Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Kajagoogoo
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 40:03
Értékelés: 4/5
Van valami iróniája abban, hogy a brit újhullámos hősök, a Kajagoogoo a harmadik, és hosszú éveken át utolsó stúdióalbumukat, a »Crazy Peoples Right to Speak«-et az Egyesült Államokban vették fel, hiszen ott a mai napig afféle popróker „egynyári csodának” számítanak, tekintve, hogy Amerikában az egyetlen igazán nagy slágerük a »Too Shy« volt. Ráadásul az egyetlen Kajagoogoo-tag, akit a nyolcvanas években felnőtt átlagamerikai valószínűleg név szerint is meg tudna nevezni, a kultikus énekes, Limahl, pedig ő a »Crazy Peoples Right to Speak« születésekor már két éve nem volt a zenekar tagja. A Kajagoogoo, vagy ahogy akkoriban nevezték magukat, Kaja – hogy az amerikaiak könnyebben ki tudják mondani a nevüket – olyan helyzetben volt, hogy a kereskedelmi sikerük gyorsan olvadt, ezen viszont a megmaradt trió, miután 1984-ben távozott a dobos, Jez Strode, nem sokat törte a fejét. Strode helyét alkalmi dobosként Dave Mattacks vette át, a legendás folkrockerek, a Fairport Convention régi tagja, ami a hangzásnak még jót is tett.
Nick Beggs, az énekes és basszusgitáros/Chapman Stick-játékos, aki az előző, remek »Islands« (1984) albumon artrockos vizekre kormányozta a zenekart, a »Crazy Peoples Right to Speak«-en valahogy az egyensúlyt akarta megtartani a szintipop és az art rock között, vagyis az együttesnek még mindig volt kedve rádióslágereket gyártani, de bátrabb hangzásbeli kalandokba is belevágni. A »Crazy Peoples Right to Speak« ugyan nem érte el az elődje kifinomultságát és kísérletező jellegét, mégis tartogat jó néhány rendkívül szórakoztató pillanatot. Már a nyitódal, amely színes szintetizátor-textúrákkal és szokatlanul temperamentumos gitárfutamokkal indul, Beggs markáns, egyedi basszusmenetei által támogatva szépen megmutatja, hol tartott hangzásban a zenekar abban az időszakban. A tánczene félénk elemeit finom ritmikai árnyalatok szövik át, a zenekar pedig szépen megmutatja, mennyire ért a hipnotikus refrének megalkotásához.
A szintipop örökzöld »Shouldn’t Do That«-val, amelyen leírhatatlan romantika uralkodik, a Kaja megalkotta az utolsó slágerét, bár megjelenéskor közel sem volt olyan népszerű, mint néhány korábbi nagy dobásuk. A kifejezetten nosztalgikus refrén dallamos szintetizátor-szerkezetekre épül, az elektronikus ritmusok pedig végig játékos hangulatot teremtenek. Beggs karizmatikus éneke szépen gondoskodik róla, hogy ez a szarkasztikus színezetű szerelmi vallomás kivételes tűzzel szólaljon meg. A »Your Appetite«-on, egy újabb, jó slágerpotenciállal bíró szintipopos darabon az albumon először hallatszik igazán, hogy a zenekarnak van érzéke a dallamos alapokra épített jazzes ritmikai hatások beépítéséhez. Beggs, a Chapman Stick nagy újítója, itt néhány rendkívül szórakoztató basszusmenetet mutat be, míg Steve Askew gitáros egy rövid, de szellemes szólóval ragad magával. Tény, hogy Askew gitárosként minden újabb Kajagoogoo-albummal egyre bátrabb lett, és egyre inkább előtérbe került.
A »Rivers« színes ütőhangszeres mintázatokat tartalmaz a vendég ütőhangszeres, Louis Jardim jóvoltából, a központi, szimfonikus irányba húzó hangszerelés pedig a hatalmas refrénnel az élen igazi csemege minden gurmenak. Stuart Croxford Neale szintetizátorhangzása egyre kifinomultabb lett, és egyre kevésbé támaszkodott a nyolcvanas évek tipikus elektronikus klisékre. A kifejezetten újromantikus ízű »Sit Down And Shut Up«, amelyben Beggs magasabb énekhangfekvéseket is megcéloz, groove-os basszusmenetekkel és táncritmusú lüktetéssel van átszőve, miközben a szokatlanul kiélezett gitárfutamok általános, ambientes energiát visznek bele. Az »Afraid Of You« a dinamikusabb gitárfrázisoknak köszönhetően jóval rockosabb darab, mint amilyet a Kajagoogoo-tól megszokhattunk, bár a szintetizátor ugyanúgy felismerhető ambientes finomságokat ad hozzá, Beggs éneke pedig újra és újra elvarázsol karizmájával és kifejezőerejével.
A rendkívül szórakoztató »Jigsaw«, egy újabb szarkasztikus-romantikus üzenet, amelyben a záró gitárharmóniáknak köszönhetően jól hallatszik Steve Askew kivételes fejlődése, akár el nem ért slágernek is nevezhető, hiszen kiváló, szinte varázslatos refrén jellemzi. Itt Beggsnek a kísérő harmóniákban bőségesen besegít a két társa, valamint a két vendég énekesnő, ami tovább erősíti a kifejezetten nosztalgikus hangulatot. A »Fear Of Falling«, amelyben Beggs dallamos basszusmenetei és „viaszosított” szintetizátor-textúrái dominálnak, nonszalans hangulattal van átitatva, ami sok hallgatót a mai napig könnyedén visszarepít a nyolcvanas évekbe. A rövidebb instrumentális rész artrockos kalandok vágyát jelzi, ezek azonban a »Crazy Peoples Right to Speak«-en végig valahogy „másodlagosak” maradnak.
A »Charm Of a Gun«, egy újabb el nem ért popsláger, éteri hangszereléseket és játékos ritmikai díszítéseket tartalmaz, amelyek jól kiegészítik a cinikus szöveget. Askew egy rövidebb gitárszólóval blues-os ízt is visz a dalba, a domináns szintetizátorhang pedig sikeresen egyengeti az utat a dallamos refrén előtt, amelyhez a végén kiválóan csatlakozik a női kísérőének is. A záró szerelmi ballada, a »You Really Take My Breath Away« melankolikus hangulatával egész jól összegzi egy korszak végét és az együttes távozását a színpadról, ami nem sokkal azután következett, hogy az album megjelent a boltokban.
A »Crazy Peoples Right to Speak« bebizonyította, hogy a Kaja zenei kollektívájában még mindig volt elég erő érdekes vállalkozásokra a hagyományos újhullámos irányokon kívül is, ezért nagy kár, hogy az együttes az album megjelenése után feloszlott, és (az eredeti felállásban) csak 2008-ban jött újra össze.
Felállás
Nick Beggs – ének, basszusgitár, Chapman Stick, ütőhangszerekSteve Askew – gitár, kísérőének
Stuart Croxford Neale – szintetizátor, kísérőének, dobprogramozás
VENDÉGZENÉSZEK:
Dave Mattacks – dob
Louis Jardim – ütőhangszerek
Michael Thompson – gitár
Annie McCaig – kísérőének
Lezlee Cowling – kísérőének
Producer
Ken Scott
Számok listája
1. Do I
2. Shouldn’t Do That
3. Your Appetite
4. Rivers
5. Sit Down and Shut Up
6. Afraid of You
7. Jigsaw
8. Fear of Falling
9. Charm of a Gun
10. You Really Take My Breath Away
