a „volt” Rush-rajongók – korlátolt zenei horizontjukkal és „felvilágosultságukkal” – kifogást találtak a saját Rush-„bojkottjukra”: mivel az együttes 1982 és 1987 közötti életművének teljesen hátat…

„Power Windows” az az album, amelyen a Rush végleg kicsiszolta a nyolcvanas évek synth-korszakos hangzását, amelyet a „Signals” (1982) óta szégyentelenül építgetett. A „Grace Under Pressure” magától értetődő folytatása, a produkció abszolút…

„Hold Your Fire” az az album, amelyen a Rush elérte „synth” korszakának hangzásbeli és dalszerzői stílusbeli csúcspontját. A srácok a producer székében megtartották Peter Collinst, így az új lemezen megmaradt az elődje, a „Power Windows”…

A kiváló, azonos című bemutatkozó után a Feedback második albumával tér vissza, amelynek címe Od blizu. A lemez alig pár hónappal az első megjelenése után került a boltokba, pedig az elsőt valójában jóval korábban vették fel. A Feedback az…

A „Hold Your Fire” a Rush „synth eighties” korszakának csúcspontja. Utána a srácok újra elkezdték visszaállítani az egyes hangszerek rockosabb helyét a produkcióban. A billentyűk kezdtek háttérbe húzódni, a gitár pedig megint riffekkel…

A „Sleepwalking” a Magnum számára viszonylag sikeres visszatérést jelent a gyökerekhez, miközben néhány új, kifinomultabb hangzásirányt is felfedeznek, amelyek korábban nem voltak ennyire hangsúlyosak a zenéjükben. Ez a finomabb,…

A Labyrinth egy fiatal horvát jazzegyüttes, amely az azonos című albummal jelentkezett első lemezével. Két évig dolgoztak a felvételeken, és az kompozícióikra fordított időből ítélve az ember valami igazán nagyszerűt várna

A Neurasthenia egy fiatal thrash metal banda a szomszédos Olaszországból, a nevüket pedig George Miller Beardtől kölcsönözték, aki 1869-ben a neurasthenia kifejezést olyan pszichopatológiai állapotként határozta meg, amelynek tünetei a…

A Kivimetsan Druidit 2002-ben a Koskinen fivérek alapították azzal a céllal, hogy honfitársaik, a Moonsorrow stílusában játsszanak folk metalt, akiket a fivérek alkotómunkájuk legnagyobb hatásának tartanak. Számos tagcsere és rengeteg…

A new wave produkció minimalizmusa a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján, amely forradalmi lendülettel kereste a digitális-elektronikus megoldásokat, hogy pótolja a klasszikus hangszerek, például a dob, a basszus és a gitár természetes…

Az Ephrat új és nagyon ígéretes progresszív rockzenekar Izraelből, egy olyan országból, amely nem éppen gazdag hagyományokkal büszkélkedhet ebben a műfajban. A „No One's Words” az első lemezük, és egy meggyőző, ambiciózus fúzióról szól,…

Ez az album a „Moving Pictures” logikus folytatása és hangzásának logikus továbbfejlesztése. A Rush-hangzás új köntösben a (mára kissé primitívnek ható) Oberheim szintetizátorok üdvözítő hangján lebeg. Ez a lépés az album felületes…

A hard rock mennydörgésének vitathatatlan bajnokai, az ausztrál bácsik, akik – ha még nem tudnád – AC/DC néven futnak, 2008 végén végre visszatérnek, ráadásul a szenzációs Black Ice-szal. Mondhatnánk: végre! A Stiff Upper Lip ugyanis az…

Az Evergrey valószínűleg az egyik legeredetibb zenekar Svédországból, ahol csak úgy hemzsegnek az átlagos power metal bandák és a göteborgi iskolából kinőtt melodikus death metal csapatok tömkelege, ez utóbbi iskola pedig sajnos már régen…

A „Forever In Time”, az örök melodikus hard rockerek hatodik stúdióalbuma (az 1990-es újraegyesülés óta az ötödik) az új hullámos brit heavy metal legismertebb képviselői közül való zenekartól, igazán kellemes meglepetés mindazoknak, akik…

A brit Paradise Lost mögött rendkívül színes, húszéves pályafutás áll, amely során bőven kijutott nekik a hullámhegyekből és -völgyekből. Már az első albumukkal, a Lost Paradise-zal (1990) honfitársaikkal, az Anathemával és a My Dying…

Gary Moore neve a többség számára leginkább az 1980-as évek második feléből és az 1990-es évek elejéről ismerős, amikor a volt Thin Lizzy/Colosseum II-trubadúr sikeresen építgette szólókarrierje ismertségét. Az AOR-vizeken aratott diadalmas…

A „Goodnight L.A.” vitathatatlanul a Magnum történetének leggyengébb pontja, amely egy túlságosan hosszúra nyúlt látogatás mellékterméke volt Los Angelesben, az amerikai kicsvilág híres fellegvárában, és az ezzel járó szokásos…

Seven That Spells Niko Potočnjak egy újabb zenekarának a neve. Ez a zenekar valójában a sokoldalú zenész elsődleges projektje, már jó ideje foglalkozik vele, míg a Tigrova Mast viszonylag friss vállalkozás. De egy dolog fontos.

A kiváló Happy Wretched Family után a Los Angeles-i Non Credo duó, amelyet Joseph Berardi és Kira Vollman alkot, visszatér a zenei színtérre. Több mint tíz évig tartott, mire az új lemez napvilágot látott. És ezzel fel is merül a kérdés:…

Cassandra Wilson jól ismert amerikai énekesnő, aki már csaknem három évtizede jelen van a világ zenei színterén, és nem csoda, hogy ez idő alatt az Egyesült Államok egyik legelismertebb vokalistájává vált, hiszen sajátos soul hangja valódi…

A zenekart 1990 óta ismerheti a szélesebb közönség, amikor megjelent a Firehouse című, egyszerű címet viselő debütáló albumuk. A fiúk az amerikai Oklahoma államból érkeztek, és néhány hazai koncert után hamarosan szerződést írtak alá a Sony…

A kultikus brit prog pop fúziósok, az It Bites újra itt vannak a „The Tall Ships”-szel, első stúdióanyagukkal csaknem húsz év után. Megjelenése után már végérvényesen kijelenthető, hogy jó húzás volt, és sikeres a legendák visszatérése.

Mariza a neve annak a portugál énekesnőnek, aki Mozambikban született. Nagyon rövid idő alatt Portugália egyik legnépszerűbb énekesévé vált, és mondhatni a Madredeus-féle folk pop (ami valójában portugál fado stílus) hagyományát viszi…

Három daliás fiatalember és egy dühös lány alkotja az új irányzat, a street metal svéd képviselőit. Az eladási szlogenek a tömegekre mindig is mámorítóan hatottak. Mit jelent hát ez az új szóösszetétel? Valójában egy alap rockzenei,…

Miután a Self Mutialtion (2001) megjelenése után a tagok többsége távozott, a francia death/thrash metal bajnokok kínzó, több évig tartó útkeresésbe estek önmaguk és a saját hangzásuk után. A következő két lemez, a Machinery (2002) és a No…

Kiadó: EMI RecordsMegjelenés dátuma: 1973. 3. 1.Producer: Pink FloydAlbum hossza: 43.09 percMűfaj: Progressive Rock/Art RockÉrtékelés: 10/10 Mit is lehetne még újat írni a „Hold sötét oldaláról”, erről a kivételes albumról, amely…

Mit is lehetne még újat írni a „Hold sötét oldaláról”, erről a kivételes albumról, amely több mint három évtizeddel a megjelenése után is egyedülálló világméretű zenei jelenség, forradalmian hatott a populáris és a kísérleti zene…

A kultikus neo-progresszív Pendragon a fennállásának 30. évfordulóját ünneplő „Pure” albummal végre elérte azt, amivel hiába próbálkozott már a meggyőzőtlen előd, a „Believe” című lemezen is.

Számos Queen-fundamentalista idegrendszerét igazi élethelyzeti teszt elé állította, hogy 2004-ben gyakorlatilag egyik napról a másikra Paul Rodgers, a blues rock óriásai, a Free és a Bad Company egykori első számú énekese foglalta el a…

(a 2. recenzió szerzője: Peter Podbrežnik) A kanadai art rock óriás Saga azon legendás zenekarok szűk táborába tartozik, amelyek legnagyobb kereskedelmi sikereiket már a 80-as évek elején elérték, de az új évszázadban is mintha mi sem volna…

Bob Catleyt harminc év feletti pályafutás után aligha kell bemutatni. A brit rockénekesek egyik legjobbjaként a legendás Magnum tagjaként vált széles körben ismertté

A walesi gyökerekkel rendelkező brit Adele Laurie Blue Adkins azon énekesnők közé tartozik, akik új életet lehelnek az Albionban egykor roppant népszerű énekes-dalszerzői hagyományba. A lemez címe az alkotó életkorát jelzi a megjelenés…

Már a kilencedik éve annak, hogy megjelent a floridai thrash metal bajnok Iced Earth hármas koncert-CD-je, miközben ezek a sorok a PC-m billentyűzete alól kikerülnek. Ez azon heavy metal dokumentumok egyike, amelyek örökre ott maradnak…

Jeff Loomis valószínűleg a metal egyik legmegbecsületlenebb gitárosa. Teljesen igazságtalanul, ha ismered az életrajzát és a munkásságát. Ezért röviden: Loomis autodidaktaként tízéves korában kezdett gitározni (komolyabban 15 évesen), és…

Az Unsun egy új formáció, amelyet Mauser, a lengyel death metal veterán Vader gitárosa alapított, miután kilépett a Vaderből. Az új zenei víziója egyszerűen azt követelte, hogy új utakra lépjen a zenélésben.

Amikor egy zenekar lemeze a kezedbe kerül, a borító biztosan az első, ami szemet szúr. Megnézed az elejét, megnézed a hátulját, és hagyod, hogy meglepjen, milyen is lesz a hangzása. „A művészet azért van nekünk, hogy ne pusztuljunk bele az…

A „Wings Of Heaven” újabb aranyfejezet a melodikus rock nagyjai, a Magnum történetében. Ezzel alkották meg egyik legfényesebb gyémántjukat, és olyan albumot, amely az AOR évkönyveiben ma is joggal foglal el igen előkelő helyet.

Nyolc évvel a „Can't Get There From Here” (1999) megjelenése után visszatértek! Közben szörnyű tragédia történt, amely majdnem a zenekar vesztét okozta, a cápák mégis átvészelték az egészet. Horzsolások és sebek nélkül persze nem ment.

Az 1980-as években a Magma még mindig lélegzett, méghozzá ugyanolyan fenségesen, mint valaha. Christian Vander mindig tudott maga köré gyűjteni egy csomó tehetséges zenészt, akik úgy adták elő az ötleteit, ahogy az dukál. A Retrospektiw 3…

Michael Cretu és az Enigma már egy csomó éve jelen van a színtéren. Ki ne emlékezne a gregorián kórusokból építkező betétekre és Cretu énekesnőjére, hosszú évek kísérőjére, Sandrára? A popzene történelmébe olyan slágerek is bevonultak, mint…

A Jethro Tull az „Aqualung Live” koncertalbummal végleg bebizonyította, hogy fennállásuk ötödik évtizedében az öregedő zenei legendák klasszikus esetévé váltak, akik már csak a régi babérokból élnek, miközben a kreatív lendület aranykora…

Talán csak a Negligence bemutatkozó lemezére vártunk errefelé ilyen régóta és ilyen türelmetlenül, de végre itt van! Mégpedig a Dawn Patrol EP-je, a Before the Dawn! Hogy miért volt ilyen nehéz kivárni, az kristálytiszta mindenkinek, aki…

Valamelyik éjjel, 1974-ben Frank belemerült egy rendkívül bizarr álomba (és az ember óhatatlanul elgondolkodik, hogy egy ilyen zenei és úgy általában is különc figura egyáltalán álmodhatott-e bármi másféle álmot) egy eszkimó és egy…

A Non Credo két multiinstrumentalistából áll: a szép Kira Vollmanból és Joseph Berardiból. Először 1988-ban bukkantak fel a színtéren a Reluctant Hosts című lemezzel. A zenekar tehát régóta jelen van, ez az album pedig a második.

A „Vigilante” című hatodik stúdióalbumukon a Magnum sikeresen építkezett az emlékezetes remekmű, az „On A Storyteller's Night” (1985) hatalmas sikerére, amely világhírnevet hozott nekik a miszticizmussal fűszerezett melodikus rock…

Még egy év a mi kis paradicsomkertünkben, és még egy Motorhead-album! Hasonlóan jótékony melegséggel, bibliai retorikával lehetne leírni a fülszaggató zúgás legújabb változatát, amely Motorizer véres szárnyain kamikazeként zuhant ránk a…

Az Ivanhoe német progresszív metalbanda, amely onnan lehet ismerős, hogy egykor a soraikban játszott Andy B. Franck, a thrash/power metalos Brainstorm mostani énekese. A „Lifeline” az ötödik egymást követő stúdióalbumuk, az 1994-es…

A kanadai technikai death metal szörnyeteg, a Cryptopsy egykor a műfaj egyik legnagyobb neve volt. A Blasphemy Made Flesh (1994) és a None So Vile (1996) című albumot a mai napig a technikai death metal kultikus alkotásaiként tartják…

Az kitűnő „Chase The Dragon” (1982) után, amellyel a Magnum először ért el számottevő sikert a rajongói magtáboron kívül is, és amellyel egy tető alá hozta a dallamos rock, az NWOBHM és az art rock szerelmeseit, elkerülhetetlen nyomás…

A Marillion az utóbbi években olyan aktív, mint karrierje során ritkán – talán a kezdetektől eltekintve, amelyeket sokszor úgy tűnik, legszívesebben elfelejtenének. Mielőtt még teljesen leülepedett volna a por az előző, szolid, de valahogy…

Két év után tér vissza a pogány csatamezőre a norvég Kampfar új, immár negyedik albumával, a Heimganggal, amely hű marad az északi folklórhoz és hagyományhoz. A lemezen tíz északi Pagan Black metal himnuszt hallhatunk.

Talán meglepődtök, honnan jön most az „A Matter Of Life And Death” lemez első és vezető kislemezének értékelése?!? Az a kislemez, amely 2006. augusztus 14-én jelent meg. Nos, néha előfordul, hogy a promóanyagok között két év késéssel is…

Ez az egyik legnehezebb kritika, amit valaha meg kellett írnom. Érkeznek hát a Veliko Ubeljsko (a Nanos lábánál) vidám fiúi, a Forgotten Eden, mostantól csak Eden, tízéves pályafutásuk első igazi albumával. A srácok rendkívül vállalkozó…

A horvát Tigrova Mast akkor jött létre, amikor a Seven That Spells gitárosa és billentyűse, Niko Potočnjak talált még két bolondot, akik hajlandók voltak segíteni neki minél elborultabb és kísérletezőbb zenét csinálni, még a Seven That…

A Belfast Food horvát banda, amely főleg olyan zenét játszik, amely rengeteg inspirációt merít az ír folkból. Ez már a nevükből is látszik. Mielőtt meghallgattam az albumot, szkeptikus voltam, hogy vajon a horvátok tudnak-e jó ír folkot…

Hivatalos: a Metallica a hatalmas metalnagyságból, akire egykor áhítattal néztek fel a pályatársak, végleg olcsó garázszenekarrá változott. Aki abban reménykedett, hogy a siralmas Saint anger csupán afféle anomália volt, amely az alkotói…

Az amerikai Giant második lemezén, a „Time To Burn”-ön folytatta az kiváló debütalbumuk, a „Last Of The Runaways” irányvonalát. Talán egy kicsit keményebb AOR vizekre eveztek, de még mindig a bevált receptnél maradnak, amely elsősorban…

Maradt még valahol kimondatlan szó erről az egyedi gitárosról és énekesről, aki a kifejezésmódjával ennyire mélyen beleivódott a mindennapjainkba, akár a nagy Pink Floyd tagjaként, akár szólóelőadóként? A most kezünkben tartott kiadvány egy…

A Pendragon a Marillion, az IQ és a Pallas mellett az a négy zenekar egyike, amelyek az 80-as években „felfőzték” a progresszív rock úgynevezett új hullámát, és ezzel felélesztették a közönség érdeklődését a kihalófélben lévő műfaj iránt

Az Extreme visszatérése az évben az egyik utolsó, ha nem éppen a legutolsó „reunion” azok közül a rockos „kiklopszok” közül, akik 15 vagy több évvel ezelőtt tűntek el a süllyesztőben. Cherone és társai új győzelmekre éhesek, és úgy rúgnak…

A melodikus rockos (vagy ha tetszik, art rockos) hősök, a Magnum a harmadik lemezükkel, a „Chase The Dragon”-nal már alaposan megközelítették első remekművüket. Ez az album, amelynek eredetileg „The Spirit” lett volna a címe, az epikus…

Krema? A hatvanas évek végi brit fehér blueszenekar, a Cream szlovén változata? Nem. Csak négy szlovén srác, egészen más zenei üzenettel. Az „In naj traja…” debütalbum nagyon óvatos, középre célzó lemez.

A Crimson Glory a kollektív emlékezetből már rég kihunyt, a gondolkodó metalrajongók közt azonban soha el nem felejtett floridai csoda, és úgy tűnik, örökre azon obskúrus, mégis kultikus bandák egyikeként marad meg, amelyek mindent…

Kar nagy ideje nem hallottuk a Verve nevét új projektekkel kapcsolatban, az utolsó album óta pedig majdnem pontosan tíz év telt el. Richard Ashcroft ugyan szólóban sok mindent kiadott, de a Verve-nél nem csak róla van szó.

Az „On A Storyteller's Night” azon varázslatos albumok egyike, amelyek az eltelt évek sokasága után is teljes fényükben, csorbítatlan erővel ragyognak, és számos hallgatóban meg zenekarban ébresztenek inspirációt.

Az RC2 viszonylag fiatal progresszív rockzenekar Venezuelából, abból az országból, amelyről a világ általában inkább a csodálatos trópusi tengerpartokat, a buja trópusi flórát és faunát, valamint a gyönyörű lányokat ismeri, mint a zenei…

Motley Crue új albummal tér vissza nyolcéves szünet után! Vajon a hallucinogén szerek kérődzése ez alatt az idő alatt felzabálta az utolsó agyvelőlebenyüket is? Dehogy. Ismered a mondást: ami nem öl meg, az megerősít. És a Motley Crue…

Mondhatnánk, hogy a Black Sabbath okosan döntött, amikor 1979-ben a drogozás és megbízhatatlanság miatt kirúgta Ozzyt, és Ronnie James Dióval pótolta. Két monumentális album következett ugyanis: először a „Heaven and Hell”, majd a „Mob…

Alig a harmadik album olyan fickóktól, akik legalább két jó évtizede nagyon-nagyon jól ismerik egymást, és bár az előző lemez megjelenése óta közel tíz év telt el, a „Missing Link” (1999) teljesen logikus folytatása. A Robert Berry (Hush,…

A déli szomszédunknál, Zadarban működő Rising Dream remekül álcázta valódi arcát. A debütalbumuk, a „Failed Apocalypse” borítója, a zenekar logója és még a neve alapján is úgy kerültem őket, mint ördög a tömjént

A svéd Blackwinds idén már a második albumával jelentkezik, ami a gyenge lemezeladások korában kifejezetten fenomenális teljesítmény. Ezúttal logót is váltottak, a borító pedig igazán lenyűgöző: a Watain énekese, Erik Danielsson rajzolta.

Több mint tízéves szünet és Daniel Denis két szólóalbuma után az Univers Zero újra életre kelt, ezúttal Daniel Denis teljes irányítása alatt. Az utolsó lemez, a Heatwave (1987) annyira csodálatos volt, hogy kisebb tragédiának számított,…

A szlovén progresszív színtér mostanában tényleg gyenge lábakon áll. Van ugyan néhány zenekar, amely igyekszik, de nagyjából minden meddő maradt, az egyik ritka kivétel a Miusow Quartet, most pedig csatlakoztak hozzájuk a tolmini srácok, a…

Az angol art rock mesterei, a Magnum második albumukkal, az unalmasan elnevezett „Magnum II”-vel sok tekintetben a remek bemutatkozó lemez, a „Kingdom Of Madness” (1978) zenei irányvonalát folytatták. Annak ellenére, hogy egy nagyon szilárd…

A kultikus amerikai metalosok, a Metal Church a „This Present Wasteland”-del folytatják zenei rohamukat, amely az eredeti felállás 1999-es újraegyesülése óta csökkenés nélküli tempóban zajlik. A tisztességes új albumok, amelyek a…

Charing Cross? A név újnak hangzik, de a háttérben hosszabb történet áll, mint gondolnád. A zenekar kezdetei a nyolcvanas évek végére nyúlnak vissza. Mivel a felállás rendkívül instabil volt, a banda küldetése csak idén bontakozhatott ki…

A legendás progresszív rock trió, a műfaj jó és rossz oldalának legautentikusabb megtestesítője a negyedik (harmadik stúdió-) albuma, a sokat sejtetően „Trilogy” címre keresztelt lemez megjelenése előtt már világhírnévnek örvendett: ők…

A szlovén rockszíntér havasi gyopárja – ha esetleg nem tudnád, a virág egyébként a Šank rock névre hallgat – 2007 decemberében szülővárosában, Velenjében ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Irigylésre méltó teljesítmény, amelyet a…

Az Uriah Heep pályafutásának egyik legjobb lemezéről van szó, amely a régebbi életművükhöz mérve minőségben nyugodt szívvel odaállítható a „Demons And Wizards” (1972), a „The Magician's Birthday” (1972) vagy a „Firefly” (1977) mellé.

A kiváló, sorból kilógó „Sea Of Light” után az Uriah Heep a maximumig feltöltötte az akkumulátorait. A „Sonic Origami” szép csokornyi visszafogottabb dalt tartalmaz, amelyek rendkívül sok díszítő prog/art rock billentyűs hangszerelést…

Ez a felvétel az egyetlen Uriah Heep koncertfelvétel, amely a kilencvenes években jelent meg, és hivatalos kiadványnak számít. 1994 távoli júniusának harmadik dekádjában rögzítették Kölnben (Németország), vagyis a Pink Floyd utolsó, az…

A bostoni zenekar nyers energiája, amely az 1970-es években szinte mellékesen töltötte meg a stadionokat az óceán túloldalán, az 1980-as évek közepére az átlagos rockerlélek szemében már csak halvány emlék volt a réges-régi időkből.

Az album kísérőszövegében Lou Reed azt írta, hogy a lemez mind az 58 percnyi zenéjét egyben kell végighallgatni, az elejétől a végéig, úgy véve, mintha könyv vagy film lenne. Nagyon találó tanács, hiszen Reed a modern és a közelmúlt…

Az a kiváló zene, amelyet Mike Oldfield a QE 2-vel megalkotott, után újabb kihívások vártak rá. Az új feladat már egy év múlva megérkezett a Five Miles Out albummal. Ehhez a lemezhez Mike Oldfield igazi csapathangulatot szeretett volna…

„Dream And Deliver” a német Dreamtide harmadik stúdióalbuma. Korábban a srácok 2001-ben adták ki bemutatkozó lemezüket „Here Comes The Flood” címmel, amelyet 2003-ban a „Dreams For The Daring” követett.

Az új Opeth-album valószínűleg a 2008-as év egyik legjobban várt lemeze. Főleg a zenekar fejlődését látva, amely nagy lépésekben halad, és amelyeket félelem nélkül vállal, amikor albumról albumra változtatja a zenei kifejezésmódját.

Úgy tűnik, a black metal iránti érdeklődés tényleg az egész világon terjed. Ezt a extrém műfajt általában Skandináviához kötjük, ezúttal azonban egy kicsit egzotikusabb országról van szó, Szingapúrról, az Impiety zenekar bölcsőjéről

Az Odin's Court érdekes progresszív rockbanda az Egyesült Államokból (Maryland), és igazi mágnes mindazoknak, akiket taszít az iskolás technikázás izomfeszítő-izomnyújtó parádéja, amely alatt kidőlnek-meggörnyednek a hangjegytengerrel…

Úgy tűnik, a könnyen befogadható progresszív metalt művelő, kiváló skandináv zenekarok új hulláma meg sem áll. Előttünk a svéd Silent Call debütálása. És ha bedobom a Platitude vagy a Seventh Wonder nevét, az elég jó közelítés lesz.

A brit Keith Reid Gary Brookerrel együtt 1967-ben alapította meg a Procol Harum zenekart. Közösen egy rakás slágert hoztak össze, közülük persze az A Whiter Shade Of Pale a leghíresebb. Reid kiváló szövegíróként dolgozott, a zenekarban nem…

A francia death metal / grindcore Benighted nagyjából sikeresen működik már tíz éve. A legtöbb figyelmet mindenesetre ötödik stúdióalbumukkal, az Icon (Infinite Conscience Of Nothingness)szel vívták ki, amely 2007-ben jelent meg

Richie Kotzen, a 38 éves gitárhős, aki „bonyolultan” elnevezett, Richie Kotzen című bemutatkozó albumát már 19 évesen megjelentette, kivételes zenei tehetségként ismert. Birtokában van ugyanis annak a ritka képességnek, amelyet csak kevés…

A Locanda delle Fate egyike azoknak az olasz zenekaroknak, amelyeket csupán egyetlen albumról ismerünk. A hetvenes években Olaszországban rengeteg ilyen banda működött, de nem sokan jegyezhettek olyan gyöngyszemet, amely még ma is rendkívül…

Az Electric Light Orchestra legnagyobb mestermunkája, az „Out Of The Blue” (1977) után nehéz, sőt szinte lehetetlen feladat volt még egy ilyen ambiciózus és hatásos albumot letenni az asztalra. A hatalmas sikerű turné lezárása után