Szerző: Jernej Vene
Előadó: Giant
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1992
Az amerikai Giant második lemezén, a „Time To Burn”-ön folytatta az kiváló debütalbumuk, a „Last Of The Runaways” irányvonalát. Talán egy kicsit keményebb AOR vizekre eveztek, de még mindig a bevált receptnél maradnak, amely elsősorban dallamos refrénekből és ötletes hangszerelésből áll. Valószínűleg a Giant is csak egy lenne a sok amerikai rockzenekar közül, ha nem csupa kiváló zenész játszana benne. A zenekar vezére, Dann Huff az énekes és gitáros, aki már bizonyára azt sem tudja, hány amerikai mainstream lemezen segédkezett. A dobokat a testvére, David üti, a basszust Mike Brignardello pengeti, a billentyűs Alan Pasqua pedig olyan zenész, aki a jazzgitáros Larry Carltontól kezdve például a Kool And The Gang funk-zenekarig sok lemezen játszott.
Mivel a Giant sokat ad a saját hangzására, amely rögtön a fülbe mászik, rengeteg billentyűt használnak, és talán néha túl nagy a gitár hatása is, de értenünk kell, hogy a Giant olyan zenekar, ahol a gitáros-énekes Dann Huff lóg ki leginkább. Ahogy egyszer maga mondta, lassan elege lett abból, hogy mások projektjein játsszon parancsra, ezért változásra volt szüksége a zenei irányvonalában. Így alapította meg a barátaival a Giantet pont akkor, amikor a Foreigner Lou Gramm távozása után évekig nem működött. A Giant a Foreignerhez hasonló zenét játszik, és időnként még az is úgy tűnik, hogy Dann Huff hangja kicsit hasonlít a Foreigner akkori énekesére, Johnny Edwardsra. A Giant mégis egy hajszálnyit más. A legnagyobb különbség a két zenekar között a gitárszólamokhoz való hozzáállás, hiszen Huff technikailag néhány fényévvel előrébb jár a Foreigner gitárosánál, Mick Jonesnál. Utóbbi viszont kétségkívül tud jó dalokat írni. Dann Huff gitáros kirándulásait hallgatva néha két nagyon ismert stúdiógitárossal, Michael Landauval és Steve Lukatherrel (Toto) kerül elém a párhuzam. Ha megnézzük, honnan indult mindhárman, a hasonlóság már nem is olyan hihetetlen, hiszen fiatalon mind a hárman ugyanabba a zeneakadémiába jártak, ahol hétvégenként szórakozásból különféle los angelesi helyeken játszottak, és persze gitárosként cserélgették a tapasztalataikat. Huff vitathatatlanul kiváló hangszeres zenész, ami sokat jelent a Giantnek, hiszen így az átlagos, igénytelenebb hallgatók mellett azok is hallgatják őket, akiket érdekel a gitártechnika.
A Giant az első lemezzel sokat ért el az eladásokban, a kislemezeiket 1989-ben és 1990-ben sokat játszották a rádiók, a várt pénzt viszont nem kapták meg. Az A & M kiadóval kötött szerződés végére apró betűvel egy különleges kikötés került, amelyet az ügyvédjük elnézett, így a haszonnak búcsút inthettek. A Time To Burn lemezt az Epicnek vették fel, amely a Sony Music égisze alatt működik. Remélték, hogy az új szerződéssel több szerencséjük és pénzük lesz, de sajnos beköszöntött a grunge korszaka, amely az AOR-t és a dallamos rockot hosszú évekre betemette a föld alá. Dann Huff időközben rendkívül megbecsült zenésszé és producerré vált számos country lemezen, emellett az 1999-es „Risk” című Megadeth-albumot is ő producerelte. A Giantnek csak 2001-ben lett elég ereje ahhoz, hogy kiadja visszatérő lemezét, a „III”-at az olasz Frontiers records gondozásában, két évvel később pedig a Live and Acoustic-Official Bootleg koncertlemezt. A Giant a „Time To Burn”-ön is az AOR aranykönyvének egy lapját írta meg!
Felállás
Dann Huff – ének, gitárok, billentyűk
Alan Pasqua – billentyűk, vokál
Mike Brignardello – basszusgitár, vokál
David Huff – dob, ütőhangszerek, vokál
Produkció
Terry Thomas
Számlista
1. Thunder and Lightning (4:23)
2. Chained (7:19)
3. Lay It On the Line (5:22)
4. Stay (4:46)
5. Lost In Paradise (5:31)
6. Smoulder (Instrumental)(0:29)
7. Time to Burn (4:49)
8. I’ll Be There (When It’s Over) (4:29)
9. Save Me Tonight (6:00)
10.Without You (4:26)
11.Now Until Forever (5:44)
12.Get Used to It (4:50)
Az album hossza: 58.08
