Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Benedictum
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 51:18
Értékelés: 3/5
A Benedictum egy kaliforniai, San Diego-i heavy metal kvartett. Az „Obey” a negyedik stúdióalbumuk. Újabb agresszív kiáltvány az ősi heavy metal attitűd mellett, amelyet a nyolcvanas évek első heavy metal-generációjának legendás amerikai zászlóvivőitől örököltek.
A Benedictum hangzását elsősorban Veronica Freeman rendkívül robbanékony, energikus és sokszínű énekhangja határozza meg, amely magabiztosan olvad bele a megvadultan felpörgetett gitárriffekbe, azok pedig a dupla lábdob kíméletlen csapkodásán gördülnek előre. A Benedictum nem ismeri az Európában megszokott power metal-elvet. Felismerhetően amerikaiasan szólnak. Ha úgy tetszik, ez azt jelenti, hogy mindig közelebb állnak a nyolcvanas évek végi amerikai speed és thrash metal old school hagyományához, mint bármi máshoz, ami mondjuk a Manowar vagy a Virgin Steele nyomán szólna, hiszen azok hangzásuk és stílusuk miatt főleg Európában arattak sikert.
Az „Obey” fenntartja az előző három lemez borzolt idegzetű metal-terrorját, sőt, a mérgesen felcsavart produkció agresszív, megalkuvást nem ismerő, vérszomjas riffelésével igyekszik még rá is tenni egy lapáttal. A produceri munkát ezúttal is Jeff Pilson (a Foreigner basszusgitárosa) végezte – az előzőt Rudy Sarzo (ex-Dio) vitte.
Stílusát tekintve a Benedictum az új albumon sem hoz zenei forradalmat. Az „Obey” minden pontján kiszámítható marad, harmóniáiban félreismerhetetlenül rokon a zenekar előző három stúdiólemezével. A régi metaliskola hagyományát követi, gondosan becsomagolva a hangzásprodukció divatos trendjeibe, amelyek persze megpróbálják kiszűrni a zenekar stílusából és a stúdióenergiából mindazt, amit a heavy metal a hangzási végletként értelmez.
Veronica Freeman marad a központi figura: áthatoló énekével kíméletlenül őrjöng, és a vasbeton szilárdságú gitárriffeket a brutalitás határán szaggatja! Így az ő megközelítése ismét magára vonja a Benedictum kifejezésmódjának teljes figyelmét. Domináns énekesi jelenléte hatékonyan elvonja a figyelmet a nemkívánatos sablonosság érzetéről is, bár világos, hogy aki 2013-ban a régi, megcsontosodott amerikai metaliskola receptje szerinti heavy metalt választja, az már az induláskor a metalközhelyek béklyójába zárja magát. És ez semmivel sincs másképp akkor sem, ha valaki 2005-ben döntött így, mint a Benedictum, amely akkor kezdett hivatalosan működni. Nincs különbség. Mindent kitaláltak már réges-rég.
Az „Obey” különösen azoknak a megrögzött heavy metal-veteránoknak lehet érdekes, már amennyien még életben vagytok, akiket vonz az old school riffek megalkuvás nélküli agressziója, ahogyan azok mindig is a perzselő kaliforniai nap alatt születtek, és akik az „Obey”-ban a régi gárda zenekarainak hagyományát látják majd viszontlátni, élükön a Crimson Gloryval, a régi Savatage-dzsel, a Warriorral, a Lizzy Bordennel, a Vicious Rumorsszel és az Agent Steellel… Az Obey roppant kompakt és körvonalazott heavy metal album kidolgozott attitűddel, ám zenei irányát tekintve egyáltalán semmi újat nem mond. A zenekar nyilvánvalóan a „Dominion” (2011) című lemezen érte el a stabilitást, amikor a felállásba bekerült a Jag Panzer dobosa, Rikard Stjernquist és a basszusgitáros Aric Avina (Tynator). A zenekar érése és fejlődése pedig kiválóan tükröződik ennek a lemeznek a kompaktságában. Balladák és/vagy középtempós dalok nincsenek az „Obey”-on. Van némi átvétel a Rainbow (Die to Love You) és a Black Sabbath (Retrograde) epikus alkotásaiból azokból az időszakokból, amikor mindkét zenekarban Ronnie James Dio énekelt, ez azonban a zenekarnak semmiképp sem alkotói csúcs, inkább teher.
Felállás
Veronica Freeman – ének
Pete Wells – gitár
Aric Avina – basszusgitár
Rikard Stjernquist – dob
VENDÉGZENÉSZ:
TONY MARTIN (ex-Black Sabbath) – ének a 8. dalon
Produkció
Jeff Pilson
Számlista
1. Dream Of The Banshee
2. Fractured
3. Obey
4. Fighting For My Life
5. Scream
6. Evil That We Do
7. Crossing Over
8. Cry
9. Thornz
10. Die To Love You
11. Apex Nation
12. Retrograde
