Előadó: Wilson, Cassandra
Kiadó: Blue Note Records
Megjelenés: 2008
Cassandra Wilson jól ismert amerikai énekesnő, aki már csaknem három évtizede jelen van a világ zenei színterén, és nem csoda, hogy ez idő alatt az Egyesült Államok egyik legelismertebb vokalistájává vált, hiszen sajátos soul hangja valódi balzsam a fülnek. Pályafutása során dolgozott együtt többek között Steve Colemannel és más jelentős jazzneves előadókkal (köztük Charlie Parker kísérőzenekarának néhány tagjával is).
Karrierje elején Wilson asszony elsősorban kiváló interpretátorként volt ismert, aki más zenészek műveit adta elő, de Steve Coleman tanácsára saját dalokat is írni kezdett. Saját anyagával ugyanúgy, mint a más szerzőktől származó számokkal, rengeteg pozitív kritikát kapott, és szép karriert épített.
Cassandra Wilson zenéjét nem ismerem túl jól, de ami a Loverly albumon hallható, az nem túl különleges. Tipikus Blue Note/EMI-s jazz ez, amely minden sztenderdhez tartja magát, és sehol sem lép ki a „normalitás” keretei közül. Úgy tűnik, sok jazzmuzsikus (különösen a Blue Note-nál) fél kockáztatni és kicsit modernebb jazzváltozatot játszani, inkább nostalgikusan néz vissza ötven évet. Még jó, hogy a fárasztó jazzpillanatokat időnként egy-egy blues szakítja meg, ami azért valamelyest feldobja a hangulatot. Én nem vagyok nagy bluesrajongó, de itt igazi megváltásként jön a monoton jazzes nyomulás után.
Cassandra állítólag a múltban néhány avantgárdabb színezetű jazzprojektben is részt vett, de itt ebből egy pillanatra sem érzékelni semmit. Itt csak a hagyományos, sanzonos hajlamú, „szabályok szerinti” jazzre támaszkodik. Egy pillanatra sem kockáztat, és nem téved izgalmasabb vizekre. Még jó, hogy ilyen kiváló és kifejező soul hangja van, ami sokszor megmenti attól, hogy az egész még rosszabbul süljön el.
Ahogy az a jazznél lenni szokott, az album első osztályúan van eljátszva. Ebből a szempontból egyáltalán nincs negatív megjegyzésem. A gondok ott kezdődnek, amikor a dalokhoz érünk, amelyek sajnos mindennek mondhatók, csak eredetinek nem. Ahelyett, hogy friss szél fújna, a már megrágott, kihűlt levest kell megennünk, amit ezen a héten már tízszer le kellett nyelnünk. Ez a zene agyonrágott, megemésztett és már százszor hallott. Jó szórakozást.
Felállás
Cassandra Wilson – ének
Jason Moran – zongora (1-6, 8-10, 12)
Marvin Sewell – gitár (1-10, 12)
Lonnie Plaxico – nagybőgő (1-6, 8-10, 12)
Reginald Veal – nagybőgő (11)
Herlin Riley – dobok (1-6, 8-10, 12)
Lekan Babalola – ütőhangszerek (1, 2, 4-6, 8-10)
Rhonda Richmond – vokál (8)
Nicholas Payton – trombita (1)
Produkció
Cassandra Wilson
Számlista
1. Lover Come Back To Me
2. Black Orpheus
3. Wouldn’t It Be Loverly
4. Gone With The Wind
5. Caravan
6. ‘Til There Was You
7. Spring Can Really Hang You Up The Most
8. Arere
9. St. James Infirmary
10. Dust My Broom
11. The Very Thought Of You
12. A Sleepin’ Bee
