Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Neisha
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 39:34
Értékelés: 4.5/5
Neža Buh, akit mindenki Neishaként ismer, 2013 októberében hozta világra negyedik stúdióalbumát, amely, hogy kertelés nélkül szóljak, sikeres művészi továbblépés az elődökkel, a „Neisha” (2005), a „Nor je ta svet” (2007) és a „Krila” (2010) lemezekkel bejárt úton. A frissen írt tizenegy dal a művészi érés bizonyítéka egy olyan énekesnőtől, aki híres a kivételes pop-esztétikai érzékéről, arról, hogy az összeillesztett hangzásfigurákat olyan tisztára csiszolja, ahogy az kell, hogy az album számainak célzott, teljesen kihasznált hangzásképe tömören kézzelfogható legyen. Neisha most is rendkívül ízlésesen kamatoztatja a zenei produkció mesterségének egyik alaptételét, ha mainstream irányultságról van szó: ismét ügyesen játszik rá a „kevesebb több” ütőkártyájára. Szóval a kiindulópontokban semmi új. Az énekesnő vágya, vagyis kifejezésmódjának tendenciája állandó marad. A művészi érettség foka viszont változó. És ez dönt. Az új album ebben a tekintetben határozott művészi előrelépést hoz.
Neisha biztosan szívesen bevallja nektek, hogy élvezi az új dalok előadását, ahogy élvezte a születésüket és a stúdióban töltött felvételi órákat is. Ez megkérdőjelezhetetlen. Hála az égnek. Éljen a művészi szabadság! És ezt az album egy pillanatra sem tagadja. Mivel azonban a hölgy a mainstreamet pörgető rádiófrekvenciák állandó vendége, igyekeznie kellett, hogy az ötleteket ügyes mesterségbeli fogásokkal úgy csomagolja be, hogy az új album is a rádióhullámok rotációjának élvonalában tartsa.
Neisha ehhez nem őrjöngve áll hozzá. Nem elégszik meg azonnal, sem gyorsan. Ezért gondosan eltávolított az albumról minden penészt, a banális és már kipróbált kiszámíthatóság érzetét. Nemcsak azzal van tisztában, hogyan kell egy kompozíciónak megállnia a művészi kompetencia bizonyítékaként, hanem a stúdióban ismét a bevált, tapasztalt és kiváló zenészekből álló csapat kíséri, a producerpultnál pedig megtartotta Dejan Radičevičet, akivel láthatóan több mint kiválóan megértik egymást. Miért mondana le tehát a bevált és győztes receptről? Egy ilyen döntés művészi öngyilkossághoz vezethetne.
Az új dalok többségét a mai, mainstream-orientált pop fertőző erejének ügyes összeütköztetése járja át, ahogy azt a világ zeneipara és az MTV diktálja. Ez az a pont, ahol az olvasztótégelyben ügyesen összeolvad például Rihanna és a Coldplay. Szlovén csomagolásban! Érdekes megfigyelés, hogy az album hozadéka a világ popmainstreamjének aktuális lüktetésével való kacérkodás tekintetében az első hat dalban nagyon erős, később viszont fokozatosan kihuny. Az aranzsmanok tömörek, szigorúan profiláltak, rövidek, lazák, és díszíti őket a nagy kölcsönös visszafogottság, mondhatnám, kivételesen szívből jövő szimbiotikus viszony az album hangtájának optimális színezésében. Rugalmasan alkalmazkodnak Neisha vokális dominanciájához. Másként nem is lehet.
A jelenlegi világslágerekből való merítés – mint említettem, az első hat dalban – különösen szemléletesen szikrázik, kiemelkedik viszont a remek Tandem, és közvetlenül utána a balladaszerűen ünnepélyes Neverjeten dan, markáns dallamával, amely bőségesen merít a hagyományos kelta dallamok örökségéből. Persze ez az asszociáció csupán futó. Hiszen tipikus Neža Buh-album ez. Sőt, érettségével, amellyel sikeresen letette az újonnan kitűzött művészi kihívások vizsgáját, ez az album megerősíti Neisha helyét a szlovén mainstream terében. Megérdemelten. Ami azt jelenti, hogy a minőség fogalma a világosan kifejezett szerzői önállóságban ölt testet, és ez biztosít neki ugyanebben a mainstreamben egy különleges, felismerhető helyet.
Neisha tehát remekül átcsomagolta az aktualitást, beszívta saját kreatív artizmusérzékébe, amely a kiválasztott kompozíciók tökéletes dallamosságára törekszik, és rendkívül szép, érett albumot tett le az asztalra, amely megtartja rajongóit az énekesnő mellett. A vezető aranzsmanok állandó változatossága és a történések fejlődésének elbűvölő dinamikája mellett az album egyik legnagyobb erénye a dinamikus és meleg produkció, a remekül elosztott építőkövekkel, amelyet folyamatosan díszít az organikus hangszín. Nesiha különösen magával ragadó a Neverjeten dan, a Gloria, a Razgaljen poet és a záró I Know You Too Well vokális interpretációiban. Éppen az olyan dalok, mint a Neverjeten dan vagy a Gloria, ragadnak magukkal egy pillanat alatt Neisha érzelmeinek erejével és a versszakok mondanivalójához való szenvedélyesen érzéki hozzáállásával. Az énekesnőt végig kifinomult érzék vezeti a vokális dallamok kivételes ívének kibontásában. És ez a fő adu, amely Neishát a szlovén mainstream vidámparkjának különleges helyére állítja.
A Junaki című dal elüt az album többi anyagától. Itt Nesiha kifejezésmódja a pop-kozmetika jól ismert csomagolásához közelít az Alpok napos oldalán. Beledobsz egy csipet mediterrán melost, egy kis Harry Belafonte-féle pozitivizmust. Bevált mondanivalójú dal, amelynek viszont jót tesz a szövegek időnkénti banalitása és az aranzsmanok egy leheletnyi gyermeteg naivitású csomagolása. Az albumot a vége felé a fantasztikus Razgaljeni poet emeli magasabbra (az ünnepélyesség érzetét a hagyományos kelta dallamokból átvett melankólia szentimentje szépíti, rezgésében rokon a Neverjeten dan című dallal), és utána a záró I Know You So Well. Intim, érzéki vallomás, amelyben Neisha hangja ismét teljes pompájában ragyog, és az album végén még egy hangulati csúcsra viszi el a lemezt. Pillanatok, amelyek egyszerűen azt üzenik, hogy Neisha egyedül is megoldja az összes művészi kihívást. Elég hozzá a rendkívüli vokális rugalmassága, teljes vérű érzékisége és a zongorakíséret! Az a pillanat, amikor az előadó valóban megmutatkozik a hallgatónak a zenei mondanivaló ősi (önmagára jellemző) észlelésének teljes szépségében!
A „Za vesoljke in kavboje” tehát szigorúan megformált alkotói fókuszú album, amely hatékonyan váltja valóra az énekesnő zenei víziójét. Neisha manifesztuma ez, amelyen az előadó érett módon mélyítette el önálló szerzői artizmusát, és ezzel hálásan erősíti pozícióját a szlovén zenei mainstreamben.
Felállás
Neisha – ének, vokál, zongora, billentyűk, ütőhangszerek
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Boštjan Gradišek – dobok, ütőhangszerek
Jernej Kržič – basszusgitár, nagybőgő
Andraž Mazi – gitár
Dejan Radičević – programozás, gitár, vokál
Vid Žgajner – harsona
Gorazd Buh – trombita
Jure Tori – harmonika
Nejc Simšič – vokál
Grega Zupan – vokál
Alja Kupec – vokál
Produkció
Dejan Radičević
Számlista
1. Zvezdni prah
2. Muza tvoj’ga bluza
3. Mihael
4. Neverjeten dan
5. Tandem
6. Gloria
7. Junaki
8. Fanfare
9. Najina slika in ti
10. Razgaljen poet
11. I Know You Too Well
