Előadó: Silent Call
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2008
Pontszám: 3/5
Úgy tűnik, a könnyen befogadható progresszív metalt művelő, kiváló skandináv zenekarok új hulláma meg sem áll. Előttünk a svéd Silent Call debütáló lemeze. És ha bedobom a Platitude vagy a Seventh Wonder nevét, az elég jó közelítés lesz. Valamivel kevésbé bonyolult, mint mondjuk a Circus Maximus, főleg a gitárszólók és a billentyű–gitár párbeszéd terén, viszont kivételesen sok dallammal. Sőt, a Silent Call-nál ennek a dallamosságnak van alárendelve minden. A tömör, dallamos refrének elsőre befúródnak a fülbe, a zenekar pedig ügyesen variálja ennek a refrén-tömörségnek a mértékét a dalok között, így az album végig nagyon érdekes, vonzó, dinamikus és színvonalában egyenletes marad.
Kissé meglep az album keményebb hangzása, a kiemelt gitárriffekkel, amelyek hangzásban a Silent Callt még a német Vanden Plashez is közelebb hozzák. Ez igaz a billentyűs futamok egy részére is, ahogy azt például a rövid Fallen című közjáték és a Rise nyers riffjébe való átvezetés bizonyítja. Az énekes, Andi Kravljaca (a Seventh Wonderben is énekel) a versszakok felépítésében és a vokális dallamokban időnként Andi Kuntzra (Vanden Plas) emlékeztet, a hangszín tekintetében viszont már nem, bár Kravljaca is erőteljes, meggyőző énekes a közép-, magas és legmagasabb fekvésekben, és plusz dallamot visz a zenekar hangzásába.
A nyugodt, közepes tempójú, ütős balladaszerű I Believe In Me bizonyítja, hogy a srácok nem most jöttek le a falvédőről: kivételes érzékük van a fülbemászó, jól összeillő dallamosság kombinálásához, amely az előrefrén–refrén vonalon végigvonul. Minden elem (a hangszerek) és az ének remekül megfér egymás mellett, akár a produkcióról, akár a nagy dallamok kiemeléséről van szó, amelyekkel az album tele van. Ezek a nagy dallamok magas atmoszférát is hordoznak a tipikusan skandináv, melankolikus melódiaiskola miatt, amelynek különleges mélységet adnak a billentyűk is, a kiemelt riffek mellett. Ennyi dallamosság mellett a Silent Call hű marad a metal progresszív ágához, hiszen a dalokban gyakran váltanak tempót, és az alapvető gitárfrázisokat, motívumokat is. Az alapvető vezérfonal, a mondanivaló magja viszont elsőre mérgesen fertőző, nagy dallamosság marad.
Ha az ízlésed vonzódik az ilyen skandináv bűvészkedéshez, a dallamos tökéletesség keresésével, amely emellett kiváló technikai játékot, epikusságot és bombasztikus atmoszférát kínál, és egyetlen ponton sem inog meg minőségben, akkor a Silent Call neked készült. Vonzó lesz mindazoknak is, akik rá vannak kattanva a Brother’s Firetribe, a H.E.A.T. vagy a Leverage „egyszerűbb” fajtájára, de akik közben a kifejezésmódjukat a dallamos tökéletességnek rendelik alá.
Felállás
Andi Kravljaca – ének
Patrik Ulfström – billentyűk
Daniel Ekholm – gitár
Tobbe Moen – basszusgitár
Mikael Kvist – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Göran Edman – ének
Daniel Flores – dobok
Produkció
Silent Call & Martin Kronlund
Számlista
1. My Way, My Time (4:50)
2. Outcast (4:21)
3. I Believe In Me (6:04)
4. Fallen (1:27)
5. Rise (5:03)
6. Hold On (5:08)
7. I Come Undone (4:39)
8. Divided (4:56)
9. Long Comes The Night (4:25)
10. Can’t Breathe (4:02)
11. Behold My Dreams (4:59)
12. Bloodred Sky (4:56)
13. The Chosen Path (4:06)
Az album hossza: 58.56
