Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Place Vendome
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 54:49
Pontszám: 3/5
Ez a projekt nem létezne, ha a Frontiers Records olasz kiadó vezetői nem nyomulnának rá. Mint tudod, a Place Vendome egy fedél alá hozza a Pink Cream 69 tagjait, továbbá »a rock ‘n’ roll elveszett és megtalált fiát«, Michael Kiskét (Unisonic, ex-Helloween), újabban pedig a holland dobost, Dirk Bruinebergget (Consortium Project, Elegy), aki a túlterhelt Kosta Zafiriou (Unisonic, ex-Pink Cream 69) helyét vette át a projektben.
Hihetetlen belegondolni, hogyan talál Dennis Ward az európai melodikus rock és hard rock körüli rengeteg dolga mellett egyáltalán még időt a Place Vendome-ra. Az anyag megírásába ismét kiváló zenészek és zeneszerzők egész sora kapcsolódott be, az úgynevezett jól ismert légiósok, akik a Frontiers Records-tól szép honoráriumot is kapnak. Az új Place Vendome-dalok szerzői ezúttal: Magnus Karlsson (Primal Fear), Timo Tolkki (ex-Stratovarius), Alessandro Del Vecchio (Hardline), Roberto Tiranti és Andrea Cantarelli (mindketten Labyrinth, A Perfect Day), továbbá Tommy Denander (Radioactive), Sören Kronqvist (Sunstorm, Issa) és Brett Jones.
Annak ellenére, hogy a »Thunder In the Distance« hajszálpontosan követi az előző két Place Vendome-album hagyományát, már az ötlethiány és az önismétlés első jeleit mutatja. Nem segít rajta az sem, hogy alaposan megváltozott az anyag szerzőinek névsora (az egyik ritka állandó név Magnus Karlsson, és egy olyan dalban, mint a Lost In Space, azonnal ráismersz a szerzői megoldásaira). Először érezni, hogy a Place Vendome-nál a rutin legyőzte a munkás, alkotó lelkesedést az album születése közben. A dalokat ugyan bevált módon »uralja« Ward kiváló produkciója és a végső keverés, továbbá a tipikus versszak–előrefrén–frén (2x), »mid-eight« plusz előrefrén–frén felépítésű hangszerelés, az építőelemek rendkívül csábító hatása a kiegyensúlyozott hangzásképben, a dalokban helyesen elosztott szólók, természetesen Michael Kiske egyedi énekhangjának markáns teljesítménye, amely úgy érik, mint a jó bor, a refrének pedig ismét ravaszul színezettek a dallamok harmonizálásával (azzal a törekvéssel, hogy a dalokon belül hangulati csúcspontokat érjenek el). Első hallásra hajszálpontosan működik minden. De ha mindehhez hozzáteszed az első két albumot, az a megállapítás, hogy a Place Vendome a harmadik lemezére ötletek terén kifulladt. Azért is, mert manapság egy rakás hasonló projekt van a színtéren (Sunstorm, Allen/Lande,…). A terep ebből a szempontból műfajilag alaposan telített, pedig a melodikus rock kereskedelmi aktualitását már régen elvesztette (szerencsére a vonzerejét nem). Érdekes, hogy az album nagyon »skandinávul« szól, pedig német zenészek játsszák rajta az anyagot. A dalok hangszerelői miatt.
A »Thunder In the Distance« jó album. Csiszolt és aprólékosan kidolgozott. Alapjában véve semmi sem hiányzik belőle, és a melodikus rock rajongóinak biztosan nem lesz rá panaszuk. Mégis először érezni rajta az ötletek komolyabb elapadását, ami kellemetlen érzést kelt, hogy ezt az albumot az általános önismétlés hajtja. Az sem túl provokatív megállapítás, hogy a hivatásos rutin érzése ezúttal elnyomta az albumot az ötletek kifogyása, sőt az érzelmek hiánya miatt. Úgy tűnik, ebből ezúttal még több maradt a Frontiers Records vezető főnökeinél, ami groteszken hangzik. Korántsem rossz album, de nem „ragad meg” úgy, ahogy elsőre várni lehetett.
p.s.: És mi a fenéért kell az album címének feltétlenül a japán hard rock zenekar, a Loudness kultikus lemezére emlékeztetnie? Már az a sas a borítókoncepcióban is tiszta „Primal Fear-es”. Ahhh…
Felállás
Michael Kiske – ének
Dennis Ward – basszusgitár, gitár, háttérének
Uwe Reitenauer – gitár
Günter Werno – billentyűk
Dirk Bruineberg– dob
Producer
Dennis Ward
Számlista
1. Talk To Me
2. Power of Music
3. Broken Wings
4. Lost in Paradise
5. It Can’t Rain Forever
6. Fragile Ground
7. Hold Your Love
8. Never Too Late
9. Heaven Lost
10. My Heart is Dying
11. Breakout
12. Maybe Tomorrow
13. Thunder in the Distance
