Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Hawkwind
Kiadó: Eastworld Recordings
Megjelenés: 2013
Értékelés: 3.5/5
Hihetetlen, de igaz: a „Spacehawks” a Hawkwind újabb „megszámlálhatatlan” válogatása, amelyeket már a brit space rock egyedi legendáinak legfanatikusabb rajongói is feladták számolni. Ezúttal mégis egy kicsit újító szándékú kiadványról van szó, hiszen nem csupán a legjobb, illetve legismertebb régi munkák tipikus gyűjteménye: a „Spacehawks” alternatív változatokat tartalmaz az utolsó két stúdióalbum, vagyis a „Blood of the Earth” (2010) és az „Onward” (2012) dalaiból, néhány újra felvett régi kedvencet a jelenlegi Hawkwind-felállás előadásában, sőt néhány teljesen új számot is. Mindez azt jelenti, hogy a „Spacehawks” azoknak is elég érdekes befektetés, akik nem épp Hawkwind-fanatikusok, de időnként jólesik nekik az ős-space rock abból az időből, amikor a progresszív rock még fiatal volt.
Pedig azóta, hogy a Hawkwind a legjobb albumait kiadta, vagyis a hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében, csak a zenekar legendás főnöke és alapítója, az énekes-gitáros Dave Brock maradt meg, mellette pedig a legendás nevek közül már évek óta ott van a kultikus billentyűs, Tim Blake (Gong, Crystal Machine). A hosszú ideje tagok közül a dobos Richard Chadwick is megmaradt, aki 1988 óta játszik a bandában, és el kell mondani, hogy a mostani Hawkwind-felállás Mr Dibsszel az énekes szerepében felér a legjobb inkarnációik némelyikével – pedig ezekből az elmúlt, több mint négy évtizedben bőven akadt.
A Hawkwind, az 1970-es évek eleji progresszív rock mozgalom egyik kulcsneve, a pszichedelikus hippi- és a punkszíntér közötti híd, amely a hard rockot, az acid rockot, az elektronikát és a proto punkot ötvözte, modern produkcióval is ugyanolyan „elszállt” hangzású, mint egykor. A stílusbeli különbségek az új munkák és az utolsó két stúdióalbum anyaga, valamint a klasszikus dalok között nyilvánvalóak, a hangzásfilozófia viszont még mindig hasonló, ha nem ugyanaz, mint abban az időben, amikor náluk játszott a későbbi basszusgitáros-énekes, a legendás Ian „Lemmy” Kilmister (Motörhead). Így nem meglepő, hogy a „Seasons” című szám, amelyben ambient elektronika, acid rock, hard rock és punk elemei bukkannak fel hosszú hangszeres kitérőkkel, erősen emlékeztet a zenekar „legjobb korszakára”. Közeledik a kultikus „Warrior On the Edge of Time” (1975) évfordulója, amely az utolsó lemezük volt Lemmyvel, így helyénvaló, hogy éppen erről válogatták a legtöbb újra felvett dalt.
A fent említett stúdiómestermű klasszikusainak új változatai, mint az „Assault & Battery”, a „Golden Void” és a „Demented Man”, modern köntösben többnyire nagyon jól sikerültek, bár néhány régi hívő hiányolni fogja az eredeti produkció kaotikus báját és protopunkos maszatosságát. Nem minden verzió sikerült egyformán jól a modern ruhában. Az „X in Search of Space” (1970) klasszikusának újra felvett változata, a „Master of the Universe”, amelyet most talán kereskedelmi megfontolásból „Masters of the Universe” címre kereszteltek át (már csak He-Man és Skeletor hiányzik), nem rendelkezik azzal a megzabolázatlan, lázadó energiával, ami az eredetit jellemezte, bár a hard rockos gitártéma, amely ezt az felejthetetlen örökzöldet jellemzi, még mindig fantasztikusan szól.
A teljesen új dalok, különösen a dallamos „Where Are They Now”, ezzel szemben remekek, és remélhető, hogy előbb-utóbb valamelyik jövőbeli Hawkwind-stúdióalbumon is helyet kapnak. Az újra felvett „Sonic Attack”, az 1981-ben megjelent azonos című album örökzöldje, amelynek szövegét a legendás brit sci-fi író, Michael Moorcock írta, most is az elektronikusan felpörgetett posztapokaliptikus káosz élő képe, amilyenre csak az örök „űrbanditák” emlékezhetnek. Az olyan új dalok, mint a „We Two Are One” és a szinte trance-kísérlet „Sacrosant”, úgy szólnak, mintha a hetvenes évek közepén készültek volna, míg a „We Took The Wrong Step” újra felvett változata, amely eredetileg Brock „Looking For Love in the Lost Land of Dreams” (2012) című szólóalbumán jelent meg, Hawkwind-feldolgozásban kifejezetten jól sikerült, ha nem jobban, mint az eredeti. Az olyan számok, mint az „It’s All Lies”, amely eredetileg a „Stellar Variations” (2012) albumon jelent meg Brock mellékprojektje, a Hawkwind Light Orchestra előadásában, szemléletesen megmutatják, milyen sikeresen ötvözte a Hawkwind a hagyományos hangzását és hozzáállását a modern ambient-produkciós ötletekkel, aminek köszönhetően ma sem szólnak kevésbé újszerűen és aktuálisan, mint négy évtizeddel ezelőtt – egy olyan zenekartól, amely pályája során számos alkotói válságot és felállásváltást átvészelt, ez valóban nagyszerű teljesítmény.
A „Spacehawks” szép és szemléletes hangzásbeli betekintést nyújt a Hawkwind űrhajójának múltjába, jelenébe és jövőjébe, az új dalok pedig igazán ígéretes útravalót jelentenek a további stúdiókalandokhoz. A space rock legendáinak, akiket mindig is megszállottan érdekeltek a sci-fi témák, köztük az időutazás, és akiknek kapitánya, Brock már 72 éves, ennyire egyértelműen még soha nem mosolygott ilyen fényes jövő.
Felállás
Dave Brock – ének és gitár
Richard Chadwick – dob és vokál
Tim Blake – billentyűk, basszusgitár
Niall Hone – basszusgitár
Mr Dibs – ének és basszusgitár
Dead Fred – billentyűk
Laura and Stef – vokál
Produkció
Hawkwind
Számlista
1. Seasons – (remix from Onward)
2. Assault & Battery- New studio recording ( Original from Warrior On The Edge Of Time)
3. Golden Void – New studio recording (from Warrior On The Edge Of Time)
4. Where Are They Now
5. Sonic Attack – New Studio Recording
6. Demented Man – New studio recording (from WarriorOn The Edge Of Time )
7. We two are one – New Track
8. We Took the Wrong Step – (From Dave Brock solo album Looking for Love in the lost land of dreams)
9. Masters of the Universe – New studio recording with Huw.
10. Sacrosanct – New
11. Sentinel – (remix from Blood Of The Earth)
12. Its all Lies – (from Stellar Variations – Hawkwind Light Orchestra)
13. Touch – New Studio Recording
14. The Chumps are Jumping – New Studio Recording
15. Lonely Moon – New Studio Recording
16. Sunship – BOTE (remix from Blood Of The Earth)
