Izvajalec: Verve, The
Založba: EMI Records
Izid: 2008
Ocena: 3.7/5
Kar nagy ideje nem hallottuk a Verve nevét új projektekkel kapcsolatban, az utolsó album óta pedig majdnem pontosan tíz év telt el. Richard Ashcroft ugyan szólóban sok mindent kiadott, de a Verve-nél nem csak róla van szó. Ez az a zenekar, amelyben Richard Ashcroft ugyan kulcsfigura, de mindenki beleteszi a saját ötleteit, és épp ezek az egyéni megközelítések emelték újra meg újra az átlagos brit pop/rock fölé az együttest.
Az album természetesen felismerhetően Verve-hangzású. Rengeteg a szép dallam, amely beleég az emlékezetedbe. Mégis történtek kisebb változások. A zenekar a múltban is szívesen nyúlt pszichedelikus improvizációkhoz, most viszont úgy érzem, ezek valamivel kidolgozottabbak. Sokkal inkább a poszt-rockra jellemző dallamépítkezés dominál. És bár a Verve nem éppen ezekről az erényeiről híres, nagyon jól áll nekik. Persze itt van még mindig a rengeteg klasszikus brit pop/rock (a hangsúly a rockon), a pszichedelikus vonal, és egy másik, kifejezetten Verve-re jellemző elem – a country. Az album tehát megvan minden felismerhető Verve-elemmel, és még egy csomó újjal is. De ez még nem minden. A Verve a múltban gyakran fordult borongósabb, szinte depresszív témák felé, most viszont nem ez a helyzet. A lemez sokkal pozitívabb hangulatú, mint az elődei, de ne várj együgyű optimizmust. Ashcroft szövegek terén mindig is intellektuális volt, és ez most sem változott.
Richard Ashcroft nekem továbbra is az egyik legjobb brit énekes. A hangszíne olyan sajátos és meleg, hogy a legdepresszívebb pillanataiban is magával tud ragadni. Az biztos, hogy a hangjával sok mindenről képes meggyőzni, de rájöttem, hogy idővel a túlzott „siránkozása” azért kezd kissé az idegeimre menni. Ez viszont a múlté. Itt már nincs ilyen. Persze van néhány melankolikusabb rész, amelyekért gyanúm szerint nagyrészt Richard felel, de önsajnálatnak nyoma sincs. A lemez meglepően optimista, ami talán már nem is olyan meglepő, ha belegondolok, hogy Richard élete mostanában szépen rendeződött (szép kis családja van), a többi tag pedig amúgy sem volt soha annyira vitatott figura. A The Verve mindig is a hangzás kompaktságáról volt híres. A zenében semmi sem lóg ki különösebben. Minden egyetlen célnak van alárendelve – a jó zenének. Technikailag talán nem a világ legjobbjai, de nem is kell, hogy azok legyenek. Ahhoz, amit el akarnak mondani a világnak, és ahhoz a zenéhez, amelyet létre akarnak hozni, elég jók. Talán csak Richard Ashcroft emelkedik ki egy kicsit, aki a Verve-nél mindig is a figyelem középpontjában állt.
A Verve tehát kipihenten, friss ötletekkel és újdonságokkal telve tért vissza. A Forth olyan alkotás, amilyet a különféle Coldplay-ek és Keane-ek soha nem fognak megcsinálni – legalábbis én így gondolom. Annyi év után a Verve még mindig nem jutott inspirációja kútjának fenekére. Talán ebben a meglehetősen hosszú szünetnek is szerepe van, amikor a fiúk kipihenhették magukat, és új erőre kaptak. Köztudott, hogy Richard Ashcroft énekesnek volt egy-két gondja a függőséggel meg még sok minden mással, de úgy tűnik, most ő is magabiztosabban tért vissza, hinni tud önmagában és a Verve küldetésében. Jobb brit pop/rockot jelenleg szinte lehetetlen hallani, és épp ezért ez a lemez még több figyelmet érdemel.
Zasedba
Richard Ashcroft – vokal, klaviature, akustična kitara
Nick McCabe – kitara, klaviature, vibrafon, citre
Simon Jones – bas kitara
Pete Salisbury – bobni in tolkala
Produkcija
The Verve
Seznam skladb
1. Sit and Wonder” – 6:52
2. Love Is Noise 5:29
3. Rather Be 5:38
4. Judas 6:19
5. Numbness 6:35
6. I See Houses 5:37
7. Noise Epic 8:14
8. Valium Skies 4:34
9. Columbo – 7:30
10. Appalachian Springs 7:34
