Előadó: Queen + Paul Rodgers
Kiadó: Parlophone Records
Megjelenés: 2008
Számos Queen-fundamentalista idegrendszerét igazi élethelyzeti teszt elé állította, hogy 2004-ben gyakorlatilag egyik napról a másikra Paul Rodgers foglalta el a halhatatlan Freddie Mercury helyét, aki egykor a blues rock óriásai, a Free és a Bad Company első számú énekese volt! Miért? A dolog persze korántsem egyszerű. Sokan alaposan a fejükhöz kaptak a szenzációs hír hallatán, vagy legalábbis kelletlenül megvonták a vállukat, mondván, hogy a nagy kísérlet optimális működéséhez a „királyi család” két zeneileg még aktív tagjának, Brian Maynek és Roger Taylornak alapvető blues- és soulleckékre lenne szüksége, Paul Rodgers kommunikációs stílusa pedig szintén kést, azaz alapos arcfelvarrást igényelne. Ki gondolta volna akkor, hogy az újonnan szőtt románc már az ötödik évében jár, ráadásul kasszasikerként tarol az elkelt jegyekkel teli turnékon is, az albumról, ami ráadásul dicséretre méltó munka, már nem is beszélve! Brian May, Roger Taylor és Paul Rodgers valójában a lehetetlent érte el. Magas művészi értékű és minőségű dokumentumot hoztak létre, amilyenre senki sem mert gondolni, és most büszkén aratják munkájuk gyümölcsét, természetesen a Queen + Paul Rodgers márkanév védelmében, ami a cirkuszban biztosan nem árt, ugye?
A Cosmos Rocks a Cosmos Rockin’ című egyszerű rockerrel invitál bolygóközi körutazásra, ami elsősorban meglehetősen óvatos, szigorúan konvencionális albumnyitányként mutatkozik be. Az első „akut kultúrsokk” a Time To Shine-nal jön, ami Rodgers fertőzően dallamos énekkanyarulataiban a hetvenes évek végi Bad Company után sóvárog. A Time To Shine képlete jól ismert, a bejáratott riffmechanika egyszerű bemutatója, amely a múltban már számtalanszor dicsőítette Rodgers énekhangjának impozáns kaliberét. A móka azonban itt csak most kezdődik igazán. A Still Burnin’ első pillantásra úgy fest, mint a középkorú válság büszke hordozóinak aktív csapata által alaposan megivott kedvenc nóta, de ez a hatékonyan kivitelezett blues rocker a hagyományos Queen-iskola erősen aromás fűszereinek csipetnyijével húsos kebelében sokkal többet rejt, természetesen elsősorban az ismét magabiztos Rodgersnek köszönhetően, aki hozzászokott a soul és a blues énekes homokozójában való játszadozáshoz.
Paul Rodgers a várakozásoknak megfelelően továbbra is az egész album főszereplője, az a vezérfonal, amely körül a Mercury utáni korszak alkotói folyamatai nagyrészt forognak. Küldetésének profilja jól látható. Ez különösen a jellegzetesen tematikus színezetű szöveges támadással szúr szemet. Az úrhoz kapcsolódó fantáziát és álmodozást, a Bad Co. hagyományát a Some Things That Glitter, amely egyébként több mint nyilvánvalóan Brian May gyermeke, és a bluesos ihletésű gyöngyszem, a Voodoo foglalja össze. A tematikusan hideg és sötét Through The Night további, mindenképpen üdvözlendő elmozdulást hoz a súlyos blues felé, ami a jókedvű Rodgers társaságában láthatóan Brian May és Roger Taylor vérébe is átmegy. A végzett munkáért Paul Rodgers kiváló osztályzatot érdemel. Épp az ő érdeme, hogy a Cosmos Rocks, ha már választani kellene, „valami furcsa véletlen folytán” inkább Bad Company-, mint Queen-album. A nagy kísérlet a Say It’s Not True-val kapja meg végleg a nagy diadal előjelét: ez a teljes, énekhanggal megáldott trió ambientes és dinamikusan csiszolt vokális előadása, amelyből az összes Cosmos Rocks-szerzemény közül messze a legjobban árad a Queen-es hangulat. Ha már muszáj! A kockázatvállalás itt mindenképp megtérült az uraknak. A Say It’s Not True az Innuendo varázsához méltó érzelmi töltetet hordoz, Taylor, May és végül a kiváló Rodgers ráadásul rendkívül gondosan helyezték el a feltűnő ambientes átkötést, ahol sziporkázóan harmonizált motívumok tömkelege hömpölyög.
Az album egyetlen igazán említésre méltó rejtélye valójában a Call Me, egy nélkülözhető darab, amely a lírai és zenei szatíra közötti kompromisszumok homályos megfogalmazású keresgélésével még többszöri hallgatás után sem tud meggyőzni. Ebből a szempontból jóval jobban jár a felvilágosult We Believe in Small, ahol a blues rockos manőverek fesztiválja után időnként mégiscsak részesülünk az igazi Queen-hagyományból. Ennek szellemében született a Warboys és a C-lebrity is, amelyekkel a Queen & Paul Rodgers bátran körbevette magát egy kiválóan kormányzott kompromisszumcsomaggal, ami kétségkívül hozzájárul a végső szerzői termék vonzóbb összképéhez. Ennek eredménye pedig (bizonyára sokak nagy meglepetésére) 14 rockos stampedó rendkívül elégedettséget keltő karakterű keveréke, amely a halhatatlan Queen-örökségtől tiszteletteljesen elhatárolódva, a saját útján büszkén masírozva új, izgalmas fejezetet nyit a rock & roll három óriásának történetében.
Felállás
Brian May: gitár, basszusgitár, ének, billentyűs hangszerek
Paul Rodgers: ének, basszusgitár, zongora, szájharmonika
Roger Taylor: dob
Taylor Hawkins: kísérőének a C-lebrity-n
Produkció
Queen + Paul Rodgers
Számlista
1. Cosmos Rockin
2. Time To Shine
3. Still Burning
4. Small
5. Warboys
6. We Believe
7. Call Me
8. Voodoo
9. Some Things That Glitter
10. C-lebrity
11. Through The Night
12. Say It’s Not True
13. Surf’s Up…School’s Out
Az album játékideje: 58.46
