Előadó: Tigrova Mast
Kiadó: Raig
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4.4/5
A horvát Tigrova Mast akkor jött létre, amikor a Seven That Spells gitárosa és billentyűse, Niko Potočnjak talált még két bolondot, akik hajlandók voltak segíteni neki minél elborultabb és kísérletezőbb zenét csinálni, még a Seven That Spellsnél is jobban.
A Tigrova Mast olyan zenét játszik, amit nehéz lenne másként leírni, mint avantgárdként. Ez a kifejezés mintha rájuk lenne szabva, annyira mások. A lényeg viszont az, hogy ezt minden erőlködés nélkül érik el. Látszik, hogy egyszerűen azt a zenét követik, amit játszani akarnak, és ez a töltet érződik a számokban is, amelyek annyira átizzanak a lelkesedéstől, hogy akaratlanul is mosolyt csalnak az arcodra. A kísérletező elemek mellett sok a pszichedelikus beütés is, főleg az orgonatémákban. Természetesen az arab és a balkáni részek sem maradhatnak ki. Röviden: minden, amiben ott van az igazi energia, megtalálható a lemezen.
A DivX-fájl is, amely a zenekart egy zágrábi koncerten mutatja, igen ékesszólóan bizonyítja, micsoda hihetetlen energia lakik ebben a felállásban. Valódi punk- és metálkáosz ez, pedig a zenében egyetlen gitár sincs. Amikor meglátod a srácokat felvonulni a színpadra, azt hiszed, ebből úgyis valami butaság lesz. Niko Potočnjak valami miniatűr billentyűn játszik, és sokan gyerekjátéknak gondolnák. De amit ez az ember ezzel a „játékkal” művel, az eszméletlen.
A Tigrova Mast kortárs avantgárd zenét játszik. Mondhatnánk, hogy a Mr. Bungle egyfajta továbbfejlesztése, de azt is, hogy sok bennük a Ruins-elem (csak ének nélkül). Hivatkozhatnánk hasonló zenekarokra, de tény, hogy ezek a srácok nem követnek trendeket. Valami teljesen saját, ütős zenét nyomnak, ami magával ragad a lelkesedésével és lendületével.
Először egész egyszerűnek tűnik a zene, de minél tovább hallgatod őket, és minél inkább próbálod követni a mintákat, annál inkább észreveszed, hogy kivételesen jól megkomponált és felépített, a ritmusok pedig néha nagyon trükkösek. Első ránézésre punkenergiával és punkos játékmóddal dolgozó trió, de a zenében ennél sokkal több mélység és zenei tudás rejlik.
A zenekar nem hivatalos vezetőjének Niko Potočnjakot (vagy Brainet) mondanánk. Egy microkorg nevű miniatűr billentyűn játszik. A hangzás olyan, mint a régi orgonáké, és tényleg különleges hatást kelt. Néha úgy érzem, mintha a 60-as években járnék, máskor viszont modernnek hat. Egyszerűen remek! Aztán ott van az őrült basszusgitáros, akinek a futamai bombasztikusak, lüktetők, rendkívül fontosak és szinte metalosak. A basszus hangja igencsak előtérben van, és ez így van jól. Jannick Top is az előtérben volt a Magmában. És ott van még a dobos, aki szintén remekül tartja a ritmust, és korántsem könnyű dolga van, hiszen a ritmus gyakran elég bonyolult.
Ez a zenekar elképesztő. Az energia, ami a stúdióalbumon és az élő felvételen is érződik, fantasztikus. A srácok tudnak játszani, de szórakozni is tudnak. Igazi mulattatók, és nem csoda, hogy a japánok is felfigyeltek rájuk (a lemez masteringjéért a híres Yoshida Tatsuya felelt, aki a Ruins és a Koenjihyakkei tagja). Az album tökéletes kísérleti őrület, olyan tombolás, amilyet sok metal- és punklemezen sem találni. A vad, kortárs kísérleti és avantgárd zene minden rajongója felfalja majd ezt a lemezt, mert egy pillanat alatt elszalad. Észre sem veszed, mikor telt el a 33 perc (plusz a videófelvétel 37 perce). Az egyik legjobb mai zenekar, ebben nem kételkedem. Csak remélem, hogy eljönnek még Szlovéniába, hogy a kivételes energiájukat magam is átélhessem.
————————————————————————————————————————————————
A horvát Tigrova Mast akkor alakult meg, amikor a Seven That Spells gitárosa és billentyűse, Niko Potocnjak talált két másik őrültet, akik hajlandók voltak segíteni neki a elképzelhető legelborultabb zene megalkotásában, még a Seven That Spellsnél is elborultabban.
A Tigrova Mast olyan zenét játszik, amit nehéz lenne másként leírni, mint avantgárdként. Ez tűnik rájuk a legjobban illőnek, éppen azért, mert annyira mások. A lényeg viszont az, hogy különösebb erőfeszítés nélkül mások. Látszik, hogy azt a zenét játsszák, amit akarnak, és ez érződik a számokban, amelyek annyira lelkesek és túláradók, hogy mosolyt csalnak az arcodra. A kísérletező elemek mellett pszichedelikus hatások is akadnak, különösen az orgona ódon hangzásában. Van némi arab hatás (ugyanazt a mintát használják, mint a Chemical Brothers a Galvanize-ban, hogy meglegyen a keleti ízvilág) és balkáni is. A lemez elkészítésekor mindent felhasználtak, amiben ott volt az igazi energia.
A videófelvétel, amely a zenekart egy zágrábi koncerten mutatja, szintén sokat elárul arról a lelkesedésről, amivel ezek a srácok a zenéhez állnak. A hangulat nagyon emlékeztet a punkra vagy a metalra, pedig a zenében nincsenek gitárok. Amikor meglátod a srácokat felsétálni a színpadra, azt gondolod, hogy ebből nem sok jó fog kisülni. Niko Potocnjak ilyen miniatűr billentyűkön játszik, amiket sokan gyerekjátéknak néznének. Ő viszont csodákat művel ezzel a „játékkal”.
A Tigrova Mast modern avantgárd zenét játszik. Mondhatnánk, hogy a Mr. Bungle egyfajta továbbfejlesztései, de azt is, hogy bizonyos tekintetben a Ruinsra hasonlítanak (ének nélkül, természetesen). Említhetnénk más hasonló zenekarokat, de tény, hogy ezek a srácok nem követnek trendeket. Saját vad zenéjüket játsszák, ami lelkesedésével és lendületével beszippant.
Elsőre meglehetősen egyszerűnek tűnik a zene, de minél tovább hallgatod őket, és minél inkább próbálod követni a szerkezeteket és a mintákat, annál jobban észreveszed, milyen ördögien trükkös. Jól megkomponált, jól felépített és ritmikailag bonyolult. Első pillantásra punkenergiájú, punkos játékmódú trió, de a zenében sokkal több mélység és zenei tudás van.
Mondhatnánk, hogy Niko Potocnjak (vagy Brain) a zenekar nem hivatalos vezetője. Egy microkorg nevű miniatűr billentyűn játszik. A hangzás igazán régi orgonákra emlékeztet, a hatás pedig egészen különleges. Ezek a billentyűs futamok néha visszavisznek a 60-as évekbe, máskor meg modernül szólnak. Látványos! Aztán ott az őrült basszusgitáros, akinek a futamai bombasztikusak, lüktetők, nagyon fontosak és szinte metalosak. A basszus hangja nagyon előtérben van, ahogy az lenni szokott. Jannick Top is előtérben volt a Magmában. Végül ott van a dobos is, aki remek ritmusérzékkel bír, ami nehezebb, mint amilyennek hangzik, mert a ritmusképletek elég bonyolultak tudnak lenni.
Ez a zenekar elképesztő. Az energiaszint a stúdióalbumon és az élő felvételen is fantasztikus. A srácok tudnak játszani, de szórakozni is tudnak. Igazi mulattatók, és nem csoda, hogy a japánok megkedvelték őket (a lemez masteringjéért Yoshida Tatsuya felelt). Az album kísérleti őrjöngés. Annyira erőteljes, hogy még a metal- vagy punklemezek sem érnek a nyomába. Mindenki, aki szereti a vad, modern kísérleti és avantgárd zenét, felfalja ezt a lemezt, mert egyszerűen elrepül. A 33 perc (plusz a videó 37 perce) egy szempillantás alatt eltelik. Ez az egyik legjobb mai zenekar, ebben nincs kétség.
Felállás
Niko (Brain) – billentyűk (microkorg)
Tvrtko (Gut) – basszusgitár
Bruno (Heart) – dob
Produkció
Tigrova Mast
Számlista
1. Srcolomka (1:43)
2. Pustinjski Crvi Jašu Po Trebe (2:42)
3. Intermezzo Q (0:27)
4. Dobrojutro Konjska Glavo (1:36)
5. Derviš Pogo (2:21)
6. Šakal Ga Nije Volio (1:57)
7. Intermezzo QQ (0:50)
8. Svinjska Alka (1:35)
9. Di Sam Bio Jučer, Danas Je Loše (1:34)
10. Intermezzo QQQ (0:56)
11. Zlatni Kalašnjikov (3:11)
12. Intermezzo QV (0:44)
13. Mjesec Ko Sablja (3:58)
14. Tehnika Narodu (2:12)
15. Otvorilo Mi Se Čelo (0:55)
16. Osveta Shaolina (3:02)
17. Intermezzo V (2:35)
18. Sreća Na Skarabeju (0:18)
