Szerző: Rok Klemše
Előadó: Kivimetsan Druidi
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2008
A Kivimetsan Druidi nevű zenekart 2002-ben alapította a Koskinen fivérpár azzal a szándékkal, hogy a honfitársaik, a Moonsorrow stílusában toljanak folk metalt. A két testvér szerint a Moonsorrow a legnagyobb hatás, ami az alkotómunkájukat érte. Rengeteg tagcsere, egy rakás felvétel – ezek néhány demón és két EP-n landoltak – után sikerült belopniuk magukat egy újabb finn umpa-lumpa-umpa-di-da bandának, a Korpiklaaninak a szívébe. Ők a szárnyaik alá vették őket, és elvitték őket turnézni. A Kivimetsan Druidi így még az első nagylemez megjelenése előtt végigjárta Európa jó néhány színpadát. Idén aztán végre kiadták a bemutatkozó lemezüket is a Century Media gondozásában, Shadowheart címmel. Ja, a Kivimetsan Druidi annyit tesz: a kőerdő druidái. Igazán eredeti…
De a srácok és a lány nem állnak meg a mesterkélt névnél, a Shadowheart klisét klisére halmoz. Először is ott vannak a szövegek, amelyek egy fantasyregényre épülnek, ez pedig Joni Koskinen gitáros-énekes keze alatt készül. A regény „The Land of the Crystal Mountain and Stone Forest” történetét meséli el, és már önmagában is nevetségesen hat, hiszen nem más, mint A Gyűrűk Ura rossz másolata. Sárkányok, árulás, bosszú, örök harc jó és rossz között, barátság és áltörténelmi eposz? „Check.” Folytatjuk a szimfonikus folk metallal, ami teljesen kiénekelt és lélektelen, a hatásait pedig számtalan hasonló zenekartól szedi. Itt vannak például a nyers, agresszív férfi growlok, amelyek a viking/black metal felé húzó Moonsorrow-t és Finntrollt idézik. A főleg billentyűkre épülő eposzi szerkezeteket már hallottuk például az Ensiferumnál. A semmilyen riffek, ötlettelen átvezetők és a nagyrészt unalmas powerakkord-fűrészelésre épülő gitárok persze nem sokat tesznek hozzá a Shadowheart változatosságához és izgalmasságához. A dobolás ugyan szolid, de a trigger lábdob egyszerűen undorító, a billentyű- és gitárminták összefonódása pedig megint csak megszámlálhatatlanul sokszor hallott. Technikailag a megszólalás jó és magabiztos, de ez önmagában kevés, mert a Shadowheartból elsősorban a lélek és az eredeti ötletek hiányoznak. A klisék pedig még mindig nem értek véget, a végére ugyanis ott van a lerágott „beauty and the beast” koncepció, a váltakozó férfi growlokkal és Lenni-Marie áltündéri hangjával. Rendben, de a hölgy hangszíne olyan idegesítő, hogy épp az ő „hozzájárulása” miatt iszonyúan nehéz átverekedni magunkat az album jó ötven percén. A dalok olyan egyformák, mint két tojás, semmiben sem emelkednek ki, és a legcsekélyebb mértékben sem segítenek abban, hogy a Shadowheartot könnyebben le lehessen nyelni. Valójában a Shadowheart inkább egy torkon akadó csont.
A Shadowheart és a Kivimetsan Druidi így magától is a következő, ez esetben igencsak találó mondatért kiált egy folk metal bandáról, amely megmenti a hercegnőt a sárkánytól. A főhős megérkezik a barátaival, harmonikán, hegedűn, fuvolán és más furcsa hangszereken játszva, a sárkány pedig elalszik (a sok tánctól). A főszereplők elmennek…….. a hercegnő nélkül.
Felállás
Joni Koskinen – ének, gitár
Antti Koskinen – billentyűk
Antti Rinkinen – gitár
Simo Lehtonen – basszusgitár
Atte Marttinen – dob
Leeni-Maria Hovila – ének
Produkció
Esa Orjatsalo
Dalok listája
1.Northwind – Prelude
2.Blacksmith
3.Jäässä Varttunut
4.Halls of Shadowheart
5.Pedon Loitsu
6.Burden
7.The Tyrant
8.Tiarnäch – Verinummi
9.Verivala
10.Korpin Laulu
11.Mustan Valtikan Aika
