Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Karmakanic
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 4/5
A The Flower Kings az utóbbi években valóságos olvasztótégellyé vált a különféle családi leágazások számára, és a prog-klasszikusok zenei örökségéhez való hűségben nincs párja a progresszív rock világában. Gyakran úgy tűnik, mintha már minden tagjuknak saját különálló projektje, sőt saját zenekara lenne, amely általában csak kicsit tér el attól, amit maguk a Cvetlični kralji csinálnak. Ezeknek a fáradhatatlan zenészeknek a bizonyítottan hiperaktív természetük miatt nem fogy ki a szuszuk, így mindig új terepet keresnek kompozíciós és hangszeres ötleteikhez. A The Tangent mellett most, különösen a legújabb lemezük, a „Who’s The Boss In The Factory” megjelenése után, a The Flower Kings és a Spock’s Beard vezető alakjai által fémjelzett szimfonikus prog-revival rajongói körében a Karmakanic is az egyik legjobb formációként kezd érvényesülni.
A zenekar a TFK basszusgitárosának, Jonas Reingoldnak a projektjeként indult. Reingold kétségkívül Svédország egyik legjobb basszusgitárosa, és a Karmakanic indulása óta mellette játszik a TFK egykori dobosa, Zoltan Csorsz is, a mai prog színtér egy újabb nagyra becsült neve. A híres nevek sorát kiegészíti a mindig kiváló énekes, Göran Edman, aki a számos különböző projektben betöltött fontos szerepe mellett leginkább arról ismert, hogy együtt dolgozott a gitáros shredding guruval, Yngwie Malmsteennel. Bár a legtöbben klasszikus rockprojektek alkotótársaként ismerik, Edman sosem titkolta a progresszív rock iránti szerelmét.
A Karmakanic eddig két lemezt adott ki: az „Entering The Spectra” (2002) és a „Wheel Of Life” (2004) címűt. Mindkettőn közreműködött a TFK csapatának csaknem egésze, élükön Roine Stolttal és Tomas Bodinnal, mégis viszonylag észrevétlenül mentek el, főleg amiatt, hogy túlságosan másolták azt, amit az anyazenekar már megcsinált. Ezért a „Who’s The Boss In The Factory” esetében egyenesen áldásnak bizonyult, hogy a két vezető TFK-tag lemondta a közreműködést, hiszen így a Karmakanicról végre zenekarként beszélhetünk, nem pedig egy mellékes TFK-projektként. Reingold és társai végül is valamennyire eltávolodtak attól, hogy a szüleikre hasonlítsanak.
A Karmakanic a „Who’s The Boss In The Factory” lemezzel – bár néhány motívumban még mindig sokban emlékeztet a Cvetličarjekre (a „Virágosokra”) – érezhetően nagyobb hangzásbeli függetlenség felé lép, de forradalmi földrengésekre azért ne számíts. Ahogy befutottabb unokatestvéreik zenéje, úgy a Karmakanic sem fedez fel új vizeket: a hetvenes évek klasszikus szimfonikus progjának odaadó rajongóiként a progresszív rock aranykorának legjobb elemeit eleveníti fel. Ehhez illik a produkció is, amely simán származhatna egy rég elmúlt, a jó zene szempontjából viszont annál romantikusabb korból. Az sok összetett (jazzes) hangszerelés ellenére a magas dallamossága miatt a lemez rendkívül gyorsan a bőröd alá kúszik, így az igénytelenebb hallgatóknak is könnyen emészthető. A TFK-val ellentétben a Karmakanic egy pillanatra sem ad át magát elnyújtott szólóimprovizációknak, inkább az egyes, általában nagyon dallamos motívumok közvetlenségére helyezi a hangsúlyt.
Hogy milyen mélyen gyökerezik a Karmakanicban a szimfonikus prog-revival, azt már a nyitó, csaknem 20 perces epikus darab is szemléletesen megmutatja, amely egyben a lemez legjobb alkotása is: a „Send a Message From The Heart”. A nyitó, ringatózó ritmusok és a csibészes, magasra hangolt szintetizátorfutamok alaposan a Genesisre vagy a Fish-korszakos Marillionra emlékeztetnek, de nem hiányoznak a Kansast idéző szimfonikus finomságok sem. A Karmakanic talán legnagyobb erénye Edman kiváló éneke, akit azoknak, akik ismerik a világhírű rocknevekkel való vendégszereplésekből és együttműködésekből álló pályafutását, nem kell külön bemutatni mint Svédország egyik legjobb rockénekesét.
Krister Jonsson kétségkívül azon gitárosok egyike, akik jól értik a nagy David Gilmour (Pink Floyd) gitártechnikáját, de még sok vizet kell leinnia a Dunán, mire a slide-futamai ugyanolyan finomsággal és szívvel ragyognak majd. A Karmakanic a lemez további részében, főleg a „Let In Holywood” és a címadó dalban is bizonyítja, hogy kivételes érzéke van az egyes motívumok folyamatos egymásba kapcsolásához és megrendítő zenekari hangszerelések megalkotásához, a hangulatos, misztikus atmoszféra megteremtésében pedig nagy szerepe van a már említett, Floyd-os Jonsson-féle finom slide-gitárfutamoknak is.
Az „Two Blocks From The Edge” című kiváló dalban szemléletesen megmutatják a jazz fusion iránti vonzalmukat is; a számot egyebek mellett szaftos szaxofonkíséret gazdagítja. A Karmakanic tagjai – akárcsak „apjaik”, a The Flower Kings (még ha Reingoldot és Csorszot leszámítjuk is) – kiváló hangszerjátékosok, akik virtuozitásukkal és a bűvös hangszerelések megalkotásának képességével könnyedén elállítják a szuszt mindazoknak, akik még nem fedezték fel igazán a szimfonikus prog rock határtalan lehetőségeit. Ami még fontosabb: nagyon jó dalszerzőkről van szó, akiknek az elnyújtottság és az önmagát tápláló, puszta szólónyomulás teljesen idegen.
Bár a lemez a második felében, főleg a záró ballada, az „Eternally” mindkét részében, kissé kifullad – barokkos hangszerelésével és operettes énekmegoldásaival, amelyek nem állnak messze attól, amit például a Rhapsody Of Fire szeret csinálni (elég groteszk összehasonlítás, de azért mégis) –, kiváló lemezről van szó, amely leginkább a skandináv és amerikai szimfonikus prog-revival minden rajongóját fogja megörvendeztetni.
A Karmakanic a „Who’s The Boss In The Factory” lemezzel, eddigi legérettebb munkájával sem fedez fel semmi újat, ami ne hangzott volna el már a 70-es és 80-as években. Aki a progresszív rockban elsősorban az újításokat és az új zenei kalandokat keresi, az inkább ne vesztegesse rá az idejét, mert alaposan csalódni fog. Mindazok a zenerajongók viszont, akik nagyon hiányolják a már rendesen kifáradt vagy elhunyt progresszív rock óriások új lemezeit, semmiképp ne hagyják ki ezt a kiadványt, hiszen a 2008-ban megjelent szimfonikus prog rock kiadványok közül az egyik legjobb.
Felállás
Göran Edman – ének
Krister Jonsson – elektromos és akusztikus gitár
Jonas Reingold – elektromos basszusgitár, fretless basszusgitár, kiegészítő billentyűs hangszerek
Zoltan Csorsz – dobok
Lalle Larsson – billentyűs hangszerek
Produkció
Jonas Reingold
Számlista
1. Send A Message From The Heart (19:28)
2. Let In Hollywood (4:53)
3. Who’s The Boss In The Factory (13:04)
4. Two Blocks From The Edge (9:51)
5. Eternally Part I (1:51)
6. Eternally Part II (6:21)
Az album hossza: 55:28
