Előadó: Kooks, The
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2011
Pontszám: 3/5
A The Kooks név a hallgatóknak az együttes első, »Inside In / Inside Out« című lemezéről ismerős hangzást jelent. A The Kooks a brit rock és a rocksteady összeolvasztásának ötletével úttörő volt az akkori szcénában, és friss levegőt engedett a sápadt angol közegbe. A helyüket a jellegzetes hangzásukkal és Pitchard hangjával vívták ki, amely a színes hangszerelésekhez éppen megfelelő adag kamaszos hangulatot adott.
Sajnos ugyanezt az érzést a hallgató a „Junk of the Heart” esetében nem kapja meg. A második lemez viharos időszaka ügyetlenül folytatódik a harmadik próbálkozásukban; maga Pitchard is elismerte, hogy a zenekar már az alkotói folyamat legelején problémákba ütközött. A tagcserék tovább nehezítették a helyzetüket, a kedvezőtlen körülmények összjátékának végeredménye pedig az antikatartikus „Junk of the Heart”. A lemez címe valamiképp a tagok személyes gondjaira utal, és végigvonul az anyagon, persze többféle értelemben is.
A lemezt a címadó dal, a Junk of the Heart (Happy) nyitja, amely már az első hangokkal az orrunk alá dörgöli a The Kooks új irányát; a sample-ök és a atmoszférikus billentyűk használata meglehetősen szokatlan az együttestől, Pritchard énekével együtt mégis halovány, nosztalgikus hangulatot teremt, enyhe gondtalansággal átszőve. Produceri szempontból a megközelítés érdekes és jól kivitelezett, szinte azt mondhatnánk, hogy lépést tart a korral. Ennek köszönhetően a lemezen akad néhány dal, amely kifejezetten rádióbarát; az elektronikus elemek, az dallamos témák és a rockbetétek éppen megfelelően biztonságos keveréke.
A lemez kettéosztott szerkezete az együttes szinte bipoláris megosztottságára utal; az első öt dal erősen magán viseli a zenekar népszerűsített oldalának árnyalatait, míg a maradék a régi hangszerelési formulákat hasznosítja újra. Emiatt a lemez menete esetlen, a vezérfonal elvész az erőltetett szerzeményekben, mint például a Fuck the World Off, a Runaway és a Killing me. Ezeknél a daloknál a The Kooks megosztottsága kiütközik. A szövegírás teljesen átlátszó, gyakorlatilag öncélú, majdnem úgy, mint a sound / hangzás. Persze, a lemez a mai mércével nagyon jó minőségben készült, mégis hiányzik belőle az a kevés szín, íz, a hozzáadott érték érzete. Mindazonáltal az olyan dalok, mint az Is it Me?, a How’d You Like That? és a Rosie megmentik az együttes fakó képét. Sajnos azonban a The Kooks nem kínálja azt a kreatív sokszínűséget, amely az első lemezükön megszületett.
A The Kooks harmadik lemeze lépést tart a korral, mind produceri, mind kreatív értékét tekintve. Az együttes képe azonban, amely az angol brit-indie rock szcéna egyik legszínesebb alakja volt, a „Junk of the Heart” által megfakul. A lemez kifejezetten jó rádiós aláfestés egy tengerparti szerpentines autóúthoz, de nehezen kerül a bőrünk alá.
Felállás
Luke Pritchard – ének, gitár
Hugh Harris – gitár
Peter Denton – basszusgitár
Paul Garred – dob
Produkció
Tony Hoffer
Dallista
1.Junk of the Heart (Happy) (3:07)
2.How’d You Like That (3:14)
3.Rosie (3:10)
4.Taking Pictures of You (2:42)
5.Fuck the World Off (2:52)
6.Time Above the Earth (1:54)
7.Runaway (3:00)
8.Is It Me (3:30)
9.Killing Me (3:25)
10.Petulia (2:42)
11.Eskimo Kiss (3:34)
12.Mr. Nice Guy (2:40)
