This Present Wasteland
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Metal Church
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3/5
A kultikus amerikai metalosok, a Metal Church a „This Present Wasteland”-del folytatják zenei rohamukat, amely az eredeti felállás 1999-es újraegyesülése óta csökkenés nélküli tempóban zajlik. A tisztességes új albumok, amelyek a gyökerekhez való zenei visszatérésen keresztül ismét felélesztették az érdeklődést a heavy metal aranykorából származó zenekar iránt, újra a hagyományos heavy metal legjobbjának szinonimájává tették őket. A Metal Church így az eredeti énekes, David Wayne tragikus halála és a helyét átvevő Ronny Munroe érkezése óta – aki a „The Weight Of The World” (2004) albumon csatlakozott hozzájuk – már egy ideje stabil felállás, amely a kiváló gitáros, Kurdt Vanderhoof (Vanderhoof, Presto Ballet) vezetésével újra és újra bebizonyítja, hogy még korántsem a levesbe valók.
A „This Present Wasteland” is megőrzi a Metal Church felismerhető hangzásának minden elemét, amely nagyrészt a klasszikus, dallamos heavy metal és a thrash, illetve speed metal közötti jó arányra épül (utóbbi elemei ezen a lemezen egyébként érezhetően kisebbségben vannak), kifinomult érzékenységgel. Itt-ott egy csipetnyi prog metalos kalandvágy sem hiányzik az albumról, Vanderhoof érdekes, olykor szinte ambient gitárbetétei és effektjei, valamint a nyugodtabb pillanatok révén, amelyek enyhítik a lemez egyébként meglehetősen sötét aurályát, és tovább gazdagítják a zenekar jellegzetes hangzását. Ez tulajdonképpen nem meglepő, hiszen Vanderhoof az utóbbi években, főleg új zenekarán, a Presto Balleten keresztül, nem titkolja a progresszív rock iránti lelkesedését. Egyébként a zenekar minden bevett ismertetőjegye jelen van, amiért a rajongók szeretik őket: a Vanderhoof és az új gitáros, Rick Van Zandt – aki Jay Reynoldst váltotta – nevével fémjelzett kettős gitártámadás, Ronny Munroe nagyon jó, klasszikusan képzett hangja, amely számos párhuzamot mutat Bruce Dickinsonnal (Iron Maiden) és Rob Halforddal (Judas Priest), valamint a kultikus dobos, Jeff Plate (ex-Savatage) időnkénti dupla lábdobos sorozatai, amelyek a legtöbb klasszikus amerikai metalzenekar védjegyei voltak a 80-as években.
Az album hangulata – a címhez és a borítóhoz illően – többnyire elég sötét, társadalomkritikus szövegekkel, amelyek főként az emberi faj különféle bűneire utalnak, ezzel is folytatva az örök metalos lázadók hírnevét. Az évek múlásával persze ezt érezhetően érettebb módon teszik, mint egykor, ezért már nem találni azt a gyakran naivan csengő lázadó sírást, amely a korai albumokra volt jellemző. A mai Metal Church, és ezzel e lemez fő erénye, hogy sikeresen vált a klasszikus metalos finomságok – csiszolt riffek és vad szólók – meg a feszes, olykor már-már speed metalos ritmusszekció között, ami a rétegzett, dallamos vokál segítségével jó kontrasztokat teremt, és hozzájárul, hogy a dalok ne hangozzanak túl hasonlóan egymáshoz (ami manapság a rokon zenekarok egyik fő hibája).
A nyitó, csiszolt és rendkívül kinetikus „The Company Of Sorrow” a dübörgő, mégis változatos dobátmenetek (Plate-en hallatszik, hogy annak idején a prog metalos Savatage-ben játszott, ezért a dobolása egy pillanatra sem hangzik egydimenziósnak), a mérgező riffek és a rendkívül energikus vokális kitörések kombinációjával bizonyítja, hogy a zenekar nem ismer tréfát. Ez a dal bizonyítja, hogy aki az Iron Maiden amerikai unokatestvéreinek nevezné őket, nem tévedne sokat. A „Deeds Of A Dead Soul”-on már szinte prog rockos finomságokat is találunk az ambient gitárbetéteken keresztül, amelyek időnként még a progresszív Porcupine Tree-t is megidézik, és szépen gazdagítják ennek a nagyon jó számnak a dallamos metalcsontvázát. A „Meet Your Maker”-en főleg Munroe kiváló énekhangját csodálhatjuk, ahogy könnyedén vált a Dickinsonéra emlékeztető drámai előadásmód – akihez a hangja kétségkívül a leginkább hasonlít – és a szinte Halford-szerű visítás között. A „Monster” szinte a klasszikus Metal Church-szám megtestesítője ropogós gitárriffekkel, kíméletlen dobsorozatokkal és hatalmas énekdallamokkal. A „A Far Never Won” kissé epikusabb alkotás akusztikus gitáros bevezetővel, ambient betétekkel és rendkívül átélt énekteljesítménnyel. Az album egyik legjobb száma a „Breathe Again”, amely a hatalmas ritmusváltások és monumentális riffek mellett egy rövidebb ambient betétet is tartalmaz, ahol a melankolikus ének finom gitárfutamokra épül, és nem szabad megfeledkezni a kiváló háromszólamú gitárharmóniákról sem. A záró „Congregation” az első felében klasszikus Metal Church-számnak hangzik, a második részében viszont hirtelen szinte prog metalos finomságoknak lehetünk tanúi Vanderhoof ambient gitárszintetizátorainak használatával, és egy rövid, szinte arabos skálákon való játékkal.
A „This Present Wasteland” nagyon jó album, amely kétségkívül lelkesíteni fogja a zenekar régi rajongóit, hiszen rendkívül sikeresen őrzi felismerhető kifejezésmódjuk magas színvonalát, miközben Vanderhoof számos progresszív finomsága és a modern produkció végig biztosítja, hogy soha ne hangozzanak anakronisztikusan, sőt gyakran a progresszív metal határán mozognak. Mint a legtöbb kultikus metalzenekar, amely az utóbbi években elsősorban a hűséges tábor megtartására törekszik, a Metal Church is elkerüli a túlzott új zenei terepek felfedezését a „This Present Wasteland”-en, a sokat emlegetett progresszív gitárbetétek ellenére is, amelyek a 80-as évek metalhősei közül a kísérletezésre nyitottabb, haladóbb zenekarok közé sorolják őket. Ilyesmire ott van a Presto Ballet, ami a maga módján rendjén is van, ha a gyökerekkel akarják tartani a kapcsolatot. Cserébe viszont jól érezhető az érettség, amelyet az évek tapasztalata és a zenei fejlődés hozott. Vanderhoof rajongása a progresszív rock iránt lelkesítő, és a zenekarnak többet használ, mint amennyit árt, ha a hagyományos hangzás felfrissítéséről van szó. Ezért a jövőben még több érdekes, de nem radikálisan kísérletező meglepetésre számíthatunk a védjegyszerű hagyományos heavy metallal összhangban, a legjobb iskolából.
Felállás
Ronny Munroe – ének
Kurdt Vamderhoof- gitár
Rick Van Zandt – gitár
Steve Unger – basszusgitár
Jeff Plate – dob
Produkció
Kurdt Vanderhoof
Dalok listája
1. The Company Of Sorrow
2. Perfect Crime
3. Deeds Of A Dead Soul
4. Meet Your Maker
5. Monster
6. Crawling To Extinction
7. War Never Won
8. Mass Hysteria
9. Breathe Again
10. Congregation