Előadó: Non Credo
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 1995
Értékelés: 4.6/5
A Non Credo két multiinstrumentalistából áll: a szép Kira Vollmanból és Joseph Berardiból. Először 1988-ban bukkantak fel a színtéren a Reluctant Hosts című lemezzel. A zenekar tehát régóta jelen van, ez az album pedig a második.
A Happy Wretched Family elkészítéséhez egész hét évre volt szükségük (ami nem is csoda, hiszen nem hivatásos zenészek), de megérte kivárni. Vollman és Berardi nemcsak egy méltó folytatást tett le az asztalra, hanem olyasmit alkotott, ami sok szempontból még az elődjét is felülmúlja.
Ennek a duónak a zenéjét tényleg nehéz meghatározni. Bármire képesek. Hol kifinomult kamararockot hallunk tőlük a műfaj egyik óriása, az Univers Zero stílusában, hol keményebb motívumok bukkannak fel, például a Piano Urine metálos részeiben. Mint sok avantgárd zenekarnál, a zene nagy része itt is a disszonanciára épül, de a duónak láthatóan füle van a dallamosságra is, a könnyebben emészthető részeket pedig kísérletezős megoldásokkal ötvözik, és az egész kiválóan működik. Soha nincs olyan érzésed, hogy bármi erőltetett vagy nem illik oda. Újabb fontos elem Kira Vollman hangja, amely miatt a Non Credót be lehetne sorolni a zeuhl kategóriájába is, ha nagyon bonyolítani akarnánk a dolgot. Vollman rengeteg különféle énektechnikát használ, hasonlóan Vanderhez a Magmában, így a torkából sokféle, ambiciózus hang szabadul ki, amelyek hol lenyűgözőek, hol egy kicsit kevésbé, de mindig érdekesek. Operai stílusban énekel, ami szintén a zeuhlra emlékeztet. De bárhonnan nézzük is, a zene magáért beszél. És ez a zene még ma is friss, eredeti, és ugyanolyan csodásan szól, mint tizenöt évvel ezelőtt. Ha szereted az igényes zenét, és nem zavar egy kis vokális őrület, akkor ezt az albumot mindenképp ajánlani tudom.
A duónak néhány számban Bernard Sauser-Hall segít billentyűs hangszereken. Közreműködése különösen a zseniális Piano Urine-ben érezhető, amely az avantgárd minden elemének igazi bemutatója. Bár a duónak tulajdonképpen erre a segítségre sincs szüksége, ketten is bőven képesek egy őrülten jó albumot létrehozni. Berardi elsősorban kiváló dobos, de ő felel a billentyűkért, a gitárért és a basszusgitárért is. Kira Vollman hasonló feladatot lát el: billentyűzik, basszusgitározik, gitározik és klarinétozik, emellett pedig énekel is. A hangja kivételes. Operai képességeit a saját javára fordítja, és a zenének egy csipetnyi zeuhl-ízt ad. Valóban tehetséges páros, sajnos azonban nem kapják meg azt az elismerést, amit megérdemelnének.
A Non Credo kockázatos zenét játszik, de a kockázat többnyire megtérül. Ez különbözteti meg a jó kísérletezőket a rosszaktól – hogy tudják, mikor kell abbahagyni, főleg, ha egy jó hangzásra vagy dallamra bukkannak. Az album nem a „biztonsági játékot” kedvelőknek való, azoknak, akik a bevett zenei normák szerint megírt dalokat szeretik. Ez nem az a zene, amely a megszokott, klasszikus szépséget kínálja, amire sokan vágynak. Mint a legjobb kísérleti zenekarok többsége, a Non Credo is a saját esztétikai értékeit építi, és ha esélyt adtok nekik, új zenei világot nyitnak meg előttetek!
________________________________________________
A Non Credo két multiinstrumentalistából álló duó: a szép Kira Vollman és Joseph Berardi. Először az 1988-as Reluctant Hosts című kiadvánnyal törtek be a színtérre. A zenekar tehát már egy ideje jelen van, ez az album pedig a második.
Hét évbe telt, mire kihozták ezt a lemezt a nagyszerű Reluctant Hosts után, de egyértelműen megérte kivárni. Vollman és Berardi nemcsak egy méltó utódot készített az elsőhöz, hanem olyasmit alkotott, ami sok szempontból felül is múlja azt.
Rendkívül nehéz pontosan meghatározni, milyen zenét játszik ez a páros. Alapvetően bármi belefér. Hol kifinomult kamararockot hallunk tőlük a műfaj nagyjai, az Univers Zero stílusában, hol keményebb dolgokat, például a „Piano Urine” metálos részeit. Zenéjük nagy része valóban, mint a legtöbb avantgárd, a disszonanciára épül, de nyilvánvaló, hogy a jó dallamra is van fülük. Ezeket a néha nagyon fülbemászó dallamokat kísérletezéssel keverik, és az egész elképesztően jól működik. Soha nem támad olyan érzésed, hogy bármi erőltetett vagy oda nem illő. Fontos elem Kira Vollman hangja, amely miatt a Non Credót a zeuhl kategóriájába lehetne sorolni, főleg ha kukacoskodni akarnék. Vollman rengeteg különféle énektechnikát használ, akárcsak Vander a Magmában, így sokféle, ambiciózus hang árad belőle. Valóban elképesztő. Emellett nagyon operai módon énekel, ami szintén zeuhl-jellegzetesség. De bárhonnan nézzük, a zene magáért beszél. És a zene még mindig ugyanolyan friss, eredeti és csodás, mint tizenöt évvel ezelőtt. Ha szereted az igényes zenét, és nem zavar egy kis vokális felfordulás, akkor sürgetlek, hogy vedd meg ezt a lemezt.
A duónak néhány számban Bernard Sauser-Hall segít billentyűs hangszereken. Közreműködése a zseniális „Piano Urine”-ben a legszembetűnőbb, amely az avantgárd minden oldalának igazi bemutatója. Nem mintha a duónak szüksége lenne segítségre, egyedül is remekül boldogulnak. Berardi főként kiváló dobos, de billentyűs- és gitárszólamokat is rögzített. Kira Vollman kiváló énekes, aki a hangja operai adottságait a maga javára fordítja, és zeuhl-élt ad a zenének. Billentyűzik, gitározik, basszusgitározik és klarinétozik is. Valóban tehetséges páros, de sajnos nem kapják meg az őket megillető elismerést.
Ez a zene sok kockázatot vállal, és a legtöbb meg is térül. Ez különbözteti meg a jó kísérletezőket a rosszaktól. A Non Credo tudja, hol kell megállni, főleg ha olyan hangzásra vagy dallamra bukkan, ami tetszik neki. Ez nem azoknak való, akik a biztonságos, középutas zenét szeretik, vagy a bevett zenei formák szerint megírt, „csinosnak” tartott zenét. A Non Credo, mint a legjobb kísérleti zenekarok többsége, saját esztétikai értékeket teremt, és ha esélyt adtok nekik, teljesen elvarázsolnak titeket!
Felállás
Joseph Berardi – ütőhangszerek, billentyűs hangszerek, gitár, basszusgitár
Kira Vollman – ének, basszusgitár, gitár, klarinét, billentyűs hangszerek
Vendég: Bernard Sauser-Hall – billentyűs hangszerek
Produkció
Non Credo
Számlista
1. Sporco Mutande
2. Curious Couplings
3. Slips Through Fingers
4. Piano Urine
5. Ambrosia And Arsenic Tango
6. We Can Build You
7. Entzauberung
8. Snake Oil
9. Hacked
10. Big Teeth
11. Pay & Learn
12. Tokyorama
13. Miliza Three Flights Down
14. Arms Trodden Off By The Cows
15. Joyeria
16. Looking For Eddie
17. Happy Wretched Family
