Előadó: Krema
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3/5
Krema? A hatvanas évek végi brit fehér blueszenekar, a Cream szlovén változata? Nem. Csak négy szlovén srác, egészen más zenei üzenettel. A debütalbum, az „In naj traja…” nagyon óvatos, középre célzó lemez. A zenekar 12 dalt kínál rajta, a produkcióban észrevehetően előrébb tolt gitárokkal, ám egyszerű, sablonos és kiszámítható popos témákkal, amelyek azonnal belemásznak az ember fülébe.
A tétel az általános sablonossága ellenére is nagyon minőségi, és egy négy kiváló, rutinos zenészből álló banda áll előttünk, pedig még csak az első albumuknál tartanak. Az ének erőteljes, kidolgozott és meggyőző minden hangfekvésben, nem számít, milyen „magasságokba” kalandozik, és született érzékkel viszi be a dallamot a hangja artikulációján keresztül. A lemezen a hallgató figyelmét különleges báj tartja ébren: a gitárjáték. A 12 dal során világosan elkülönülnek az alapmotívumok és az alapvető gitárfrázisok, amelyeket szépen formált, tiszta szólóbetétek fűszereznek szikrázóan. A produkcióban ugyanilyen kontrasztosan tiszta és határozott a basszus, amely a dalokba még egy adag dallamosságot, és ezzel dinamikát visz, és amelyet Roman Milavec mindig megbízható dobolása támaszt alá; Milavec egyébként a jóval ismertebb The Drinkers tagja. Röviden: egy igen magas színvonalú, pop rocktól hard rockig terjedő, szlovén eredetű album áll előttünk, amely objektíven csak a hasonló kaliberű, a šentflorjani völgyből származó alkotásokhoz mérhető, máshoz nem.
Mivel maradunk a hazai pályán, beleköthetünk azokba a zenekarokba, amelyek ezt a középutat keresik, ugyancsak példás minőséget hoznak, és saját sablonos megközelítésük ellenére is továbbra is nagyon érdekesek, mint például a Supernova. Az „In naj traja…” hallgatása közben a RattleSnake nagyon sikerült debütalbuma, a „Razvoj vrste” is eszembe jut, azzal a különbséggel, hogy a Krema zeneileg még határozottabban körvonalazott, a dallami megoldások még kiforrottabbak, és ez igaz az album magasabb produkciós dinamikájára is. Vagyis „kevesebb több”, de ez a „kevesebb” ravaszul kifinomult. Nyilvánvalóan hosszabb zenei út áll a srácok mögött, mint azt abból a tényből lehetne gondolni, hogy csak a stúdiódebütálásuknál tartanak.
Az album a gyorsabban lüktető hard rockerrel, a Črni napadalecel indul, amelyet egy előretolt gitárriff visz előre, kicsiszolt, szépen elhelyezett és dallamosan illeszkedő gitárszólóval. A következő számokban a fiúk nagyon ravaszul és sikeresen cirkálnak a pop/hard rock közegben, és rendkívül érdekesen tartják az albumot, olyan motívumokkal, amelyekben a „kevesebb több” adu különösen kiemelkedik olyan dalokban, mint a Črni Peter és az In naj traja. Az album közepén a srácok újra padlógázt nyomnak a Se zgodival, amely akár a lemez legelején is helyet kaphatott volna a számlistán. A Povodni mož című dallal viszont újra hard rock riff önti el az albumot, amely keményebb produkcióval akár a Bon Jovi hangzását is megidézhetné. A zenekar ritmikai szempontból nagyon kidolgozott, és e tekintetben különösen győzedelmesen hat a Nikoli končana zgodba, ahol a basszusvonal tömege és dallamossága kiemelten gondoskodik a szám kidolgozott arculatáról. A Slovenska vasban a gitár nyitómotívuma gyanúsan emlékeztet az album nyitányára, a Črni napadalecre, de ez a dal az album sötétebb pillanatai közé tartozik, olyan hangulati pont, ahol a zenekar végre kicsit több teret enged a kísérletezésnek, ami csak üdvözlendő. Minden figyelmet viszont a középső instrumentális rész ragad magához, hangsúlyos szólóbetéttel és észszerű adag hangsorral, amelyek sikeresen megtartják ezt a sötét atmoszférát, és amelynek különleges érintést ad a Hammond-billentyűk szándékosan „öreges”, mégis meleg hangzása is.
A kompaktság, a magas dinamika és a két alapvető hangulat (előrefrén–refrén) színes áramlásának érzetét az album számai közül a zenekar a Misliš da ne vemben egyesíti a legsikeresebben; ez a kiváló minőségű komponálás és a rádiós könnyű befogadhatóság egyszerre való kiváló példája, drámaian dallamos és nagyon énekelhető refrénben csúcsosodva ki. A Suženj občutka az album végén semmivel sem ereszti lejjebb a zenei képszerűség egyszerűségének ezt a magas szintjét, és másként megformált, könnyed hard rock jellegű dalként a lemezt a végén is energikusnak, képszerűnek, dinamikailag magasan áramlónak, és ezáltal igen minőségi terméknek tartja – olyannak, amilyenből nálunk, a szlovén közegben egészséges középső „mainstream” pop rock mag nélkül krónikusan hiány van. A Krema e tekintetben kivételes nyereség, komoly potenciális megteremtője ennek a magnak a jövőben, amelynek kialakulása, bízzunk benne, nálunk is minél előbb elkezdődik. Legfőbb ideje volna az egészséges megvalósulásának.
Felállás
Janez Marinč Johnny – ének
Peter Zajc – gitár
Dejan Markič – basszusgitár
Roman Milavec – dob
Produkció
Krema
Dallista
1. Črni napadalec
2. Egotrip
3. Črni Peter
4. Rojen za umret
5. In naj traja
6. Se zgodi
7. Povodni mož
8. Nikoli končana zgodba
9. Slovenska vas
10. Mala igrača
11. Misliš da ne vem
12. Suženj občutka
