Szerző: Jernej Vene
Előadó: Adele
Kiadó: XL Recordings
Megjelenés: 2008
A walesi gyökerekkel rendelkező brit Adele Laurie Blue Adkins azon énekesnők közé tartozik, akik új életet lehelnek az Albionban egykor roppant népszerű énekes-dalszerzői hagyományba. A lemez címe az alkotó életkorát jelzi a megjelenés idején. A dalok átgondolt sorrendje az énekhang és az akusztikus gitár intimitásából indítja útnak a hallgatót a nyitó Daydreamerben, majd a Best For Lastön át, amelyben főként a basszusgitár dominál (Adele egyébként egész szépen bánik vele), egészen az áttörést hozó Chasing Pavementsig, amellyel világszerte híressé vált. Ebben teljes pompájában megszólal egy londoni stúdiózenekar, és Adele megmutatja, milyen szférákban élhetnek és lélegezhetnek a dalai. Az énekhangja finoman, indulatosan, helyenként szomorúan úszik azokon a dallamokon, amelyek messze állnak a 2000-es évek pojácás hitgyártóitól. Mark Ronson, Jim Abiss és Eg White producerek a dalok vázából erős, vallomásos testeket formáltak, ami különleges frissességet ad a lemeznek. Az elmúlt két évben az összes nagy kiadó lázasan kereste a maga új Amy Winehouse-át. Évekkel ezelőtt ugyanez zajlott Britney Spearsszel, hogy mi lesz öt év múlva, majd meglátjuk. A zenei ügynökök dolgát óriási mértékben segítik az olyan weboldalak, mint a myspace, hiszen már nem járnak klubokba és koncerttermekbe, hanem ezen az úton találják meg az új tehetségeket. Amy után megkaptuk Duffyt, Gabriella Cilmit, Sara Bareillest, Kate Nasht és még egy tonnányi másikat, köztük Adele-t is. Elképesztő a hangbeli hasonlóság Amy, Adele és Duffy között. Éles fül és jó memória kell hozzá… Amy és Adele között a kapocs Ronson producer is, akit az elmúlt években az Albion legjobbjai között tartanak számon. Adele a 19 zenéjében álmodozva hajlik a régi idők soulja felé, ehhez kellemesen illeszkednek a szövegek, amelyek tele vannak vágyakozással egy közeli ember iránt, aki nincs ott, tele szomorúsággal a szerelmi csalódások miatt, és tele örömmel, amikor az otthoni környékre emlékezik vagy sétál benne. Adele 2008-ban megkapta a Brit Awards kritikusok díját.
A hangszerelés tele van retró hangszerekkel, a Hammond és a Fender-féle rhodes rajongói el lesznek ragadtatva. Adele biztosan tanult a nagyoktól, néhány dallamos futam akár Elton Johntól vagy Billy Joeltől is származhatna. Az utóbbi közvetve kötődik a (To) Make You Feel My Love című dalhoz, amelyet Bob Dylan írt: Billy Joel évekkel ezelőtt feldolgozta, és pontosan ezt tette Adele is a 19-en. Gyengéd, átélt, védelmező balladának szól mindazoknak, akik elveszett lelkek. Adele itt telibe találta a lényeget. A swinges-bluesos My Same-ben a jellemvonásait vallja meg: makacsság, önzés, de óvatosság és kedvesség is, és ezeket egy barátjáéival veti össze, mert úgy tűnik, éppen a különbözőségük miatt nem működhetnek együtt. Adele a végén mindig megtalálja a megoldást.
Zsenge kora ellenére ezen a debütáló lemezen sok olyan elem van, amelyet az idősebb, tapasztaltabb zenészek a kifejezésmódjukba gyakran nem képesek beépíteni.
Felállás
Adele Adkins – ének, basszusgitár
Matt Allchin – gitár
Michael Tighe – gitár
Neil Cowley – zongora, hammondorgona, wurlitzer
Jason Silver – billentyűk
Stuart Zender – basszusgitár
Producerek
Mark Ronson, Jim Abiss & Eg White
Dalok listája
1. Daydreamer
2. Best For Last
3. Chasing Pavements
4. Cold Shoulder
5. Crazy For You
6. Melt My Heart To Stone
7. First Love
8. Right As Rain
9. Make You Feel My Love
10. My Same
11. Tired
12. Hometown Glory
