Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dovč & Krmac & Mureškič
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2013
Játékidő: 70:54
Értékelés: 5/5
Néha a kezedbe akad egy lemez, amelyről már az első pillanatban tudod, hogy ellene semmilyen, akármilyen szigorúan részletező recenzensi szakértelem nem sokat tehet. A formája tartalmilag egyszerűen túl gazdag, ezért az írott szó a bekapcsolt „ratióval” sem tud méltó ellenfele lenni.
A „Baraka” tehát újabb kiváló darab, amely csak úgy dagad a zenei különlegességektől, a jazzkísérletezés, a ragadósan dinamikus, kompakt ritmikai szerkezetek és a vezérdallamok remek elegyétől. Az etno és a jazz csúcsfúziójának története áll előttünk! A kísérletezés és a dallamos befogadhatóság jegyei kiválóan egyensúlyban vannak az egész lemezen. A triót Janez Dovč, Nino Mureškič és Goran Krmac alkotja. Három kiváló hangszeres és zeneszerző, akikből sem a rutin, sem a tapasztalat nem hiányzik. Mureškič, aki egyebek mellett a Quatebriga? jazzprojekt egykori tagja, az ütős ötletek rendkívüli arzenáljának ura, ezeknek a megoldásoknak a ragyogását pedig a „ritmusalatti” minták zseniális alkalmazása erősíti, amelyeket a hangkép sűrítése érdekében különleges ritmikai effektekként, programozott mintavételezéssel adtak hozzá. Goran Krmac az átlagos laikusnak élő bizonyíték arra, hogyan lehet egy olyan hangszernek, amelyet a rézfúvós zenekarokban néhány alaphang sablonos használatára szorítanak, egészen más szerepet és funkciót adni, különleges zenei élményt kihozva belőle, ami a kutatókedvében egy tapodtat sem marad el sem Janez Dovč harmonikájától, sem Nino Mureškič ritmikai szerkezeteitől. A tuba a basszusgitár és/vagy a nagybőgő szerepét tölti be. Ritkán esik meg, hogy kihívást kap, és olyan szerepbe tolják, ahol kísérletezést várnak tőle. A „Baraka” album (héberül ez a szó „áldást” jelent) viszont pont a megfelelő cím egy ilyen kísérlethez. Krmac és Mureškič szó szerint szétszabadul a mediterrán–balkáni ritmusokkal megbolondított csemegében, a Follow Us Again-ben. Goran Krmac vitathatatlanul a legmenőbb szlovén tubás jelenleg.
Itt van a látnok zenei guru, Janez Dovč! Hozzájárulását a lemezen megfelelő adagokban jazzesen sózott, kalandos harmonikaimprovizációs betétek testesítik meg, amelyeket dallamosan kifinomult, a hiteles etno karakter „megnyugvási” pontjai követnek. Ezek a dallamos futamok az album tökéletes kalibrálásának zálogai, és oldják a nehezebb részek „feszültségét”. Abban a sok túlcsorduló, szabadságszerető kísérletezésben, amit a trió megenged magának, nincs ok attól tartani, hogy ugyanez a trió valaha akaratlanul elfeledkezne magáról, és a zenei káosz szélére sodródna.
11 tétel, tele tartalmi, ötletes zenei változatossággal, amely a „kipróbálatlan” kipróbálásában nem ismer korlátokat. Az album a trió művészi hatótávolságának feszegetésében semmiképp sem áll meg. Ezért lenyűgöző lesz az igényesebb zenehallgatóknak, a tételenkénti kiegyensúlyozottsága és Dovč harmonikájának világosan megfogalmazott dallamai pedig szélesebb közönség előtt is megnyitják az utat. És igen. Ez a triós formátum egyenesen és azonnal színpadra való!
A Symbolic String Trio hozzáadott vonósaranzsai rendkívül jól kiegészítő színvilágú tájat festenek a megteremtett hangzásvilágba, amelyben a harmonika és a hegedűk dallamvonalainak árnyalatai egymásba áradva már a nyitó „Ne pozabi, od kod si” első pillanataitól kezdve nem szűnnek meg elbűvölni. Ez a nyitódal azonnal felfedi a trió zenei víziójának lényegét.
A hangzás szerves, meleg, élő. A hang természetes árnyalatai teljes vérrel hatnak az egész lemezen, a borító pedig, Milan Erič akadémiai festő munkája, nem is illhetne jobban a lemez zenei tájának hangharmóniáit összekötő meleg pasztellekhez.
Az album sok része ritmikailag hangsúlyos, ilyenkor az ütősök és a hozzáadott (programozott) ritmikai effektek veszik át a főszerepet a tuba társaságában. Az „esőhívás” rituáléját a Vrga vrga vrga című számban kapjuk meg. Vrga Vrga!
A harmonika, a tuba és az ütősök szokatlan, nem mindennapi egyesítése egyetlen zenei testté a maga kihívó mivoltában elérte az igazi célját. Teljesen önálló zenei élménnyel szolgált, amelynek nehéz megtalálni az igazi zenei rokonságát. A trió nagyrészt világzenei ritmusokon hajózik, amelyek a Mediterráneumot, Afrikát, Latin- és Dél-Amerikát ölelik fel, gyakran pedig ügyesen kapcsolatba lép a már említett, utólag hozzáadott ritmikai textúrákkal is, mint például a záró Na noge-ban, amely valahol az ötödik perc táján átugrik a „tangós” ringatózásból egy táncos-forgós ritmusba, a szám pedig trip-hopos kalandjelleget ölt, ami a Gotan Project-féle zenék ismerőinek is érdekes lesz.
A „Tvoja dolžnost je, da si srečen” a lemez csúcspontja. Ez a leghosszabb szám, de ez nem a lényeg; itt a jazzelemek és a világ-etno hangzás jegyeinek fúziója, amelyben a vonóstrió kiválóan megtalálja a helyét, érte el a legnagyobb tartalmi változatosságot, és a bemutatott kísérletben a kifejező szellemességet is. A szám magja bizonyosan a hangulatépítő bevezető, amely az ütősök rendkívüli összefonódásán alapszik. Ezek sok rétegen át rendkívüli alapot adnak a szám további fejlődéséhez, Mureškič pedig mindehhez még az afrikai kalimba hangját is hozzáteszi! Ezt már a King Crimson is csinálta. Mindig is. A debütáló lemez Moonchild című számának kivezetésében, és még 2003-ban a Shoganai-ban. Ebben a számban Dovč harmonikája vokóderként működik, ami tovább mélyíti az album művészi merészségének pillanatát! Ez az a kompozíció, ahol a spontán és kiszámíthatatlan események eleme a legintenzívebben van jelen. Még igazi avantgárd jazzfigurák nyomait is tartalmazza, rá is süthetjük, hogy az album igazi progresszív csemegéje! A szám igazi crescendót ér el a nagy kivezető fináléban, ahol a harmonikus kontrasztokat a három alapépítőkő mellett a vonósaranzsok erősítik! Ragyogó!
A „Snebersko dupliška samba” a nyitó „Ne pozabi od kod si”-hoz hasonlóan a Remember Shakti ismerőinek is érdekes lehet, főleg amiatt, hogy a vokálokat kiegészítő hangszerként használja, amelyek elbűvölően zökkenőmentesen kommunikálnak az ütős vonalakkal. A vokális improvizáció és az ütősök rendkívüli dinamikájának párbeszéde, a latin ritmusok és a számtalan megfékezhetetlen jazzfigura bátran összeforrasztott ütközésével a szám során csak erősödik. Dovč harmonikáját a közbeiktatott dallamos etno futamok az album egyébként igényesebb kompozíciójának puhítására állítják. A szám hangulata óriási hullámok taraján ring, ahol a szenvedély intenzitása a maximumig kavarog, majd visszatér egészen a teljes, zengzetes megnyugvás pontjaiig.
A „Tvoja dolžnost je, da si srečen” és a rákövetkező „Snebersko-dupliška samba” az album bemutatójáról származik, 2013. október 14-éről, a ljubljanai várból. Vagyis koncertfelvételek, ami a rutinos hangszeresek rendkívüli önbizalmának további bizonyítéka! Ennél is nagyobb súlya van viszont annak a ténynek, hogy a „Baraka” számait „egy darabban”, azaz „elsőre” játszották fel. Első nekifutásra („In one take”, ahogy a britek mondják). Egyszeri alkotások tehát, amelyek minden további újraértelmezésben új alakban tükröződnek majd térben és időben. Újra meg újra, amíg a trió ebben a felállásban játssza a „Baraka” lemez zenéjét. Éppen ez az elsőre rögzítés elve, a koncertelőadás stúdióba vitele a „Baraka” legnagyobb kifejezőereje.
A „Baraka” olyan erős és szokatlan zenei névjeggyel bír, tartalmilag olyan domináns, markáns karakterrel, hogy a hallgatót beszippanthatja a lemez önálló hangulatának párhuzamos világába. Ilyen szinte „cerebrális” pillanat például a „Mimohod odločnih”. Az album tele van az ünneplés és az optimista szellem elemével. Fenntartja a szórakozás és a nagy játéköröm hangulatát. A pajkos fordulatok fényében bontakozik ki ez a szeszélyes jazz-etno körhinta, miközben kivételesen jól hallgatható. A jazzfutamok és a dallamok megnyerő hangzásának elemi szimbiózisa garancia arra, hogy a lemez bármely zenei befogadó számára általánosan hozzáférhető. A kölcsönös kémiai hatásban és értelmes összekapcsolódásban e két megközelítés szimbiózisa szó szerint megdöbbentő. Csak egyet mondhatunk. Egy album, amely az őszinteségében a zenei kifejezés számára nem ismer korlátokat térben és időben. Egy album, amely azonnal elcsábít és elvarázsol a maga egyedi zenei világában. Nagy zenei mesterek lemeze, amelyet sokáig-sokáig élvezni fogsz, és új meg új érzésekkel jutalmaz majd gazdagon az önállóan formált zenei tájon át, amelyet lassan, fokozatosan tárhatsz fel. Fátyolokban! Ez egy kivételesen sokarcú mélységű album, amelynek egyszerűen át kell adnod magad, hogy összeolvadhass a hagyományával.
Reméljük, hogy a trió története itt nem ér véget, és követi majd még egy lemez. Hiába nem hiányzik a gitár a „Baraka” albumról, egy ilyen zenei környezetbe, amilyet a Dovč, Krmac és Mureškič trió egyedi formációja teremt, igazán érdekes lenne például egy „földönkívüli” bevonása, mint Miha Petric (Moonlight Sky). A továbbfejlődés alapja ugyanis a vérbeli szerzői meglepetés „sokkelemének” bevetésével kivételes!
Felállás
Janez Dovč – harmonika, effektek, elektronika, ének
Goran Krmac – tuba, programozás az 5., 7. és 11. számon, ének a 8. és 10. számon, billentyűk az 5. és 7. számon
Nino Mureškič – ütősök, kalimba, ének
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Symbolic String Trio
Vasilij Centrih – hegedű
Barja Drnovšek – hegedű
Klemen Bračko – hegedű, brácsa
Produkció
Janez Dovč & Baraka
