Kiadó: PoliGram / Mercury Records
Megjelenés dátuma: 1987.09.08.
Produkció: Peter Collins & Rush
Album hossza: 50.21 perc
Stílus: Art Rock
Pontszám: 10 / 10
A „Hold Your Fire” az az album, amelyen a Rush elérte „synth” korszakának hangzásbeli és dalszerzői csúcspontját. A srácok a produceri pultnál megtartották Peter Collinst, így az új lemezen megmaradt az előd, a „Power Windows” hangzása. A „Hold Your Fire” a Rush karrierjének az a pillanata, amikor a zenekar a legközelebb került a pophoz, és ebbe a kifejezésmódba a nyolcvanas évek során – hol sikeresebben, hol kevésbé – folyamatosan beleszőtte a divatos trendeket. A „Hold Your Fire” tehát az az album, amelyen a Rushnak végig a legjobban sikerült beépítenie az akkor újnak számító popelemeket a zenéről alkotott saját elképzelésébe. Éppen ezért semmiképp sem a zenekar „Signals” előtti hangzásának rajongóinak való lemez, hiszen még a „Signals” is rendesen messze van tőle.
Gondolom, érdekel a különbség a „Power Windows” (1985) és a „Hold Your Fire” (1987) között. Az utóbbi lemez annyira lecsupaszította a dalokat, hogy kijelenthetjük: a Rush a szerzésben itt került a legközelebb a sablonos pop szerkezethez: előrefrén plusz refrén (kétszer egymás után), plusz középső hangszeres rész, plusz a refrén ismétlése. Más szóval olyan albumról van szó, amelyen a dalok motívumai tovább lettek megnyirbálva, de cserébe ezek a motívumok sokkal világosabban vannak meghatározva és kiemelve. Ha még tovább ragozom: ez a zenekar diszkográfiájának egyik leghallgathatóbb, legkönnyebben befogadható lemeze, amelyik teljesen észrevétlenül és spontán mászik a bőröd alá, minden erőlködés és az értelmezési módok keresése nélkül (ami egyébként általában a legnagyobb butaság). A „Hold Your Fire” hihetetlenül dinamikus, motivikusan és hangulatilag nagyon áramló, változékony album.
A Rush tehát még egy kicsit egyszerűsítette a szerzői stílusát, és ezek a magasan szárnyaló refrénekkel kifaragott dalok még inkább a produkcióra vannak ráírva, amely akkoriban tetszett a srácoknak, és számukra ebben az időszakban bevált formulát jelentett. Ha a „Power Windows” még megőrzött valamit a középső részekben és a dalok végén a kísérletező játszadozásból, most már ez sincs, vagy inkább ez a tényező még részletezettebb és kifinomultabb lett. Ezért az album az igénytelenebb füleknek annál édesebb, vagyis ez a Rush legpoposabb art rock lemeze.
A „Hold Your Fire” az összes Rush-album közül a legpozitívabb szemléletű is. A szövegek ismét személyesebbek. A versekben Peart – és ez minden dal költői vezérfonala – megbékélést keres a világgal, a világ olyan elfogadását, amilyen, a szellemi növekedés igényét, az önismeret magasabb szintjének elérését, érzelmi és lelki érettséget, valamint az ezzel járó önállóságot és függetlenséget. A „Hold Your Fire” szövegei bizonyítják, hogy a Rush az önkifejezés intellektusában új, magasabb érettségi szintet ért el, amely a zenekar kézügyességi-technikai megfeszítésének további csökkentésével kombinálva, az új album kiváló és kiforrott dallamosságának magasabb szintű megfogalmazása érdekében minden szempontból győzedelmesen működik, és ezzel egyértelműen maga mögött hagyja a zenekar három előző stúdióalbumát.
A Force Ten nyitódalként meghatározza az egész lemez arculatát. Ha ez a szám beférkőzik a füledbe, be fog a teljes „Hold Your Fire” is. Kicsit felpörgetettebb darab, mint amilyet egy lemez elejére illik tenni. A Time Stand Still-lel viszont a Rush már olyan dalt tesz le az asztalra, amely karrierjük legsikeresebb közeledése a pop eighties retorikához. Tökéletesen megkomponált szám, ennél jobbat nem lehet, és mint ilyen, egyenesen a rádióhullámokra való. Az a fajta sláger, amibe hallgatás közben nem lehet beleunni. Vagyis egy örökzöld lehetőségét hordozó dal prototípusa. A kompozíció tökéletes dallamosságának érzése itt egyszer s mindenkorra optimálisan kamatozik, és Lee érzelmesen kifinomult megközelítése koronázza meg. Ehhez a dalhoz a lemezen a Mission és a Prime Mover közelít a leginkább a maga módján. Egy kicsit több drámaiságot a trió a Lock And Key és a Turn The Page című számokban enged meg magának, a Tai Shan pedig a Rush-hangzás és a Kínát idéző, közhelyes dallamvilág kombinálásának sikeres kísérlete. A záró High Water a Tai Shan után megerősíti az album teljes lecsendesedését, amely a Rush-hangzás alapépítőelemei közti gazdag hangkép felépítésében a hagyományokhoz híven kifejezetten jótékony hatású, és különféle relaxációs technikáknál hangháttérnek is használható lenne. Ennél a számnál körről körre egyre jobban előtérbe kerülnek Peart dobjai az elektronikus ütősökkel kombinálva, amelyek földre húzzák a dal dallamának ezoterikus pillanatát, a háttérben (immár jól ismert) szintetizátor-függönyre építve.
A dalok középső hangszeres részei megnyirbáltak. Ezekben leggyakrabban csak a billentyűs szintetikus kollázsok áradásával és Lifeson végletekig kidolgozott, éles echo-delay hangjaival találkozunk, amelyek a tremolókar gyakori megdolgozása közben teljesen egyszerű motívumokat építenek, olyanokat, amelyek semmiben sem bontják meg a vezető motívumok tömörségét. Lifeson számára az, hogy a gitár alárendelt szerepe mellett is egyenrangú maradjon a többi hangszerrel a produkcióban, külön megfeszítést kíván. Nem mindegy, hová, hogyan és mikor helyezel el egy-egy hangot. Főleg, ha a hangokkal korlátozott vagy. A minimalizmus bölcsesség, és Lifeson a synth korszakos Rush-albumokon ezt szem előtt tartva egyáltalán nem néma szemlélő, akit a két társa időnként csak csemegének és fűszernek használ, hanem az „eighties” Rush-hangzás fontos építőeleme. Ezeket a pillanatokat ismét zseniálisan szitálják át Neil Peart elektronikus ütősei, ami azt a fontos ellensúlyt adja, erősíti a hangulatot és építi a dalok dinamikáját.
A „Hold Your Fire” a Rush „synth eighties” korszakának csúcspontja. Utána a srácok újra elkezdték visszaállítani az egyes hangszerek rockosabb helyét a produkcióban. A billentyűk kezdtek háttérbe húzódni, a gitár pedig megint riffekkel „tépett”. A „Hold Your Fire” marad a Rush legkiforrottabb „eighties” korszakbeli albuma!
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Force Ten (4:31)
2. Time Stand Still (5:08)
3. Open Secrets (5:37)
4. Second Nature (4:36)
5. Prime Mover (5:18)
6. Lock And Key (5:09)
7. Mission (5:15)
8. Turn The Page (4:55)
9. Tai Shan (4:15)
10. High Water (5:33)
Felállás:
Geddy Lee – ének, basszusgitár, basszuspedálok, szintetizátorok
Alex Lifeson – gitár
Neil Peart – dobok, akusztikus és elektronikus ütősök
VENDÉGZENÉSZEK:
William Faerey Engineering Brass Band – fúvósok
Andrew Jackman – fúvósaranzsmanok
Aimee Mann – vokál (Prime Mover & Time Stand Still)
Steven Margoshes – vonósaranzsmanok
Andy Richards – billentyűsök
