Szerző: Primož Novak
Előadó: Trauma
Kiadó: Witching Hour Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 43:52
Értékelés: 4/5
A lengyel metalszínténél valószínűleg nem kell külön hangsúlyozni, hogy erős nyomot hagyott az extrém zenekarok világában. Mégis érdemes kiemelni, hogy nem csak death és black metal bandák léteznek ott. Híressé váltak post-rock/metal formációikkal is, és akad néhány progresszív rock zenekaruk is. Most azonban egyszerűen a death metalról lesz szó, pontosabban a Traumáról, amely idén már a hetedik nagylemezét, a Karma Obscurát jelentette meg. Eddig az Imperfect Like a God hozta nekik a legtöbb figyelmet, ezzel hívták fel magukra a figyelmet. Ezt az albumot azóta sem sikerült felülmúlniuk, de a zenekar megmutatta, hogy következetes, ugyanakkor nem érződik rajta, hogy ismételgetné magát.
Az album a The Prelude To Annihilation intró után, amely a billentyűk miatt kicsit a Behemothra vagy a Vaderre emlékeztet, a Renewal Through Collapse-ba csap át, ami megmutatja, miből gyúrták a Traumát. Nem újra feltalálják a spanyolviaszt, hanem a zenekar egész diszkográfiáján végigvonuló logikus irányt követik. A Trauma a gyors death metal fogásokkal remekel a régebbi death metal bandák, például a Morbid Angel stílusában. Másrészt modern beütés is érezhető, ami nemcsak a hangzásra vonatkozik, hanem arra is, hogy más metalos erényeket is beleszőnek. Külön ki kell emelni a Fear Factory és a Machine Head stílusú groove-érzéküket a lassabb részeknél, amelyek kiválóan keverednek egy-egy gyorsabb, technikásabb riffel. A Trauma azonban nem esik túlzásokba. Jó példa erre a Renegade, amely gyors gitárokkal és dupla lábdobbal a Vaderre és a Morbid Angelre emlékeztet, még inkább a nem dallamos szólókkal. A gyors groove kiemelkedő példája a Veil of Obliteration, amelyből úgy tűnik, mintha a zenekar kicsit kacsintgatna a Gojira felé, de komplexitásról itt szó sincs, ami ideális a hajtépéshez.
A Trauma esetében kétségkívül dicsérni kell az egész lemez változatosságát. Szerencsére nincs állandó blastolás, nem minden ugyanabban a gyors tempóban megy, ugyanakkor az album nem kínál sok nyugodtabb pillanatot, kivéve a hosszabb The Edge of Depravityt, ahol a zenekar egy kicsit csendesebb, atmoszférikus részt hoz zongorával. A gyengébb pont az ének, amelyből hiányzik az igazi mélység a mély, morgós részeknél, az időnkénti sikoltozás pedig elég csúnyán belevághat az ember fülébe. A szólók is kissé erőltetettnek hatnak, ráadásul a Vader és a Morbid Angel stílusában, nem dallamos sablon szerint készültek.
A Trauma a hetedik lemezével bizonyítja, hogy nem fogytak ki az erőből. Hűek maradtak a saját hangzásukhoz és a death metal alapelveihez. Talán a következő alkalommal jót tenne nekik egy kis kísérletezés, nehogy túlságosan ismétlődővé és kiszámíthatóvá váljanak.
Felállás
Arkadiusz „Mały” Sinica – dob
Artur „Chudy” Chudewniak – ének
Jarosław „Mister” Misterkiewicz – gitár
Produkció
Jarosław Misterkiewicz
Számlista
