Szerző: Rok Klemše
Előadó: Avatarium
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: year_month
Játékidő: 49:36
Értékelés: 4.5/5
Összeszorult a szívem, és nagy gombóc nőtt a torkomban, amikor megtudtam, hogy a doom metal nagyöregjei, a Candlemass búcsúznak. Igaz, a nyugdíjba vonulás csak a stúdiómunkára vonatkozik, de a tudat, hogy a Psalms For the Dead lesz a nagy Candlemass utolsó stúdiólemeze, egyértelművé teszi: a vég közel. A zenekar alapítója és vezetője, Leif Edling máglyát rakott az anyazenekarának, de a hamvaiból egy apró, gonosz szikra emelkedett fel, és ez a szikra tovább táplálja a tüzet. Váratlanul először idén szeptemberben lobbant fel a Moonhorse című kislemezzel, teljes erejét azonban az Avatarium debütalbumán mutatja meg.
Az újonnan alakult svéd formáció kevesebb mint egy éve kezdett dolgozni, az eredmény mégis itt van, és ha gyorsan végigfutunk a tagokon, nem is várhattunk mást. Edling (Candlemass, Krux) a svéd metalszcéna vén rókáit hívta maga mellé: gitáron Marcus Jidell (Evergrey, ex-Royal Hunt) csatlakozott hozzá, a dobok mögé Lars Sköld (Tiamat) ült be, a fekete-fehér billentyűket pedig Carl Westholm (Jupiter Society, Krux) püföli. Tapasztalt zenészek alkotják tehát az Avatariumot, igazi rejtély viszont az énekesnő, Jennie-Ann Smith neve volt, akinek ez az első (ismert) zenekara egyáltalán.
Voltak némi félelmek, hogy Jennie-Ann operettdívaként fog csicseregni, de Edling ismét bebizonyítja, hogy a rutinos füle nem tévedhet. Az Avatarium debütalbuma ugyanis a lehető legtisztább, legkiválóbb, ősi doom metal odüsszeia, amely közel áll a máglya keserűségéhez, fájdalmához, szomorúságához és szenvedéséhez, amelyből az új tűz kicsapott, egyszersmind túl is lépett rajta, és átformálta azt. Ha a Candlemass a doom forradalma volt, az Avatarium az evolúciója. Debütalbumán a zenekar a végsőkig kihasználja a doom minden sötét jellegzetességét – a melankóliát, a romboló riffeket és a baljós atmoszférát –, de közben egy vastag, még soha nem hallott réteggel vonja be őket. Az Avatarium briliánsan lebeg a hagyományos doom metal, a hatvanas–hetvenes évek (pszichedelikus) rockjának hatásai és a stoner rock között. Edling mégis verhetetlen marad: az Avatarium nem csupán egy újabb stoner banda a sok közül, amiből manapság annyi van, mint a fű, hanem olyan formáció, amely ügyesen egyensúlyoz a doom metal pusztítóan masszív hangzása és a pszichedelikus, „gótikus” atmoszféra között.
Edling és Jidell a látszólagos egyszerűségben rengeteg összetettséget talál. Riffjeik búgása hatalmas, fenséges mid-tempójukkal mindent lerombolnak maguk előtt. Fenyegető riffelésük egyenesen a kétségbeesésbe vezet, ami csodálatosan illik a kivételes Smith hipnotikus hangjához. Éppen ő az, aki új szintre emeli az Avatariumot: szirénhangja még jobban kiemeli a szövegek pszichedelikus és okkult jellegét, ragyogó interpretációjával pedig olyan zenekarok, mint a Rainbow és a Jethro Tull, valamint énekeseik hatását is hozzáadja a csapathoz (helyenként főleg Dióét!). Smith érzéki hangjával gyakorlatilag testi vágyat kelt, és ha valakiben Janis Joplin reinkarnálódott, akkor az biztosan Jennie-Ann. Csak hát ő sokkal nagyobb hangterjedelemre, tisztaságra és erőre képes. Smith kivételes énekteljesítménye a fájdalmas érzelmek teljes spektrumát idézi meg, amelyeket Jidell gitárjátékának morzsolódó szépsége egészen más érzékelési szintre emel. Westholm pedig a billentyűk, a theremin és a mellotron éppen megfelelő adagjával még jobban kihangsúlyozza a baljós és ijesztő hangulatot.
Az Avatarium mindenképpen az év egyik legszebb és legváratlanabb meglepetése. Leif Edling az új felállással folytatja azt az utat, amelyet a Candlemassszel kijelölt, de ebben tökélyre emeli a baljós, morbid szövegeket, a gördülő, romboló doomot, a klasszikus rockot és a Type O Negative gótikus atmoszféráját.
Felállás
Leif Edling – basszusgitár
Lars Sköld – dob
Marcus Jidell – gitár, ének
Carl Westholm – billentyűs hangszerek
Jennie-Ann Smith – ének
Produkció
Leif Edling
Számlista
1. Moonhorse
2. Pandora’s Egg
3. Avatarium
4. Boneflower
5. Bird of Prey
6. Tides of Telepathy
7. Lady in the Lamp
