Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Gilmour, David
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 149:10
Értékelés: 4/5
Maradt még valahol kimondatlan szó erről az egyedi gitárosról és énekesről, aki a kifejezésmódjával ennyire mélyen beleivódott a mindennapjainkba, akár a nagy Pink Floyd tagjaként, akár szólóelőadóként?
A kiadvány egy koncert összefoglalója, amelyre az „On An Island” turné utolsó napján került sor 2006-ban, amikor David a „szuper” zenekarával 50.000 fős tömeg előtt játszott. Minden, ami 2006. augusztus 26-án lezajlott, egyben az 1980-as lengyelországi forradalom évfordulóját is megünnepelte. Ennek jegyében David ezen a turnén csak Gdanskban játszotta el az A Great Day For Freedom című dalt („Division Bell”, 1994), mégpedig nem ráadásként a műsor végén, hanem a Coming Back To Life (szintén a „Division Bell”-ről, 1994) helyett. A Coming Back To Life egyébként a nyári szakaszban a Wearing The Inside Out helyét vette át a setlistán (ez is a „Division Bell”-ről, 1994) – utóbbit a srácok a turné első felében játszották (2006 márciusában).
David Gilmour a két és fél órás koncertműsorba az egész friss stúdióalbumot, az „On An Island”-et (2006) is beemelte. Mivel az emberek óriási többsége persze csak a Pink Floyd-repertoár miatt jár a koncertjeire, a nyári szakaszra kissé átalakította a setlistát. A tavaszi koncerteken az első órában kizárólag az „On An Island” előadásával foglalkozott. Úgy tűnik azonban, rájött, hogy ez egy idő után kicsit fárasztja és untatja a Pink Floydra éhes közönséget, ezért a nyári szakaszban rögtön a nyitányra betolt három „Dark Side Of The Moon”-klasszikust.
Ez a felvétel azért is egyedi, mert a zenekart lengyel filharmonikus zenekar kíséri, amely egyes Pink Floyd-klasszikusoknak és Gilmour újabb szerzeményeinek is különleges zenei színt ad, tovább mélyítve a mindig is atmoszférikus, a pszichedelia örök fátylával átszőtt hangulatot, amelyet természetesen a Pink Floydtól örökölt. Ennek ellenére ez a kozmetikai kiegészítés (a zenekar) többnyire a rockhang árnyékában marad, amelyet Gilmour a szűkebb munkatársaival létrehoz. A zenekar bevonásával a klasszikusok közül leginkább a Fat Old Sun (amelynek a lezárása amúgy rockosan felcsavart), továbbá az A Great Day For Freedom, a High Hopes és az Echoes nyer minőségben.
A felvétel hangzása kiváló, ahogy az ennek a zenésznek a nagy perfekcionizmusához illik. A „P.U.L.S.E.”-hoz (1995) képest a „Live In Gdansk” hangzása sokkal „otthonosabb”, szervesebb és kevésbé távoli, mint az említett Pink Floyd-koncertalbum olykor már-már világűri, extraterresztriális vibrációja. Emellett a felvételt jóval kevesebb tömegeufória kíséri. Ennek a finomságnak tehát minden audiofil kiemelten örülni fog.
A fickót valóban kiváló felállás kísérte: itt van Ray Manzanera gitáros, a legendás art rock csapat, a Roxy Music egyik első számú neve, itt van Dick Perry szaxofonos az nélkülözhetetlen szólójával a Shine On You Crazy Diamond végén, továbbá Daviddel van még régi koncertes cimborája a Pink Floyd „Waters-less era” koncertjeinek idejéből, Jon Carin (billentyűk) és Guy Pratt (basszusgitár), és ebből a felsorolásból semmiképp sem hagyható ki Gilmour Pink Floyd-os „buddyja”, Rick Wright (billentyűk) sem. Ha már Rick Wrightnál tartunk: éppen egy héttel a koncertfelvétel hivatalos megjelenése előtt rázott meg minket a tragikus hír, hogy Rick 2008. szeptember 15-én súlyos betegségnek engedett, így ez a kiadvány ebből a szempontból egyfajta búcsú a nagy zenésztől és David életre szóló barátjától. Ez talán az utolsó hivatalos felvétel, amelyen még Rick Wrightot hallhatjuk, hacsak a jövőben nem kerül elő még néhány „elveszett” felvétel. Ha már itt tartunk, azt is megemlítem, hogy David Gilmour azon nyári turnéja idején, amelyről ez a felvétel származik, elhunyt a Pink Floyd alapító tagja, Syd Barrett, így ez a dokumentum ebből a szempontból is további súlyt és szimbolikus jelentést kap. A „Live In Gdansk” kiadásának kezdetét és végét tehát a Pink Floyd két alapító tagjának halála jelöli.
A várakozásoknak megfelelően a második lemez sokkal élénkebb, hiszen csupa Pink Floyd-klasszikusból áll. Gilmour pontos, mint mindig. A „lassú kéz” fenséges mestere, amit a számára egyedi pull-off-sorozatok megfoghatatlan tömegével és a tremolókarra támaszkodó hangokkal való játszadozással valósít meg, most is lenyűgöz bravúros játékával. Játékának csúcspontjai a High Hopes záró „steel pedal” szólójában rejlenek, valamint a mindig egyedi és varázslatos Comfortably Numb-ban. A színpadi társaság emellett hihetetlenül összeszokott kórusként is megmutatkozik. Sok minden „kimosható” később a stúdióban és csinosítható, és ez a felvétel sem kerülte el ezt a folyamatot, de például a High Hopes szólójának nyitó „slide”-ja olyan erős és teli, a csapat többi tagja pedig olyan fenomenálisan fedi be Gilmourt a vokális harmóniákkal, hogy alig veszed észre, hogy David ezen a ponton egyáltalán nem énekel. Ez teljesen hitelesen maradt meg.
A zenekar végig hűen tartja magát a Pink Floyd hagyományához, és a Pink Floyd-anyagot filigránul kimért, pontos játékkal, az eredetik nyomvonalán haladva adja elő. Egy kis mozgásteret persze megengednek maguknak a már említett Fat Old Sunban, továbbá Gilmour énekmegoldásában a Shine On You Crazy Diamondban, a további billentyűs szólamokkal (zongora) gazdagított, megalomán Echoesban – ez a dal lesz a Pink Floyd-gourmand-ok számára a „Live In Gdansk” album végső csúcspontja. Az Echoes különösen kiemelkedik rock–szimfonikus „csillogásának” rangjával és érett, tökéletes továbbfejlesztésével a lázadóan hiteles, heroinos utóízű 1971-es eredeti hangulatához képest.
A pénz kicsikarásának sikeres hagyománya az emberi nem pénztárcáiból a Pink Floyd elkerülhetetlenül évekig tartó szünete után a „Live In Gdańsk” kapcsán is sikeresen folytatódik, ám a zenei csúcspontok rajta olyanok, hogy ezen a kiadványon egyetlen rockzenerajongó sem mehet el közömbösen. A „Live In Gdansk” a tökéletesség, a zenei eleganciára, a Pink Floyd mint rockóriás művészi kifejezésmódjának teljes egyediségére vonatkozó mérce megtévesztetlen mintapéldája marad. Az „On An Island”-repertoár pedig Davida Gilmour szólóalbumaként olyan erősen kötődik a Pink Floydhoz, hogy mire végigsodródsz a „Live In Gdansk” élvezetén, az magától, egykettőre Pink Floydosan közkinccsé válik.
Felállás
David Gilmour – gitár, ének, Cümbüş a „Then I Close My Eyes” című dalban, altszaxofon a „Red Sky at Night” című dalban
Richard Wright – billentyűk, szintetizátor, ének, vokál
Jon Carin – billentyűk, vokál, lap steel gitár
Guy Pratt – basszusgitár, vokál, gitár a „Then I Close My Eyes” című dalban
Phil Manzanera – gitár, vokál
Dick Parry – szaxofon
Steve DiStanislao – dob, ütőhangszerek, vokál
VENDÉGEK:
Zbigniew Preisner – karmester, hangszerelés
Leszek Możdżer – klasszikus zongora
Polish Baltic Philharmonic Orchestra
Produkció
David Gilmour & Ray Manzanera
Számlista
CD 1.:
1. Speak To Me
2. Breathe
3. Time
4. Breathe (Reprise)
5. Castellorizon
6. On An Island
7. The Blue
8. Red Sky At Night
9. This Heaven
10. Then I Close My Eyes
11. Smile
12. Take A Breath
13. A Pocketful Of Stones
14. Where We Start
CD 2.:
1. Shine On You Crazy Diamond
2. Astronomy Domine
3. Fat Old Sun
4. High Hopes
5. Echoes
6. Wish You Were Here
7. A Great Day For Freedom
8. Comfortably Numb
