Szerző: Rok Klemše
Előadó: Cryptopsy
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2008
A kanadai technikai death metal szörnyeteg, a Cryptopsy egykor a műfaj egyik legnagyobb neve volt. A Blasphemy Made Flesh (1994) és a None So Vile (1996) című albumot a mai napig a technikai death metal kultikus alkotásaiként tartják számon, amelyek más kanadai progresszív/technikai bandáknak is egyengették az útját; a Martyrnak, a Quo Vadisnak, a Neuraxisnak és másoknak. De miért írtam az első mondatban azt, hogy egykor? Mert a Cryptopsy az új albumával, a The Unspoken King-gel kétségkívül messze a pályafutása legrosszabb lemezét hozta össze.
Az előző lemez, a Once Was Not megjelenése után a karizmatikus frontember, Lord Worm (ismét) otthagyta a zenekart, és a banda két főnökének, Alex Auburnnek (gitár) és Flo Mounier-nek (dob) nehéz dolga volt betömni a újabb távozásával keletkezett űrt. A zenekar hangzásának fejlődése persze mindenképpen üdvözlendő, de a The Unspoken King esetében a Cryptopsy-nak ez totálisan félresikerült. A technikai death metal gyökereit eltemették és elfelejtették, a kanadai óriások hangzásban a modern deathcore felé fordultak. Bizony, a The Unspoken King méltatlan a Cryptopsy nevéhez. Az új irány általában új tagokat kíván, így az új lemezen debütál az új énekes, Matt McGachy és a billentyűs Maggy Duran (aki azóta már el is hagyta a bandát). És mi is a baj pontosan a The Unspoken King-gel? Gyakorlatilag minden! Hiába keresed az Auburn védjegyévé vált jellegzetesen koszos, súlyos gitárriffeket, mert helyükre generikus metalcore-os „chugga chugga” akkordok és szánalmas core breakdownok léptek. A gitárokat még el is lehetne nézni, mert időnként azért akad egy-egy érdekes riff, meg egy-két szóló. A lemez legblaszfémikusabb eleme McGachy rémesen gyenge éneke: tipikus „bármi áron brutális akarok lenni” deathcore-vokál, rengeteg érthetetlen üvöltözéssel és céltalan morgással. Az egész teljesen lélektelen és áltrutális, ráadásul McGachy előszeretettel mutatja meg az emo oldalát is, szánalmas, érzelgős tiszta énekkel. A pocsék szövegek még az utolsó téglát is hozzáteszik ahhoz az épülethez, amely az utóbbi idők egyik leggyengébb lemeze. Az album egyetlen igazán élvezhető dolga így Mounier kiváló dobolása marad, aki nem véletlenül tartozik az extrém metal legnagyobb nevei közé, de sajnos ez is elvész az új Cryptopsy korcs végeredményében.
Egy zenekar hangzásának fejlődése, még egyszer mondom, elengedhetetlen, és rendkívül fontos a fennmaradáshoz és a megújuláshoz. De csak akkor, ha ez a fejlődés a jó irányba, vagyis a jobb felé vezet. A Cryptopsy a The Unspoken King-gel inkább visszafelé lépett, mint előre, és még ha a deathcore felé fordultak is, ebben a műfajban számtalan jobb banda létezik. A The Unspoken King így joggal kiérdemelheti az év legrosszabb death metal albuma címet, de az év csalódása díjat mindenképpen.
Felállás
Matt McGachy – ének
Alex Auburn – gitár, háttérvokál
Éric Langlois – basszusgitár
Flo Mounier – dob, háttérvokál
Christian Donaldson – gitár
Maggie Durand – billentyű
Számlista
1. Worship Your Demons 02:12
2. The Headsmen 05:14
3. Silence the Tyrants 04:09
4. Bemoan the Martyr 04:10
5. Leach 04:48
6. The Plagued 04:09
7. Resurgence of an Empire 04:40
8. Anoint the Dead 03:19
9. Contemplate Regicide 05:29
10. Bound Dead 06:26
11. (Exit) the Few 02:31
