Előadó: Oldfield, Mike
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1982
Játékidő: 50:03
Értékelés: 4/5
Az a kiváló zene, amelyet Mike Oldfield a QE 2-vel megalkotott, után újabb kihívások vártak rá. Az új feladat már egy év múlva megérkezett a Five Miles Out albummal. Ehhez a lemezhez Mike Oldfield igazi csapathangulatot szeretett volna teremteni. Ennek eredményeként két szám (Family Man, Orabidoo) egyenesen közös szerzemény, ami Oldfieldnél igazi ritkaság. A felállásban neves zenészek kaptak helyet, például Tim Cross, Rick Fenn, Morris Pert, Maggie Reilly és Mike Frye. Carl Palmer vendégként tűnik fel a Mount Teidi című számban, és az ütős szólamait valóban remekül játssza.
A nyitány rögtön a csúcsponttal kezdődik: ez a Taurus II, a QE2 lemezen hallható Taurus I afféle folytatása. Tipikus Oldfield-kompozíció, amely több tételből áll, stílusában pedig a folk, a rock és a szimfonikus zene (főleg a szerkesztésmód és az hangszerelés tekintetében) igazán szép keveréke. A szám ismét azt a klasszikus, oldfieldes körkörös szerkezetet hozza, amelyben a végén visszatér az eredeti ötlethez. Soha nem válik unalmassá vagy túl hosszúvá, pedig csak huszonöt perc után ér véget, hiszen annyi benne a csúcspont. Nekem különösen az tetszik, amikor a többi hangszerhez a dudák is csatlakoznak.
A Family Man lazább darab, ami a feszült első huszonöt perc után amúgy is várható volt, hiszen az angol varázsló addig igazán eszeveszett utazásra vitt minket. A Family Man valóban dallamos részeket tartalmaz, és mint mindig, Maggie Reilly mindig varázslatos hangja is hozzáad a maga részével, engem pedig mindig elbűvöl.
Az Orabidoo nagyon bíztatóan indul, de a középső részben eltűnik az igazi érzés, főleg amikor a zenekar kísérletezősebb vizekre evez (ez a vocoderes részeknél különösen idegesítő). A kísérletezést Oldfield inkább hagyja azokra, akik ebben jók. A kísérletei szerintem sosem sültek el túl szerencsésen, sem az Orabidoo-n, sem a Killing Fields, a Music From The Balcony és az Amarok esetében. Szerencsére az Orabidoo-n Mike nem marad túl sokáig fókusz nélkül, gyorsan összeszedi magát, a végén pedig kivételes részeknek és az akusztikus gitáros lezárásnak (amiből túl kevés van a lemezen!), valamint Maggie Reilly angyali hangjának is tanúi lehetünk.
Ezután egy rövid, de édes instrumentális szám következik, amelyben Carl Palmer is bekapcsolódik. A motívum, ha jól tudom, a Crises albumról származik. Nagyon jó darab, amelyben a hőmérséklet és a tempo egészen a végéig fokozódik.
Végül jön a címadó dal, ami azért kissé csalódás ahhoz képest, amit addig hallottunk. Mike megint idegesítő a vocoderrel, de szerencsére a dal vége elég jó ahhoz, hogy megmentse.
A Five Miles Out valóban kicsit csapatközpontúbban szól, Oldfield azonban emiatt semmit sem kockáztatott a komponálásban. Legfeljebb némi fenségességet és mélységet tett hozzá, és bizonyos értelemben visszatért a hetvenes évekhez. A Platinummal és a QE 2-vel könnyebben befogadható lemezeket készített, most viszont legalább a Taurus II-vel megint megmutatta, hogy még mindig képes több mint húsz percig fogva tartani a hallgató figyelmét. Az Orabidoo is ambiciózusabb szerzemény, míg a másik három fülbarátabb és rádióbarát (radio friendly) sláger lehetne.
Szerintem Oldfieldnél a játékot amúgy sem kell soha kommentálni, mert ez a terület mindig irigylésre méltó szinten van. Ezúttal Oldfield segítséget kért, olyan hangszereken is, ahol korábban soha nem akart (például a gitáron), és ez a kockázat kifizetődött, mert az album nagyon erőteljesen és telten szól, jobban, mint bármikor korábban (és talán később is). Látszik, hogy csupa agyafúrt vén róka vette körül, akik tudtak segíteni a víziója megvalósításában, sőt még csiszoltak is rajta egy kicsit.
Ahogy már az elődjén, a Five Miles Outon is keveredik a hetvenes évek stílusa és a nyolcvanas évek modernebb, frissebb hangzása. Oldfield folyamatosan új hangokat keresett és használt, hogy fejlődjön és változtassa a stílusát. Éppen ezért tartják minden idők egyik legjobb zenészének, és még mindig nem mondott el mindent. Amíg az új mestermunkájára várunk, addig is élvezhetjük ezt a hiányosságai ellenére a pillanatokban kivételes zenét.
Felállás
Mike Oldfield – gitárok, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ének
Tim Cross – billentyűs hangszerek
Rick Fenn – gitárok
Morris Pert – ütőhangszerek, billentyűs hangszerek
Maggie Reilly – ének
Graham Broad – dob(5)
Mike Frye – ütőhangszerek
Paddy Maloney – duda (1)
Carl Palmer – ütőhangszerek (4)
Producer
Tom Newman, Mike Oldfield
Számlista
1. Taurus II (24:49)
2. Family man (3:45)
3. Orabidoo (13:03)
4. Mount Teidi (4:10)
5. Five miles out (4:17)
