Előadó: Extreme
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 67:00
Az Extreme visszatérése az évben az egyik utolsó, ha nem éppen a legutolsó „reunion” azok közül a rockos „kiklopszok” közül, akik 15 vagy több évvel ezelőtt tűntek el a süllyesztőben. Cherone és társai új győzelmekre éhesek, és úgy rúgnak bele, mint fénykorukban. A Saudades de Rock ennek megfelelően nem titkolja nagy ambícióit, amelyeket valószínűleg az is felcsigázott, hogy 10 éven át nem hallattak magukról az Extreme-ek, a harsányan extravagáns 90-es évek csúcspontja után pedig nagy űr maradt utánuk. Talán épp ezért árad a lemezből ennyi energia, amelyet az urak a színes műfaji zsonglőrködéssel és a páratlan hangszerelési varázslattal időnként alig tudnak kordában tartani. És ez még korántsem az album egyetlen ütőkártyája! Az Extreme leginkább a kiválóan csiszolt, könnyed produkcióval lepett meg, amely egy olyan időszakban, amikor a legtöbb „oldtimer” kiszámíthatóan sötét és más, mainstreamhez közel álló lemezekkel bombáz minket, mintha az égből pottyant volna, mint a kifulladóban lévő év sebeire a régóta áhított tapasz. A Saudades de Rock ebből a szempontból tulajdonképpen mindent tud. Istenien kemény, amikor kell, helyenként kifejezetten otromba grunge-os, de akad benne egy csomó finom pillanat is, amelyek ugyan aligha ismétlik meg a More Than Words sikerét, mégis púpozott adag fertőző finomságot kínálnak.
A Saudades de Rock már a nyitó Starral eltalálja a megfelelő lendületet, amely három „kulturáltabb” pillanat kivételével egészen az album végéig megtartja a magas tempót. A Star remek példa a jó nyitódalra. A robbanékony riff a régi Extreme-hagyomány szerint beáll a ritmusszekció aktív fogaskerekei közé, és hamarosan csontot dob a hathúros akrobatika szerelmeseinek Bettencourt számos zseniális szólója közül az elsőben. Az Extreme a következő ütőkártyát a Comfortably Dumb-bal húzza elő a zsebéből, amely egy kicsivel több karakterrel meglepően seattle-i szagot áraszt, leginkább mégis azzal nynyűgöz le, ahogyan hitelesen kiegészíti Cherone teljesen spontán összeillő dallamvonalait Nuno Bettencourt szokás szerint magabiztosan tálalt ötleteivel, és ezzel a hallgatót azonnal megmozgatja a kettős további dallamos interakcióira. Ebbe a kategóriába tartozik a páratlan funk rock keverék Learn To Love is, párban a találékony country szellemű Take Us Alive-val, ami minden bizonnyal az album egyik legmeggyőzőbb pillanata.
Hogy az Extreme 2008-ban lendületben van, és az urak szemérmetlenül egy új alkotói zenit felé kacsintgatnak, azt a Saudades de Rock hangulatok színes kollázsával bizonyítja, amelyek között szinte kaméleonként könnyedén vált. Egy szuszra említhetem a szimpatikusan kolerikus King Of The Ladies-t és a meglehetősen tinis punk rock rohamot, a Flower Mant, a lendületes funky számokról, a Runról és a Slide-ról pedig szót sem vesztegetek, pedig azokat Glenn Hughes reinkarnálódott istensége sem szégyellné. Nem kevésbé lenyűgöző az a felismerés sem, hogy az Extreme (még mindig) uralja a balladás motívumok kovácsolását. Mindez tulajdonképpen magától értetődőnek tűnik, ha közelebbről megnézzük Gary Cherone fantasztikus énekhangját. Ez az Interface-t vagy a Ghostot akár arra is ösztönözhetné, hogy komolyabban megindulják a slágerlisták csúcsai felé, de a mai, azonnali feljavításokra épülő „showbiznisz” világában ez valószínűleg csak ábránd marad. De sebaj. A Saudades de Rock a szolgálatait utoljára a Peace-szel nyújtja, amelyet egy kis szarkazmussal a Rest In Peace szelíden kimondott válaszának is érthetünk. Ez az album remek befejezése, tökéletesen megkomponált, hiszen a nyitó békés nyugalomból, a finoman adagolt ének szárnyán folyamatosan az érzelmi csúcspont felé tör. Itt nincs mit hozzátenni. Cherone a jó zene szerelmeseinek általános örömére bebizonyította, hogy még mindig könnyedén lesöpri a pókhálót bármilyen igényes vokális folyosóról, akár mocsaras, akár városi környezetben lakik. Hasonló rokonszenvvel övezett Nuno Bettencourt munkájának értékelése is, akinek merész szerzői kormányzása szárnyakat adott az Extreme-nek, és ezeken a szárnyakon az év rocklemezének hiteles várományosát kaptuk!
Felállás
Gary Cherone: ének
Nuno Bettencourt: gitár
Pat Badger: basszusgitár
Kevin Figueiredo: dob
Producer
Nuno Bettencourt
Számlista
1.Star
2.Comfortably Dumb
3.Learn To Love
4.Take Us Alive
5.Run
6.Last Hour
7.Flower Man
8.King Of The Ladies
9.Ghost
10.Slide
11.Interface
12.Sunrise
13.Peace
