Előadó: Iced Earth
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 1999
Értékelés: 5/5
Már a kilencedik éve annak, hogy megjelent a floridai thrash metal bajnok Iced Earth hármas koncert-CD-je, miközben ezek a sorok a PC-m billentyűzete alól kikerülnek. Ez azon heavy metal dokumentumok egyike, amelyek örökre ott maradnak minden igaz zenerajongó szívében, a világ összes hűséges heavy metal harcosáról nem is beszélve.
Ha tehát visszautazunk tíz évet az időben, az Iced Earth-t a legjobb formájában találjuk. A frissen megjelent „Something Wicked This Way Comes” (1998) lemezt népszerűsítő turné a fiúkat a görögországi Szalonikibe, pontosabban a Rodon csarnokba is elvitte. Persze ezek a dalok nem mind egyetlen estén hangzottak el: az Iced Earth két egymást követő estén lépett fel Szalonikiben, kétszer teljesen kifogyott Rodon csarnok előtt, amely együtt több mint 5000 rajongót fogadott. Minden estére teljesen más setlistet állítottak össze, úgyhogy bőven akadt görög megszállott, aki mindkét estét végignézte. Az Iced Earth ötödik stúdióalbuma, amellyel a zenekar ezen a turnén turnézott, még szembetűnőbb elmozdulást jelzett: a dallamosság egyre több helyet kapott az alap thrash metal vázban.
Egy zenekar értékeit leggyakrabban úgy bizonyítja, hogy koncertalbuma túlszárnyalja a stúdiós eredményeit. Ma ez a jelenség egyre ritkább, elmúltak az idők, amikor egy koncertlemez megkoronázta a zenekar adott időszakban kiadott diszkográfiáját. Az „Alive In Athens” esetében olyan koncertlemezről van szó, amely egy szomjas, bizonyítani vágyó zenekart mutat, amelynek tagjai ugyanazért dobognak, amely pontosan tudja, mit akar, és amelyet semmi sem állíthat meg a céljai elérésében és megvalósításában.
A „Something Wicked This Way Comes” után az Iced Earth sosem került többé közel a zenekar lázadóan megalkuvást nem ismerő szellemének agressziójához, amely 1991 és 1999 között jellemezte őket, és amelyet az első öt album szellemes, ötletes zenei kifejezésmódjának frissessége sugárzott. Éppen ezért az „Alive In Athens” a három lemezre rögzített, a zenekar pályája során felvett legjobb anyag ideális keveréke, mi pedig azt a különleges szerencsét kaptuk, hogy megtörtént ez a két egymást követő szaloniki koncertesemény, amelyből ez az értékes dokumentum származik. Rendkívül dinamikus felvételről van szó, a rajta egymást követő dalok változatossága és a megragadott hiteles energia miatt, vagy inkább varázslat miatt, amelyet a zenekar vadul őrjöngő rajongói és maga a zenekar együtt teremtenek meg, a saját esszenciájukból (színpadi jelenlétükből) született egyedi hangzással. Hogy mennyi volt az utólagos felvétel és a nyers felvételek stúdiós „kimosása”, azt sosem fogjuk megtudni. Az összképet nézve ugyanis az egyik olyan albumról van szó, amely tökéletesen, hibátlanul működik, és hallgatás közben a megragadott hiteles élőség és a produkció helyes hangszínei mellett sem kelti azt az érzést, hogy ilyen lemezt egyszerűen nem lehet élőben felvenni és elsőre, minél kevesebb (vagy akár semmilyen) utólagos stúdiós csinosítással kiadni. És ez elég ahhoz, hogy a lemez végig rendkívül meggyőző és harapós maradjon, a megragadott energiával pedig visszafordíthatatlanul rabul ejti a hallgatót.
Az Iced Earth koncerthangzásának képe teljesen világos, és ennek a koncertnek a hallgatása közben a zene magától előidézi az az esti hangulat látványos felidézését, miközben az agyunk meggyőzően felvázol egy koncertfilmet a szemünk előtt. Schaffer gitárja (a ritmusgitár) határozottan a jobb oldali hangfalra került, a háttérvokálja hallhatóan jobbról olvad össze a középre helyezett Matthew Barlow énekével. Larry Tarnowski összes szólója tisztán balról érkezik, a harmonikus hármas gitárfonatok jól elkülönülnek, ha szétszeded őket a bal és a jobb hangfalra (hízelgő hivatkozás a hangzásbeli elemek ilyen elosztásának szépségére a „Live After Death”, az Iron Maiden 1985-ös koncertalbuma). A ritmusszekciót a vendégzenész Brent Smedley színes, szellemesen változatos átvezetései és a dupla lábdob mesteri beépítése jellemzi, aki svájci óraként pontos; a basszus mély és élesen elkülönül, hangzásában vastag, meleg és élő, a átvezető részekben kiváló dallamadagolással, ami határozottan háromdimenziós hangzást ad. Mindennek a koronája Matthew Barlow fantasztikus éneke, akit a rendkívüli énekesi formája pillanataiban kaptak el. Barlow minden részletben hihetetlenül meggyőző, a dalok szó szerint életre kelnek, valahányszor kinyitja a száját. Hangja a düh, a kín, a vágyakozás, a szomorúság és az engedetlenség meggyőző érzelmeit vetíti. Barlow azon kevés énekesek egyike, akinek a metalban mindent szabad, és aki minden feladatot kiemelkedő színvonalon old meg. Akár a fület hasogató „scream”-et ereszti el, akár brutálisan érdes csaholásba burkolja a hangját, akár érzelmesen finom énekessé változik – ez utóbbi mellett különösen a Melancholy (Holy Martyr), az A Question Of Heaven kifutása, a Watching Over Me és az I Died For You balladák kapnak különös súlyt, világos zenei víziót és a zenekar felismerhetőségét. A férfi hihetetlenül felforrósodóvá és gonosszá tud válni a Violate, a Pure Evil, a Vengeance Is Mine, a Braniwashed vagy a Stand Alone során. Különleges himnikusságot, sötét borzongást és kínt remekül ragadnak meg a mini-eposzok: a Blessed Are You, az A Question Of Heaven, a Dark Saga, a Birth Of The Wicked, a The Coming Course, a Desert Rain, és köztük különösen a mérgesen felépített Dante’s Inferno. Ezek a dalok a floridai „palm muted” thrashelés elemeinek és az Iron Maiden-örökség dallamos, himnikus részeinek ideális elegyei, és így bizonyítják az Iced Earth rendkívül éleslátó és szellemes hozzáállását ahhoz, hogy a heavy metal zene megértéséről az akkori időkhöz képest felismerhető és egyedi képet alkossanak.
A lemezek egyenértékűek egymással, és igazából nem lehet kiemelni csúcspontokat. Az „Alive In Athens” új mérföldkövet állított fel a koncertalbumok kiadásának magas minőségi mércéjében, amelyet csak kevesen képesek túlszárnyalni. Majdnem tíz év elteltével is rendkívül frissen szól, hihetetlenül valódi, és az energia rajta végig elbűvölő; a lehető legszebb módon sugározza a heavy metal zene eredeti hitelességét. Hogy a Century Media kiadó számára is mennyire fontos ez az album, azt hangsúlyozza a koncertfelvétel tavalyi DVD-kiadása, valamint a lemez 2008-as újrakiadása, amelyre felkerült a Colors című dal is, a Rodonból elveszett szám, amely korábban az 1999-es „Melancholy (Holy Martyr)” EP-n jelent meg. Az „Alive In Athens” egy dokumentum, amelynek ott a helye minden heavy metal-rajongó gyűjteményében, amelyet még majdnem tíz év után sem rágott meg az idő foga, és amely egyenesen ideális mindazoknak, akik nem ismeritek a zenekart, de nem tudjátok, hol kezdjétek a felfedezését. Ennél valóságosabb ugyanis nem lehet az „Alive In Athens”-nél. Az Iced Earth vele tiszteletet parancsoló művet alkotott, amely örök örökzöld marad, és amelyhez lassan, de szilárdan hozzátapad a kultikus metal klasszikus jelzője. A metalosok az „Alive In Athens”-szel valóban boldogok lehetnek, vagy ahogy a zenekar főnöke, Jon Schaffer mondaná: „Blessed Are You”!
Felállás
Matthew Barlow – ének
Jon Schaffer – gitár, vokál
Larry Tarnovski – gitár
James MacDonough – basszusgitár
VENDÉGZENÉSZEK:
Rick Risberg – billentyűs hangszerek
Brent Smedley – dob
Produkció
Jon Schaffer & Jim Morris
Számlista
CD 1.:
1. Burning Times
2. Vengeance Is Mine
3. Pure Evil
4. My Own Savior
5. Melancholy (Holy Martyr)
6. Dante’s Inferno
7. Hunter
8. Travel in Stygian
9. Slave to the Dark
10. Question of Heaven
CD 2.:
1. Dark Saga
2. Last Laugh
3. Last December
4. Watching Over Me
5. Angels Holocaust
6. Stormrider
7. Path I Choose
8. I Died for You
9. Prophecy
10. Birth of the Wicked
11. Coming Curse
12. Iced Earth
13. Colors *
*…a 2008-as újrakiadáson jelent meg
CD 3.:
1. Stand Alone
2. Cast in Stone
3. Desert Rain
4. Brainwashed
5. Disciples of the Lie
6. When the Night Falls
7. Diary
8. Blessed Are You
9. Violate
