Előadó: Ivanhoe
Kiadó: Silverwolf Productions
Megjelenés: 2008
Értékelés: 2/5
Az Ivanhoe német progresszív metalbanda, amely onnan lehet ismerős, hogy egykor a soraikban játszott Andy B. Franck, a thrash/power metalos Brainstorm mostani énekese. A „Lifeline” az ötödik egymást követő stúdióalbumuk, az 1994-ben megjelent debütálástól számítva.
A srácok stílusa a fülbemászó dallamosságnak van alávetve: a frappáns, bombasztikus, epikus-arénás dallamokkal teli refrének magas szinten tartják az album dinamikáját és élénkségét. Az angol szövegek éneklése korrekt, a vokál dallamos, minden hangfekvésben erős, és a régebbi példakép, Bruce Dickinson (Iron Maiden) vagy a fiatalabb vetélytárs, Tobias Sammet (Edguy, Avantasia) nyomdokain halad. Az énekes bőven kivesz a magasan szárnyaló akrobatikából, ami a hang artikulálását és a végletek, a legmagasabb fekvések elérését illeti, a hangszínével és a hozzáállásával pedig jókora adag drámai színjátszós hatást visz az album hangulatába.
A dalok sok motívumból épülnek fel, és úgy vannak összerakva, hogy a motívumok szétesésétől nem kell tartani: kidolgozott motívumokról van szó, összeillő átmenetekkel, amelyek egyben tartják a dalokat, a csúcspontot pedig a bombasztikus refréndallamok jelentik. A ritmusok progresszíven megtörtek, az áradó riffgyártás pedig masszív hangfal építéséhez, a gitárok mérgező metalriffelésének falához járul hozzá. A fiúk a modern bandák, például a Symphony X, az Adagio, az Elegy (pl. az Angels Hologramban vagy a Cheopsban), bizonyos mértékig pedig a Kamelot nyomában járnak, zenei irányvonaluk erősen a szimfonikus-zenekari hangzás felé hajlik. Ha már az Elegyt említem: a felsorolt zenekarok közül az Ivanhoe a dalszerkezetek és a hangulatteremtés tekintetében hozzájuk áll a legközelebb.
Röviden: egy olyan zenekar új albumával állunk szemben, amely az igényesebb heavy metalt műveli, de ettől még nem túlzottan nehéz (bár korántsem ártatlan), így az Ivanhoe zenéje nem kezdi püfölni a hallgató fülét, ahogy az olyankor megesik, amikor a Dream Theaterhez hasonló bandák ülnek ennek a kormánynak a végén, és a hallgatótól teljesen megnyugodott szellemi, pszichofizikai állapotot követelnek, vagyis maximális odaadást és fogékonyságot a nagyagykéreg asszociációit érő „potenciális kínzás” különféle módjaira.
Az Ivanhoe a „Lifeline”-nal is hű marad zenei örökségéhez és az előző albumok hagyományához. A „Lifeline” minden alapvető ismérvét tekintve nagyon minőségi lemez. Kidolgozott motívumok széles skálája van rajta, ügyesen összeragasztva, a megfelelő adag érdekes szólókirándulással, a billentyűk és a gitár keresztfüzet-párbajaival, valamint ritmusváltásokkal, amelyek épp annyi kiszámíthatatlanságot visznek bele, amennyi kell, és fenntartják az album tragikus hangulatát. Aki innovációt és éleslátást keres, annak az Ivanhoe sajnos nem a megfelelő cím. Az új albummal az Ivanhoe csak a zenéjük hűséges rajongóinak szűkebb köre számára lesz érdekes, azoknak, akiket már a „Visions… And Reality” (1994) című bemutatkozó lemezzel megszereztek. A „Lifeline”-nal is tehát óvatosan és biztonságosan mozognak a bevált zenei viseletükben. Minőségi, de kiemelkedő pillanatok nélkül, és mindenképp a progresszív metal rajongóinak szól, örökérvényű, még ha az Ivanhoe-féle prog metal aktualitása jelenleg (nagyjából 2003 óta) általánosságban tovább is csökken.
Felállás
Mischa Mang – ének
Achim Welsch – gitár
Chuck Schuler – gitár
Richard Seibel – billentyűk
Giovanni Soulas – basszusgitár
Sebastian Brauchle – dob
Produkció
Ivanhoe
Számlista
1. Lifeline (5:06)
2. Mad Corner (4:49)
3. Schizophrenie (5:07)
4. Suffering (3:25)
5. Angels Hologram (7:21)
6. Time Machine (6:40)
7. Finally (6:21)
8. You Will Burn (4:54)
9. Cheops (7:51)
Az album játékideje: 51.34
