Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Karmakoma
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2014. január 14.
Játékidő: 33:45
Értékelés: 3.5/5
A Karmakoma érdekes szülötte az új időknek. Három srác, akik pontosan tudják, mit akarnak. Krškóból valók. Stílusban és hangzásban egyszerűre vett díszletet építenek maguk köré, amely a „kevesebb több” szellemében, minimalista kicsengésével mégis kézzelfogható zenei tartalmat hoz.
A nyers, vágott, direkt vonalakat követő alternatív rock energiában durván feltöltött! Egyenesen az arcunkba megy. A átható, helyenként egyenesen maró hangú, pimasz „bad ass” arroganciával megáldott ének – úgy, ahogy a punk esszenciája szereti – az „Imagination And Mechanical Metamorphoses” című debütalbum robbanékony hatásának legfőbb motorja. A hangzás építőkockái közti kontrasztok szépen kidomborodnak, az album produkciója tömör. A hangzásban jócskán megvastagított „basszuslábat”, amely lüktető intenzitással hatásosan „színezi” a dobok kemény, direkt ritmikai textúráját, szintetizátorhangok kulisszája övezi, s ezek a nyolcvanas évek elején a new wave népszerűvé válásának idejéből hozzák a retró nosztalgia érzését. A Karmakoma tehát élvezettel játszik a hangzással, és bár minimalista hangszerelési megoldásokról (rövid, tömör ötletekről) beszéltünk, a szintetizátorokon egyáltalán nem riadnak vissza több dallamvonal egymásra építésétől – ez sűríti a hangképet, és a szükséges dinamikát hozza a dalok alakulásába.
A nyitó Common Sense, utána a Ctrl alt del vagy kicsit később a Nemesis a választott szintézerhanggal egyenesen a Depeche Mode első albumának, a „Speak And Spell”-nek az idejébe vág, de a Yazoo-s Don’t Go slágerébe is, még ha rögtön egyértelmű is a zenekar alapvető zenei nyomvonala, amely a kifejezésmódját az elektronika hatékony és öntörvényű ütköztetésére építi, helyenként egyenesen bizarr, tribális táncritmikával és maró punkrock-arrogancia retorikájával fűszerezve. Dobjak be fejből gyorsan még pár zenekart, amelyekre az „Imagination And Mechanical Metamorphoses” szintetizátorhangzása futólag asszociálhat, és mind a nyolcvanas évek eleji „new wave” mozgalomhoz tartozik: Trans-X, O.M.D., Berlin Secret Service, Visage. Végül is a Rammstein is ezt csinálja, csak a maga módján, de az már egy másik történet.
A gitárhang sokszor hatásosan össze van hangolva a szintivonalakkal, a legtöbb esetben viszont a szintetizátor-kulisszák a zenekar festette hangzásvilágban elsőbbséget élveznek a gitárriffekkel szemben. Sőt. A szintetizálás viszi a vezető szerepet a hangszerelés felépítésében, a gitárt pedig gyakran csak hangzásbeli fűszerként használják. De ne aggódj: a Karmakoma így is kellően zajos, és rendesen kikaparja a hallójáratodat (lásd a Sorgenbrecher refrénjét)! Az album érdekes különcsége a záró Bedlam is, amely a ritmikai megoldásaival „dub”-illúziót teremt.
Az album hangulata a várakozásoknak megfelelően sötét, a rockzenét csinálók lázadó természete által táplált komor gondolatok gyümölcse. Enej Mavsar énekteljesítménye rendkívül fókuszált, elkötelezett, határozottnak, magabiztosnak hat. Bár kétségbeesést, félelmet, haragot, csüggedést sorakoztató érzelmekről van szó, ezeket meggyőzően adja elő, ezért az éneknek megvan a kellő tekintélye és fékezhetetlensége, valamint az energiája is, ami remek alap a zenekar koncertjeihez. A Movement és az instrumentális Aerobics dalokban a Karmakoma mesterien „vastagítja” a basszusvonalat a hangképben. Mindkét dal nyer a hangzáselemek közti éles kontrasztokon, ez pedig végső soron a hangkép hatásos besűrűsödését szolgálja. Mindkét számban a hangsúlyos basszusvonalak különösen hatásos ellensúlyt adnak a szintivonalaknak. Egyébként az egész albumon sikeresen teremtenek kontrasztot a szintetizátor-kulissza „hidegen robotikus” hatása (kíséret) és a táncos ritmusszerkezetek meleg (szinte organikusnak ható), terjedelmes mozgása (dob és basszusgitár) között, és ez a meggyőző ének mellett az az elem, amely a kívánatos dinamikus áramlást adja a lemeznek.
A Karmakoma üde színfolt a szlovén alternatív rock életében: már pályájuk legelején, az „Imagination And Mechanical Metamorphoses” című debütalbummal is egy felismerhető zenei arcélre építenek, kézzelfogható, önálló szerzői anyaggal. A Karmakoma az első lemezzel semmiképp sem találja fel újra a zenei forradalmat. Az ötleteik ennek ellenére az önálló zenei vízió iránti őszinte vágy lenyomatai. És ez a zenekarnak már a startnál nagyon jól megy. Érdekes lesz követni a stílusbeli és hangzásbeli fejlődésüket, mert a hanggal való kísérletezésre még bőven marad tér.
Felállás
Enej Mavsar – ének, gitár, programozás, szintetizátor
Miha Škafar -basszusgitár, gitár, szintetizátor
Benjamin Kovač – dobok, ütőhangszerek
Produkció
Karmakoma & Petar Stojanović
Számlista
1. Common Sense
2. Ctrl alt del
3. Sorgenbrecher
4. Nemesis
5, Cabin Fever
6. Bona Fide
7. Movement
8. Cheap Chat for Progress
9. Aerobic
10. Bedlam
