Szerző: Rok Klemše
Előadó: Evergrey
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2008
Az Evergrey valószínűleg az egyik legeredetibb zenekar Svédországból, ahol csak úgy hemzsegnek az átlagos power metal bandák, meg a göteborgi iskolából kinőtt melodikus death metal csapatok tömkelege, ez utóbbi iskola pedig sajnos már rég kifulladt. Az Evergrey a globális svéd színtéren egyedi progresszív metal keverékével tűnik ki, amelyet más hangzású bandákétól leginkább a sötétség, a morbiditás és a melankólia különböztet meg, ez járja át a többnyire koncepcióalbumokat. A zenekar hat stúdióalbumon keresztül érintett olyan témákat, mint a vámpírok, a vallási szekták, a magány, a veszteség vagy a pedofília stb. Két éve jelent meg a Monday Morning Apocalypse, amelyet rajongók és kritikusok egyaránt a karrierjük leggyengébb lemezének tartottak, a fiúk pedig főleg a felbérelt producerrel való új munkamódszerre kenték a dolgot. Nos, a zenekar a Torn kapcsán azt ígérte, hogy visszatér vele a régi forma, a produceri munkát pedig ezúttal maguk végezték.
Az Evergrey részben tényleg helyrehozta a Monday Morning Apocalypse után maradt rossz szájízt, de sajnos a Torn a korábbi lemez leggyengébb részeit is megőrizte. A dalokban helyenként megint elég „popish” az érzet, kevésbé komplex a szerkezet, egyszerűbbek a riffek, máshol viszont technikásabb fogásokkal és tökéletesre komponált részekkel keverik őket, amelyek az Evergrey diszkográfiájának talán legfényesebb pillanatát, a Recreation Day albumot idézik. Nehogy félreértés legyen: a dalok még mindig istenien fülbemászók, de az Evergrey sajnos a könnyedébb hangzást választotta, ami az igényesebb hallgatóknál kevésbé fog bejönni, a zenei gourmand-ok pedig a Tornon leginkább a korábbi albumok robbanékony részeit fogják hiányolni. A Tornon így sokkal kevesebb a kiváló duellszólózás Tom Englund és Henrik Danhage ujjai alól, az egyes szólók pedig nehezebben vésődnek az emlékezetbe, mint mondjuk a fertőző sweepelés olyan dalokban, mint a The Great Deceiver, a Masterplan vagy a Blinded. Még inkább csalódás az egyszerű, modern „chugga chugga” riffek jelenléte, amelyeket főleg a mélyebbre hangolt gitárok tesznek tönkre, így egyszerűen túl modern „metalcore” felhangot kapnak. A zenekar újonnan érkezett basszusgitárosa, Jari Kaiunulainen (Stratovarius, Kotipelto) bizonyított, és bár a basszus a keverésben elég halk és háttérbe szorított, Jari kiváló futamaival, amelyek szépen kiegészítik a bombasztikus ritmusszekciót, megmutatja, hogy edzett zenésszel van dolgunk. A billentyűk a fülbemászó dallamok fő hordozói, és remekül fonódnak össze a gitárfutamokkal. Bár a Torn egyszerűbb lemez, mint az előző, ez még egyáltalán nem baj. A dalok még mindig rendkívül jól hallgathatók, amiért elsősorban a fenomenális énekdallamok felelnek. Tom Englund valóban a metal egyik legjobb hangjával rendelkezik, hiszen könnyedén kifejez rajta bármilyen érzelmet, legyen az szomorúság, melankólia, harag, bánat, depresszió, … Englund tulajdonképpen igazi „soul” metal énekes, aki talán kicsit Chris Cornell (Soundgarden) erősebb változatára emlékeztet. A szövegek értelmezése mindenképp ragyogó és olyan átélt, amilyenre talán csak Warrel Dane képes (Sanctuary, Nevermore, szóló).
A Torn tehát távolról sem rossz album, hiszen minden elem megvan rajta, amit megszoktunk az Evergreytől, csak egy modernebb verziót kapunk a zenekarból. Mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha az Evergrey még egy-két évet várt volna az új album megjelentetésével, akkor most talán egy új Recreation Day-t vagy In Search of Truth-ot tarthatnánk a kezünkben.
Felállás
Tom S. Englund – ének, gitár
Henrik Danhage – gitárok
Jari Kainulainen – basszusgitár
Rickard Zander – billentyűk
Jonas Ekdahl – dobok
Produkció
Tom S. Englund és Jonas Ekdahl
Dallista
1.Broken Wings
2.Soaked
3.Fear
4.When Kingdoms Fall
5.In Confidence
6.Fail
7.Numb
8.Torn
9.Nothing Is Erased
10.Still Walk Alone
11.These Scars
