Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Antorino
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 59:38
Értékelés: 4.5/5
A zenei világ tele van meglepetésekkel. Néha nem is kell messzire menni értük. Az információ mai hiperinflációjában azonban egyre nagyobb gond, hogyan jussunk el hozzájuk, és hogyan fedezzük fel őket. Nálunk, otthon 2005 óta működik egy trió, amely a középkori zene alapjaira építi a saját zenei kifejezésmódját, vagyis az európai „kastélyudvarok mainstreamjére”, amely a 11. és a 14. század közötti időszakban született.
Irina és Aleksander Guščin, a két orosz művész, akik évek óta Szlovéniában alkotnak, nem újoncok a közös munkában. Számos zenei projektben dolgoznak együtt már évek óta, ebből tizennyolc éve az Ira Roma duóban, részt vesznek a Diva-Dodola projektben is, amely az orosz népzenei hagyományt kutatja, és amelyben szlovén zenészek is játszanak, most pedig itt van az Antorino.
Az Antorino trió „ódon” pásztori szelleme tehát a középkori trubadúrhagyomány értékeinek átörökítésére figyel, és ebbe értelmesen lehel életet a jelen lüktetése. Közben nem lehet nem észrevenni az orosz hagyományos melosz gyökereinek hatását sem, amely a zenekar egészében kiválóan olvad össze a klasszicizmus és az arab melosz elemeivel, valamint a már említett trubadúrhagyománnyal, azzal a középkori zenével, amely réges-rég fejlődött az Olaszország, Franciaország és Németország közötti területen, északon egészen Skóciáig elhatolva. Ezért nem csoda, hogy három mesterien újraaranyozott rész is helyet kapott Orff híres Carmina Buranájából, ahol a Guščin házaspárnak sikerült az eredeti komplexitását remekül átfordítani az ódonabb Antorino-hangzás egyedi receptjére, úgyhogy az így átalakított tételek úgy szólnak, mintha teljes egészében saját szerzemények lennének. Ebben a három számban természetesen az ének is megjelenik, amelyet Irina szívvel-lélekkel vesz át: mozgékonyan izgató, törékenyen érző, hol angyali, hol megszentelten ünnepélyes, operettes hangja (Omina Sol Temperat, Fortuna)! Különösen szórakoztató, sőt kifejezetten ficánkoló a Tempus Est Iocondum átirata, éppen a férfi ének sajátos megközelítésének köszönhetően, amely a lehető legautentikusabban igyekszik megidézni a középkori mintát. A versek használata ezekben a számokban megőrizte a latin, német és francia középkori keverékét, amelyet a 11. és a 14. század között a goliárdok használtak: felvilágosult, szabadságszerető és szabadelvű vándordiákok, tanulók, teológusok, akik középkori költőként terjesztették verseiket, egyfajta szatírát írva a kevély, pusztulásba vezető egyházi apparátusról.
Az Antorinót nem fogod megtalálni a klasszikus koncertszínpadokon. A trió középkori rendezvények és összejövetelek vendége, ahol szikrázik a tábortűz, a természet rejtett zugaiban. A „Medieval Crossover” által megtestesített zenei vízió nem is olvadhatna jobban egybe ilyen környezettel.
A Guščin házaspár egy ideig Rok Koritnik ütőhangszeressel együtt dolgozott, őt 2010-ben a kiváló szlovén dobos, Klemen Markelj váltotta a dobok mögött. Markeljnek kapóra jött ez az együttműködés. Olyan dobosnak számít, aki mesterien otthonosan mozog bármelyik műfaji szférában, és ezek áthidalásában is. Ezt a nagy tehetség, a hosszú gyakorlat, a széles tudás és tapasztalat mellett elsősorban a zenéről alkotott sokrétű rálátása teszi lehetővé. A mestert egyébként a keményebb szlovén rock- és metalformációkból ismerjük, mint a Black Diamond, az Obidil vagy a The Drinkers. Ezekben a zenekarokban Markelj kétségkívül jól érzi magát, de nehéz lenne 100%-ig megerősítenem, hogy a főként a „négynegyedes ütemre” korlátozódó játék mellett az összes dobosművészi lelkesedését és benne rejlő kreativitását is ki tudja bontakoztatni. Az Antorino viszont a maga látnoki szárnyalásával kivételes teret kínál, amely szinte kiált a szabad dobimprovizáció és az ütőhangszeres improvizáció számtalan változatáért.
Mindezek mellett az albumon biztosan a saját szerzemények képviselik a legnagyobb értéket, amelyek fő hajtóereje Aleksander Guščin kreatív elméje. Ez különösen igaz a nyitó Circulaire-re, amely egy szempillantás alatt megmutatja az Antorinóval szerzett zenei élmény lényegét. Minőségben semmiben sem maradnak el tőle a Salladin (a neoklasszicista megközelítés és az arab melosz kiváló összeütközése), a Reflections, a Croisement és/vagy az A Que Por, ahol a neoklasszicizmus elemei összhangban csevegnek a középkori meloszszal, Guščin pedig hegedűjén mesterien kihívja Vivaldi örökzöldségét.
Mindezek miatt az Anorino zenei víziója annyira más, annyira egyedi, és a magát nem tolakodóan megmutató art kultúrájában teljes vérű eredetiséget hoz, a tisztán látó pillanat frissességével és nagy kreatív kihívással! Ez pedig a vezérdallamok nagyfokú összhangján és a trió kihívó kísérletezésén át számról számra pozitívan lep meg, és sosem szűnik meg lelkesíteni. Reméljük, hogy a „Medieval Crossover” albumot a közeljövőben követi még valamilyen zenei folytatás.
Felállás
Irina Guščina – lant, ének
Aleksander Guščin – hegedű, žalejka, lant
Klemen Markelj – dob
Produkció
Aleksander Guščin
Számlista
- Circulaire (A. Gushchin)
- Ballad (A. Gushchin, I. Gushchina – unknown author)
- Retourner (trad., XIII. cent. – I. Gushchina)
- Fulget Dies Celebris (trad., XII. cent.)
- Contre Le Courant (A. Gushchin)
- Fortuna (A. Gushchin, I. Gushchina – Carmina Burana)
- Untertanz (trad., XII. cent.)
- Avant Le Combat (A. Gushchin)
- Salladin (A. Gushchin)
- Chanconeta (trad., XIV. cent.)
- Tempus Est Iocundum (Carmina Burana)
- Reflections (A. Gushchin)
- Croisement (A. Gushchin)
- A Que Por (A. Gushchin)
- Omnia Sol Temperat (A. Gushchin, I. Gushchina – Carmina Burana)
