Lemezkritikák

A „Soul Collector” is tele van kamaszos rock n' roll lendülettel, őszinte rockenergiával, arrogáns pózolással, kihívó kacérsággal és az igazi Vengeance-féle hülyéskedéssel. Változatosabb album, mint a „Back In The Ring”.

A Zauss duó albuma legalább olyan jó, mint bármelyik Fripp-féle soundscape-lemez, szerintem pedig még jobb is. A zene színesebb, stílusát tekintve változatosabb, anélkül hogy emiatt akár egy fokkal is kevésbé lenne fókuszált.

A Bad Habit már rég nem fiatal, de ma is „ártatlannak” és „kíváncsinak” hat! Új albumukkal bizonyítják, hogy az igazi AOR-rajongót még mindig meg tudják győzni!

A „Monolith” nagyon jó album, amely kitűnőre vizsgázott a nehéz feladatban: méltó utódja lett egy olyan mestermunkának, mint a „Point of Know Return” (1977).

A brazil death metal trió hatodik stúdiótámadása.

A „Step 2 My World” azokat a zenei gourmet-kat nyűgözi le leginkább, akik sok-sok hallgatás után is szeretnének még valami újat felfedezni benne.

Úgy tűnik, a válogatás- és „best of” albumok kiadása, amivel a zenekarok a bakelit és a CD fénykorában a stúdiós szünetekben is jól kerestek, ma is megéri.

A svéd melodikus death/black metal Zonaria 2001-ben alakult Seal Precious néven, és a kezdetekkor még tipikus svéd power metalt játszott.

Az alter pop-rock kvartett, a Fit hosszú csend után végre jelentkezett a Live uz Rijeku című koncertalbummal, amellyel a rijekaiak bebizonyítják, hogy még messze nem a vasgyűjtőbe valók!

A „Heavy Weather” az a nagy fordulópont a jazz történetében, amikor a legendás zenekarnak sikerült a jazz fusiont a fejlődésének következő evolúciós szintjére emelnie.

A brit rockerek, a Coldplay negyedik, „Viva la Vida or Death and All His Friends” című albumának júniusi megjelenését novemberben követte a kétlemezes deluxe kiadás, amely a címadó lemez mellett egy EP-t is tartalmaz.

Az „All Areas” kiváló koncertfelvétel, amely sikeresen megragadja és bemutatja ennek a legendás kanadai zenekarnak az élő fellépéseit jellemző összes lényeges erényt.

A French TV amerikai zenekar, amely főleg RIO/avantgárd stílusban játszik, de ha őszinte vagyok, nehéz pusztán ebbe a kategóriába gyömöszölni őket, annyi hatás hallatszik ki a zenéjükből.

A „Pawn Hearts” minden szempontból legendás album, amely a mai napig a mérce a erősen kísérletező zene terén, és azon lemezek egyike, amelyet mindenkinek legalább egyszer az életében meg kellene hallgatnia.

A „Point of Know Return” ma legalább annyira a progresszív rock, mint az arénarock mesterműve. Több helyen már hallhatók azok a hangzásbeli elemek, amelyek a későbbi AOR-irányba vezettek, és amely a 80-as években uralta a zenekar hangzását.

Bár nem éri el az együttes legjobb albuma, a „Once Around The World” (1988) alkotói mélységét és szellemességét, az „Eat Me In St. Louis” még így is nagyon szolid lemez, amely felvonultatja az It Bites összes védjegyét

Joe és Kira a Reluctant Hosts-szal csodálatos albumot készítettek, amelyet lehetetlen egyetlen műfajba begyömöszölni. Az album megmutatja azoknak a zenészeknek a lendületét, akik mohón kutatják a zenei lehetőségeket.

A Journey of the Yak-kel Martin Morgan végre kiaknázta a benne rejlő potenciált. Végre sikerült összeraknia az egészet – jó kompozíciókat, amelyeket ezúttal igazi hangszerek szólaltatnak meg.

Az A Hard Road John Mayall harmadik albuma, amellyel a brit blues keresztapja bátran épít a híres elődre, a Bluesbreakers With Eric Clapton örökségére. Eljött az idő, hogy bemutatkozzon Peter Green.

A „Great Escape” mindenekelőtt egy rendkívül szerény zenész lenyűgöző munkája, akinek semmi szüksége a nagy nyilvánosságra ahhoz, hogy bebizonyítsa: ő az egyik legjobb a gyorskezű mesterségében.

A tengerparti pincékből a hangfalakba csak alig több mint egy éve tombolnak a thrash-es Keller fiúk!

Játékidő: 35.25 Produkció: Rush & Terry Brown Megjelenés: 1980 Kiadó: Atlantic Records A „Permanent Waves”, a Rush átmenetet jelentő albuma lassan hátrahagyja a zenekar fantáziavilágát és a progresszív rockos…

A Rush átmeneti albuma, amelynek egyik lába határozottan átnyúlik a nyolcvanas évekbe, és előrevetíti a zenekar további útját: a rövidebb, motívumokban sűrítettebb és könnyebben befogadható dalok felé.

A „Trespass”, a zenekar első progresszív lemeze óriási lépést jelentett az előző albumhoz képest, és megmutatta, hogy a tagok fiatal koruk ellenére az akkori idők egyik legérettebb csapatáról van szó.

Még ma is sok Genesis-rajongó nehezen békél meg azzal, hogy a 70-es évek egyik legnovatívabb progresszív bandája egy meglehetősen egyszerű, de szolid szimfonikus-pszichedelikus pop együttesként indult.

Az „A Night At The Opera” az a lemez, amellyel a Blind Guardian bebizonyította, hogy nem fél a változásoktól és a kísérletezéstől, és ez maradéktalanul megtérült nekik.

MetalGod egy olyan albummal tér vissza, amely a „Painkiller 2000” becenevet csak annyiban érdemli ki, amennyiben enyhíti a csalódást, amelyet a Judas Priest elpazarolt „jokere”, a „Jugulator” (1997) okozott.

A „Sleep Dirt”, a meg nem született „Hot Rats III” a Warner-testvérek felesleges és érzéketlen packázása ellenére is igazi csemege minden kísérletező rock- és jazz rock fusion-rajongónak, a szokásosan irigylésre méltó hangszeres és szerzői…

A dacolás és a túlélés albuma! A zenekar pályafutásának legkeményebb lemeze. Csupaszra vetkőztetve, riffekre hegyezve, billentyűk és gitárszólók nélkül! Szép teljesítmény, de nem éri el a korábbi Rush-albumok többségének eleganciáját

Ha valakinek azt kellene ajánlanom, melyik lemezzel kezdje a Camel hallgatását, valószínűleg pont a „Mirage”-t ajánlanám.

Nemrég egy szlovén zenei újságíró, az egyik legérzékenyebb tollú, egy lapban – aminek a nevére sajnos már nem emlékszem – azt írta, hogy Rebeka Dremeljről egyszerűen nem nehéz rossz kritikát írni. Valami hasonlót, csak fordított előjellel,…

Az öreg róka ismét bebizonyította, hogy a progresszív rockban is a műfaj mesterei és úttörői a mai napig sok mindenre megtaníthatják a tanítványaikat.

„Camel”, a progresszív rajongók által is a mai napig figyelmen kívül hagyott lemez, a prog rock egyik legjobb debütálása, minden idők egyik legelfeledettebb rockbandájának mesterműve.

Stauss az egyik legszebb felfedezés és az egyik legizgalmasabb zenész. A zenéjét lehetetlen skatulyába rakni, mindig eredeti és ötletes, és egyre inkább a szívedhez nő.

A post-punk hullám horvát hősei, a Prljavo kazalište nemrég ünnepelték működésük 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból jelent meg életművük retrospektív áttekintése Best of Live! címmel.

A progresszív rock három királya a „Brain Salad Surgery”-vel egy időtlen műfaji klasszikust alkotott, és ez volt az utolsó stúdiómesterművük.

"A „Brain Salad Surgery” a nagy trió koronagyémántja művészi erejük csúcsán, amelynek ott kell lennie minden tisztességes rockrajongó gyűjteményében."

A Monkey - Journey to the West Damon Albarn (Blur, Gorillaz) és barátja, Jamie Hewlett (Gorillaz) legújabb közös zenei projektje.

„A King Crimson joggal lehet büszke erre az albumra, amely sok szempontból még a kereskedelmileg jóval sikeresebb elődjét is túlszárnyalta. Zeneileg, stílusban és mondanivalóban egyaránt. Az „In the Wake of Poseidon” ugyanakkor újabb…

Úgy vélem, ez az album mindazoknak való, akik hiányolni fogják a Jinxet élőben, hiszen elindultak új albumot felvenni, és azoknak is, akik valamiféle best of-ot szeretnének.

A King Crimson joggal lehet büszke erre az albumra, amely sok szempontból még a jóval híresebb elődjét is felülmúlta: zeneileg, stílusban és mondanivalóban.

A „Counterparts” a Rush „Szexkönyve”, amelynek csattanójaként a kanadai trió összehozta az 1989 utáni időszak kifejezésmódját tekintve legerősebb albumát. A hangsúlyos riffrockos feszesség ezúttal először uralja az art-jelleget.

Az All Your Love I Miss Loving a blues egyik legnagyobb fiának, Otis Rushnak szenzációs zenei dokumentuma! Ez az első teljes bizonyíték a legendás zenész koncerterejéről, akit a tett színhelyén, vagyis Chicago kellős közepén, működés közben…

„In The Court Of The Crimson King” tehát legendás, mára kultikus lemez a progresszív rock minden rajongójának, és pontosan az, amelyik lefektette ennek a műfajnak az alapjait.

Az „In the Court of the Crimson King”, a King Crimson első lemeze ma úgy él a köztudatban, mint az az album, amely mindazt megteremtette, amit ma progresszív rockként ismerünk.

Egy legendás rijekai zenekar elveszett lemeze jelent meg végre, a nyolcvanas évek tiszta avantgárd szellemében és az akkoriban divatos new wave art sinth punk pop hangzásban megírva. Egyedülálló gyöngyszem, amely végre megkapta az…

A „Manifest ljubezni” a Bohem rockzenekar második stúdióalbuma, amely Andrea F producerkedése alatt készült.

Michael a „Clear” albummal bebizonyította, hogy önállóan is rendkívül meggyőző zenész, hiszen a lemez kiváló dalok gyűjteményével büszkélkedhet, amelyek mindenkit lenyűgöznek majd, aki régóta követi a pályáját.

Az album kiválóságáról a legtöbbet az árulja el, hogy igazi csemege mindazoknak, akik szeretik a „Hot Rats”-t és a hozzá hasonló, jazz rock fusion irányú mesterműveket.

A New York-i TV on the Radio szeptemberben adta ki negyedik stúdióalbumát, a „Dear Science”-t.

A „Bang!” a tipikus Thunder-hangzást hozza, ami mégis végig képszerűen szól, és az első pillanattól kezdve a bőr alá mászik – így a Thunder zenéje 2008-ban is megőrzi minden értelmét.

A „Hall Of The Mountain King” albummal a Savatage végre elkezdte kiaknázni a benne rejlő potenciált, és fokozatosan kialakította összetéveszthetetlen, szimfonikus és operettes beütésű hangzását, amely a 90-es években megszülte számukra…

Mindhárom finomság erről a kislemezről olyan, mint három meggy a desszert tetején, amelyet a felejthetetlen „House Of Cards” album jelent.

A Motörhead a harmonikus neandervölgyi dáridó szinonimája, a Bomber pedig az egyik legnagyobb diadaluk. Vigyázz a fejedre, amikor magasan fölötted felbőg Lemmy légiszázadának dübörgése.

A Late Of The Pier angol zenekar debütáló albuma friss keveréket tálal az electróból, trashből, glamből és még sok minden másból.

Az Agnostic Front gitárosa street punk albumot kínál, ami nem mond semmi újat, de van benne egy jó adag szív, ami érdekessé és hitelessé teszi!

Oh igen... Hallott valaha valaki a Dropkick Murphysről? Hát persze, tudjátok. A rock 'n' rollt megtérítik egy kis punkkal, belekevernek némi ír folk huncutságot, és már sül is a muffin.

Hihetetlenül meggyőző debütalbum, amely minden alapvető összetevőjében működik, ami egy jó sleaze-hez kell. Jó reggelt, Crüe-nosztalgiázók!

A „Detours” nagyon jó koncertfelvétel, amely hitelesen kapja el a klasszikus, legkedveltebb Saga-felállás élő hangulatát és energiáját.

Az Every Picture Tells A Story Stewart híres albuma, amely a rock, a blues és a soul izgalmas keverékével robbant be a szélesebb zenei közéletbe.

A „The Chapters Live” dupla koncertalbum a legendás kanadai art rock együttes pályafutásának egyik legnagyszerűbb és egyben legfontosabb kiadványa.

Az idő könyörtelenül halad, a Rose Tattoo pedig továbbra is teli kanállal merít a legvalódibb „in your face” rock n' roll arzenálból! Ahogy az album címe is mondja: igazi, esküdt rock n' roll testvérek!

A The Whip ezzel a kislemezzel bebizonyította, hogy a jövőben joggal várhatjuk tőlük, hogy Nagy-Britannia egyik legjobb és legnépszerűbb elektropopzenekarává fejlődnek.

Közelebb hozni a jó zenét a szlovén hallgatókhoz, és megnyitni a kaput a zenei tehetségek előtt. Az „Imamo dobro glasbo - Val 08” válogatás a szlovén zenei élet jelenlegi állapotát tükrözi.

A „Secret Messages” a számos kritika ellenére, amelyek rendszerint érik, nem rossz album, de elég sok minden hiányzik belőle ahhoz, hogy a hallgató az elejétől a végéig úgy élvezhesse, mint a zenekar legtöbb lemezét.

Ez az album elsősorban azokat a progresszív rock-rajongókat nynyűgözheti le a leginkább, akik a progresszivitást főként úgy értelmezik, hogy a kedvenc műfajukat más zenei stílusokkal keverik.

A modern rockhangzások amerikai nagykövetei, a The Raconteurs a remekül fogadott Broken Boy Soldiers debütáló lemez után még erősebben térnek vissza, ezúttal a kiváló Consolers of the Lonely albummal!

Bár a 70-es évek legjobb alkotásaihoz képest közelébe sem ér, ez Lynne utolsó olyan munkája a „Zoom” (2001) körüli rövid életű visszatérésig, amely azoknak is figyelmet érdemel, akik nem tartoznak az ELO megrögzött hívei közé.

A Vatra az új, Sputnik című albumával kifejezetten megérett, és győzedelmesen lendült fel a saját zenei kifejezésmódjának egy újabb, magasabb fejlődési és energiaszintjére. A Sputnikkal a Vatra hatékonyan kapcsolódik fel a világra.

Egy sztárcsapat feltámasztása a „Project:Driver” című, 1986-ban megjelent fényes gyöngyszem nyomán, új időkre!

Ez azon kevés 2008-as progresszív rock albumok egyike, amelyről merem állítani, hogy idővel kultikus státuszt fog szerezni, ha már a mestermű címet nem is.

A hardcore zene óskolás változata, stílusában olyan zenekarok hagyományára építve, mint a Burn, a Judge, a Leeway vagy a Warzone, de sok újat nem mond.

A My Morning Jacket főleg dallamos alternatív rockot játszik, ami gyakran a country és a pop határát is súrolja.

A Go Betty Go stúdiós bemutatkozó albuma, a „Nothing Is More” (2005) a pop punk markában fogant alternatív rock. A lányok nem holmi összecsapott zenészek, akik unalmukban játszadoznak a stúdió veszélyes játékszereivel.

Bár a népszerűség nem a minőség mércéje, a Chemical Brothers mindkettővel rendelkezik – sikerrel és jó zenével is. Szóval ha az összes slágerüket hallani akarod, ez a lemez tökéletes választás.

A „Zoot Allures” nem hibátlan (a hálószobai felvételek nélkül simán meglett volna), mégis rendkívül kiegyensúlyozott lemez, amely bővelkedik az egyedi Zappa-féle komikus rock szórakoztató pillanataiban.

Könnyed pop-rock hajlamú album kiegyensúlyozott, kristálytiszta produkcióval, gazdag hangzásvilággal, erőteljes ritmusalappal és érzékeny énekkel.

A Theocracy a „Mirror Of Souls” című új albummal projektből igazi zenekarrá nőtte ki magát. Az új lemez minden téren felülmúlja az elődjét: kiváló progresszív power metal produkció és hatalmas lépés előre!

Cryonic Temple bámulatos ügyességgel ötvözi az amerikai old school speed és az archaikus thrash metal elemeit, amelyekhez jókora adag európai heavy metal dallamosságot kevernek.

A „Bongo Fury” minden igazhitű rajongó polcán ott van a két zenész életművéből, de egyúttal kiváló előétel azoknak is, akik még nem ismerik igazán jól a hagyatékukat.

Klasszikus európai power metal, amely több mint 10 éve kezdett burjánozni, olyan energiával, ami a HammerFalltól a Dream Evilen át egészen a Firewindig terjedő hagyomány rajongóinak a bőre alá kúszik!

A „One Size Fits All” könnyedén bekerül Frank legjobb munkáinak elit körébe. Nehéz lenne olyan Zappa-rajongót találni, aki ne sorolná Frank pályájának tíz kedvenc albuma közé.

Határon túli heavy metal, a Megadeth, a Metallica és a Slayer bibliai thrash-leleteinek zsargonjába csomagolva, a korai Iron Maiden dallamosságával felfegyverkezve. Pimasz, agresszív, és egy olasz bandához képest elég koszos!

Ezer példányban megjelent limitált kiadás: a „Vanilla Sky Tour Edition”!

„Új riječkai hullám az új évezredre!” Egy album, amely a nyolcvanas évek post punk rock zenekarainak – a Joy Division vagy a New Order – hatásait idézi, mai rocknyelven pedig az Editors, a The Killers és az Interpol hangzásához közelít.

Nyers, alternatív rock punkos felhangokkal, élesen elmosódott gitárriffekkel és vastagon duzzadó ritmusszekcióval. Mindehhez számonkérő, dühös, dilettáns ének társul, meggyőző hanggal.

Ha manapság nem éppen az Iron Maiden, a Judas Priest vagy a Saxon súlycsoportjában játszol, elég nehéz tősgyökeres heavy metal lemezt kiadni, hiszen a műfaj sajnos egy ideje stagnál. Annál dicséretesebb, ha egy fiatal zenekar úgy dönt, hogy…

A Dirty Deeds Done Dirt Cheap az AC/DC harmadik albuma, és addig minden bizonnyal az ausztrál hard rock-kovácsok legsokoldalúbb munkája, vagyis amolyan feltételesen a legkockázatosabb lépés is, amire Angus bandája a 70-es években…

Az elmúlt két-három évben erős metalszíntér ébredezik nálunk. A régi bandák aktívak maradnak, melléjük pedig szép számmal csatlakoznak fiatal zenekarok, és bennük az a közös, hogy többségük rendszeresen kiad legalább demófelvételeket, ha…

Az „UK” már nem sokkal megjelenése után – teljesen megérdemelten – elnyerte a progresszív rock mesterműve címet, és ezt a státuszt a mai napig élvezi.

A mára már legendásnak számító szlovén Interceptor a messzi 1991-ben alakult. Abban az évben lépett Szlovénia az önállóság első évébe, Žalecben pedig az együttes két, mára egyedüliként megmaradt eredeti tagja, Gregor Čulk ifj. és Marjan…

Az ohGr Nivek Ogre kanadai zeneszerző és Mark Walk amerikai producer közös projektje. Mindkét zenész multiinstrumentalista, és már most komoly renoméja van a zeneiparban. Ogre nevét a Skinny Puppy kanadai industrial rock együttes egyik…

Tina Turner idén visszatér a koncertszínpadokra, a nagy nappali-falak közé való visszatéréshez pedig a nénike összeállított egy sikerlistás gyűjteményt az egyszerű Tina! címmel, amellyel viszont a zenei színtéren láthatóan nem akar nagyobb…

Jack Foster III tehetséges amerikai gitáros és énekes, egyike azoknak a mai zenészeknek, akik sikeresen kihasználták a felvételi és kiadói világ forradalmát, és tökéletesen uralják a saját imázsuk és munkásságuk online népszerűsítését, a

Uli Jon Roth önjelölt professzora a klasszikus zeneszerzés akupunktúrájának, fülsüketítő rockzajjal megfűszerezve – a legtöbben a német hard rock rémisztgetők, a Scorpions egykori gitárosaként ismerik. 53

A „Roll The Bones” megőrzi a „Presto” (1989) produkciós alapjait. Ennek érdekében a Rush továbbra is Rupert Hine-nal dolgozott együtt a stúdióban. A dalszerzői megközelítés ismét egy kicsit megváltozott, ami a Rush esetében semmi újdonság.…

A Mogul Thrash, James Litherland, a Colosseum egykori gitárosa és énekese agyszüleménye egyike volt azoknak a brit progresszív rockzenekaroknak, amelyeknek nem adatott meg, hogy valaha naggyá váljanak. A hozzájuk hasonló bandák jellemzően…

A 1999-ben alakult Destination's Calling egy olyan kvartett, amely modern, koncepciózus stílust ápol, amelyért leginkább a ma Skandináviából érkező feltörekvő fiatal zenekarok felelősek. Az északról terjedő hullám tehát Németországot is…

A Factory Of Dreams egy duó projektje, amelyet a portugál multiinstrumentalista, Hugo Flores és az énekesnő, Jessica Lehto hozott össze. A „Poles” című albumnak elvileg progresszív metal alkotásnak kellene lennie, ám minden egyes…

A „A Kind Of Magic” a régi hívek számára hatalmas megkönnyebbülést és várva várt lépést jelentett a helyes irányba, hiszen a hard rockos betétek, valamint az epikus és misztikus témák újra visszatértek a zenéjükbe.