Volition

Szerző: Primož Novak

Előadó: Protest the Hero
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 54:07
Értékelés: 4.3/5

A kanadai Protest The Hero már az első, Kezia című lemezével felkavarta az állóvizet, a Fortress pedig még inkább: a mai napig sokaknak fejtörést okoz, melyik műfajba is gyömöszölje be őket. Volt, aki szerint valami progresszívet játszanak metalcore-ral, hardcore-ral, punk rockkal, sőt még power metallal vegyítve.

Mielőtt a zenekar felvette a Volitiont, bejelentették, hogy elváltak a kiadójuktól, az album költségeit pedig az Indiegogo-kampányból teremtették elő, amelyen több mint 200 ezer dollárt gyűjtöttek össze, ami bőven elég volt a felvételekre (és még egy s másra). Ráadásul a zenekar elbúcsúzott dobosától, Moe Carlsontól is, aki korábban technikailag kiváló dobosnak mutatkozott, így a lemezhez tapasztalt embert kellett szerezniük. A dobok mögé Chris Adler (Lamb of God) ült le, aki ma a metalszíntér egyik legelismertebb dobosa, annak ellenére, hogy a Protest the Hero zenéje erősen különbözik a Lamb of Godétól.

A nyitó Clarity-vel a zenekar megmutatja, hogy visszatért a helyes útra, hiszen az előző, Scurrilous című album a kevés kiemelkedő dal miatt nem igazán ragadt meg. Az 54 perc alatt a hallgató elég fárasztó zenének lesz tanúja. A Protest The Hero hű marad a komplexitáshoz, a kaotikus szerkezetekhez, a hihetetlen ritmikához, valamint a kiemelkedő szólógitárhoz és az énekhez.

A Scurrilous alapján úgy tűnt, a PTH megszelídül, de a Volition már más tészta. A zenekar agresszívebb, több a sikoltozó és morgó ének is, mint amilyen a Fortress lemezen szerepelt. Az énekagresszió azért nem túl hangsúlyos, az előtérben továbbra is Rody Walker jellegzetes falsetto éneke áll, ami sokaknak annyira idegesítő, hogy legszívesebben ének nélküli albumot hallgatnának. Az idegesítő hangszín ellenére el kell ismerni, hogy Walker remek fantáziával építi fel a dallamvonalakat. A vokális dinamikát egyes dalokban Jadea Kelly női éneke hangsúlyozza, aki már az első lemez óta együtt dolgozik a zenekarral. De nem csak az ének a PTH különlegessége. Az albumon őrült és gyakran idegesen vibráló riffek szólalnak meg, hatalmas adag dallamossággal és időnként atonalitással. Nem csoda, hogy sokan a Nintendóból merített ihlettel vádolták őket a tappingekkel való túlzásért, amivel időnként egyenesen bombáznak.  

A ritmusszekció is kiemelkedő. A basszusgitáros érdekes vonalakkal rukkol elő, de sajnos a végső keverés túlságosan a háttérbe tolta. Chris Adler dobolása viszont kétségkívül különlegesség. Bevallom, Adler a Lamb of Godban innovatív és pontos dobosnak bizonyult, a Volitionön pedig azt is megmutatja, hogy kiválóan ismeri a legkülönfélébb ritmusokat. Bár hiányoznak a védjegyének számító egyedi beatjei, a Volition minden dobosnak igazi csemege.

A Volitionön a zenekar hű maradt a megszokott dalszerzői hozzáálláshoz: a számok elsőre kiszámíthatónak tűnhetnek, de gyorsan kiderül, hogy egyetlen dalban rengeteg információ és kiszámíthatatlanság van. Ebből adódik a különféle műfajok összeolvasztása is. Először a metalcore elemeket említhetnénk, amelyek a szokatlan breakdownokban is megjelennek, másrészt ott vannak a punk rock elemek, amelyek leginkább a Mist című dalban jönnek ki.

A megszerzett pénznek köszönhetően a produkció is látványosan jobb lett, masszívan szól, a hangzás is megfelelően csiszolt. Az albumon ráadásul jó néhány vendég is felbukkan, többek közt egy gitárszólót Ron Jarzombek (WatchTower, Blotted Science) játszik fel. Minden jó mellett a Volitionnek is van néhány gyengéje: egyes kiemelkedő riffeket tartalmazó dalok kissé elnyomják a többit, ettől az egész nem lesz teljesen tökéletes. Néhány szám túl hosszú is, ilyet a zenekar korábban nem csinált.

Végezetül elmondható, hogy a Volition újabb kiváló teljesítmény a bolondos kanadaiaktól. Nem múlja felül a Fortresst, de több mint meggyőző bizonyíték arra, hogy a Protest The Heróknak még bőven van mondanivalójuk.

Felállás

Rody Walker – ének
Tim Millar – gitár, zongora
Luke Hoskin – gitár, akusztikus gitár
Arif Mirabdolbaghi – basszusgitár
Chris Adler – dobok

Produkció

Cameron McLellan

Számlista