Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Caravan
Kiadó: Pledge Music
Megjelenés: 2013
Játékidő: 49:53
Értékelés: 3.5/5
Közel egy évtizedes szünet után – az »The Unauthorized Breakfast Item« (2003) óta ennyi telt el – a canterburyi progresszív rock színtér legendás bajnokai, a Caravan 2013 vége felé számos rajongó meglepetésére visszatértek a stúdióba. A hívek többsége már rég letett arról, hogy valaha is hall új zenét a progresszív rock történetének egyik legérdekesebb és legeredetibb csapatától, amely a hetvenes években különleges, gyakran csípős és erotikával fűszerezett humorával is sok szimpátiát szerzett magának. A vágy egy új stúdiómunka iránt évek óta izzott a tagokban, de különféle külső tényezők miatt sehogy sem sikerült eljutniuk a canterburyi stúdiójukba. Az egyik fő ok, amiért a Caravan az utóbbi években – néhány rövidebb, többnyire brit földön zajló koncertturnét leszámítva – meglehetősen inaktív volt, az eredeti dobos, Richard Coughlan egészségügyi problémája volt. Ő sajnos 66 évesen, 2013. december 1-jén elhunyt, azaz tizenkilenc nappal a »Paradise Filter« megjelenése előtt, amely először digitális formában látott napvilágot. 2014. február 14-étől pedig az új Caravan-album fizikai formában is hallgatható lesz.
Coughlan halála természetesen súlyos csapást jelentett a zenekarnak, hiszen ez a dobosmester a Caravan megalakulása óta szerves része volt a hangzásuknak, és Pye Hastings gitáros-énekes mellett az egyetlen megmaradt eredeti tag volt. Koncerten már 2010 óta az ausztrál Mark Walker helyettesítette, és vele a felállásban Hastings, a hegedűs/brácsás/gitáros Geoffrey Richardson, a basszusgitáros/énekes Jim Leverton és a billentyűs Jan Schelhaas vonult stúdióba, hogy bebizonyítsa minden régi rajongónak: még mindig képesek együtt összehozni egy teljesen rendes stúdióalbumot. Azt várni, hogy ennyi év után véletlenül még egy, a hetvenes évek lemezeinek szintjét súrolú mestermű is összejöjjön, manapság teljesen irreális lenne. A koruk ismeretében minden átlag feletti szerzői teljesítmény, amely legalább részben a „régi szép időket” idézi, mély főhajtást érdemel.
Nos, a Caravan a »Paradise Filter« kapcsán egyáltalán nem görcsölt a gazdag örökségén, és bár szinte minden felismerhető hangzásbeli erény még mindig megvan – Pye dallamos énekstílusa a sajátos hangszínével, a szikrázó gitárkalandozások, a számos hangszeres jazzes finomság, a barokkos hegedűmenetek, sőt itt-ott egy kis csípős humor is megmaradt –, öregkorukra kétségkívül sokat komolyodtak, és összességében ez az egyik legmelankolikusabb munkájuk. Minden szerzeményen modern produkció uralkodik, egy csipetnyi retróval: az egyes hangszerek, főleg a hammond orgona és a hegedű „ósdi” hangzása miatt.
Az egyes számok szerkezetileg és improvizációs szempontból messze nem olyan összetettek, mint az „aranyló hetvenes években”, ami nem lepi meg azt, aki ismeri a két előző stúdióalbumot az 1995-ös színrelépésük óta. Valójában a lemez egészében több kötődést mutat a popzenéhez, mint a hagyományos progrockhoz, ami sok puristát alaposan megráz majd, a zenei gurmék viszont gond nélkül élvezhetik a Caravan kissé „kommerszebb” változatát.
Walker az első másodperctől kezdve méltó Coughlan-pótlásnak bizonyul, bár a két dobos megközelítése között azonnal hallható a különbség. Mindketten a jazzdobos-iskolából jöttek, de a Caravan legújabb tagjának valamivel kisebb a fogékonysága a cintányéros improvizációs kitörésekre, mint a legendás elődjének. Leverton jóval „dörmögősebb” éneke jó kísérete Hastings hagyományosan magasabb hangjának, amely hihetetlenül jól megőrződött, az utóbbi években legfeljebb egy oktávot mélyült, de ez alig érzékelhető.
A „Paradise Filter” az »All This Could Be Yours« című számmal indul, amely nemcsak a címe, hanem a felépítése miatt is tipikus, játékos és vidám hangulatú Caravan-szerzemény. A gazdag hammond orgonarétegek bőven megtámogatják a kellemes gitárdallamot, miközben Pye felszabadult éneke szinte gyermeki pajkosságot visz a dalba. A huncut hegedűmenetek még jobban kihangsúlyozzák a hetvenes évek retró hangulatát, a szöveg pedig nagyon emlékeztet a legjobb időszakuk burleszkes hangvételére. Ez a szám egy pillanat alatt meggyőzi a régi rajongókat arról, hogy a tagokban még mindig ott él az ifjonti szikra.
Az album egyik legérdekesebb száma az »I’m On My Way« is, amely a központi gitárfrázisával kicsit a Montrose-klasszikus »I’ve Got the Fire«-re hajaz, de ez az egyetlen hasonlóság, hiszen minden tekintetben egy újabb meglehetősen tradicionalista Caravan-szerzeményről van szó, számos szimfonikus és jazzes elemmel. Itt Hastings mellé Leverton is csatlakozik az éneklésben, és együtt igazán szép, többszólamú refrént hoznak létre, a találékony gitárszóló pedig bizonyítja, hogy Pye még korántsem mondta ki az utolsó szót a kultikus gitárvirtuóz szerepében.
A »Fingers In The Till« melankolikus ballada kifejezetten dallamos refrénnel, amilyen szinte minden korábbi Caravan-albumon felbukkant, és rendkívül finom zongoraaranzsmánt is tartalmaz. A temperamentumos »This Is What We Are« az album többi számához képest sokkal sötétebb hangulatot árul el, szokatlanul ütős gitárfrázissal, a fő dallamot ezúttal hatalmas orgonarétegek vezénylik, amelyek fölött Pye bravúros éneke szól. A »Dead Man Walking« szokatlan bluesos dallamvilágú, amiért a melankolikus gitármenetek, a „szalon” zongora és a szájharmonika hangja felel, bár a megvastagított basszusvonalak hamar gondoskodnak arról, hogy a vége felé az egész egy összetettebb, improvizatívabb irányba forduljon. A »Farewell My Old Friend«, egy újabb zongoracentrikus ballada, Richard Coughlan emlékére készült. Pye itt gyengéd énekteljesítménnyel mutatkozik be, amelyet ünnepélyes zongoraaranzsmánok támogatnak meg, vagyis a zenekar nagyon szép és őszinte főhajtást állított az elhunyt társának.
A »Pain In The Arse« már a címével jelzi, hogy egy pimasz és szellemes szerzeményről van szó, huncut orgonamenetekkel és groove-os basszusvonalakkal, miközben Pye éneke – a burleszkes, teljesen jellegzetes stílusú szöveg miatt is – valami féktelen fiatalemberre emlékeztet. A »Trust Me I Am a Doctor« egy újabb vidám és huncut kis szám ünnepélyes akusztikusgitár- és orgonaaranzsmánokkal, többszólamú megközelítéssel. Az »I’ll Be There For You« szerelmes ballada pásztoros hangzású aranzsmánokkal, kifejezetten nyugodt szerzemény, vagyis a vége felé az album hangulatilag „kicsit elalszik”, és a zenekar talán egy hajszállal túlságosan átadja magát az öregkori szentimentalizmusnak, bár minden még így is irigylésre méltó szinten szól. A címadó dal, egy újabb pásztoros ballada, amelyben az énekes szerepet Leverton basszusgitáros veszi át, és remekül teljesít, kifejezetten nosztalgikus hangulatú, különösen a zenekari függönyöknek köszönhetően, így végig jelen van az a bizonyos „antikváriumi-angol” Caravan-varázs.
A »Paradise Filter« rendkívül szolid teljesítmény a progrock-ikonoktól, akiktől gyakorlatilag egyetlen rajongó sem várt, és nem is követelt új zenét, bár a stúdióba való visszatérés végül jó döntésnek bizonyult. A prog-puristák biztosan fintorognak majd egy kicsit az új albumon, hiszen a Caravan ezúttal jóval egyszerűbb szerzői megközelítést választott, mint amit a legtöbben a hetvenes évekbeli munkáikhoz szoktak, de az ő esetükben a kissé minimalistább, dallamosabb, rövidebb számokra épülő megközelítés nem bizonyult rossz húzásnak. Gyakran ugyanis sokkal nehezebb minőségi, slágergyanús pop-rock számot írni, mint mondjuk egy húszperces progresszív rock-eposzt vad improvizációs betétekkel. Az, hogy a Caravan még mindig képes slágerpedigréjű szerzeményeket alkotni, amelyek egy jóval fiatalabb zenekarnak akár kereskedelmi sikert is hozhatnának, csak egy újabb bizonyíték az időtlenségükre.
Megjegyzés: ez a kritika Richard Coughlan (1947-2013) emlékének készült.
Felállás
Pye Hastings – ének, gitár
Geoffrey Richardson – brácsa, bendzsó, akusztikus gitár, vokál
Jan Schelhaas – billentyűs hangszerek, vokál
Jim Leverton – basszusgitár, vokál
Mark Walker – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Brian Johnson – vokál (4)
Michael Maher – vokál, tamburin (4)
Rufus Gordon-Hastings – ütőhangszerek (6)
Mark McCormack – vibraslap (7)
Marc Morgan – radiátor (5)
Produkció
Caravan
Számlista
1. All This Could Be Yours (4:30)
2. I’m On My Way (4:27)
3. Fingers In The Till (4:45)
4. This Is What We Are (4:11)
5. Dead Man Walking (5:59)
6. Farewell My Old Friend (4:07)
7. Pain In The Arse (4:30)
8. Trust Me I Am A Doctor (4:28)
9. I’ll Be There For You (6:14)
10. The Paradise Filter (6:0)
