Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Barclay James Harvest
Kiadó: Esoteric Antenna
Megjelenés: 2013
Játékidő: 55:20
Értékelés: 4/5
A legendás angol progresszív rockerek, a Barclay James Harvest azon szerencsétlen csapatok közé tartoznak, amelyek a tagok közti súrlódások miatt két frakcióra szakadtak, és ennek náluk számos végzetes következménye lett. 1998-ban ugyanis John Lees gitáros-énekes és Les Holroyd basszusgitáros-énekes összeveszett azon, merre menjen tovább stílusában a zenekar, az orkesztrális-pasztorális szimfonikus rock mestere. A poprocker Holroyd a nyolcvanas évek és a kilencvenes évek első felének kommerszebb, „popos” irányát akarta folytatni, Lees viszont vissza akart térni a szimfonikus-progresszív rock gyökereihez, a BJH „aranykorához”, vagyis a hetvenes évekhez.
A sajnos már elhunyt Mel Pritchard dobos (2004-ben szívrohamban halt meg) Holroyd BJH-jához csatlakozott, Lees pedig felújította az együttműködést a BJH egykori billentyűsével, Stuart „Woolly” Wolstenholme-mal, az eredeti négyes egy másik, szintén sajnos már halott tagjával (2010-ben, hosszú évek depressziója után önkezével vetett véget az életének), és együtt vitték tovább a kultikus zenekart a maguk elképzelése szerint. A stílusbeli és dalszerzői megközelítés különbsége rögtön kiderült a két BJH-frakció első stúdióalbumaiból.
Míg Lees első BJH-albuma, a „Nexus” (1999) viszonylag kedvező fogadtatást kapott, sőt a hetvenes évek vége óta eddigi legjobb BJH-teljesítménynek is nevezhetjük, Holroyd BJH-s bemutatkozó lemeze, a „Revolution Days” (2002) a várakozásoknak megfelelően meglehetősen erőtlen visszhangot kapott, hiszen stílusban holtpontra jutott. Lees és Holroyd sajnos Pritchard és Wolstenholme halála után sem tudta eltemetni a csatabárdot, így ma is két különböző BJH működik. A régi, elkötelezett rajongók inkább Lees verzióját részesítik előnyben, amely főleg Nagy-Britanniában és Észak-Európában lép fel (az utóbbi években időnként Németországba és Közép-Európába is eljut), és a hetvenes évek legnagyobb slágereit játssza, többnyire a gitáros szerzői bélyegét viselőket. Holroyd zenekara ezzel szemben leginkább Németországban és Közép-Európában tölti az idejét, ahol élőben a legkommerszebb BJH-dalokat játssza, főként a basszusgitáros szerzeményeit.
Nem sokkal Wolstenholme halála után Lees – miközben ráeszmélt, hogy évről évre kevesebb ideje marad új stúdiókalandokra, az ősz haj pedig már rég megnyerte a háborút – végre újra megtalálta a dalszerzői ihletet, és új billentyűsével, Jez Smithszel, valamint Craig Fletcher basszusgitáros-kiegészítő énekessel és Kevin Whitehead dobossal, Woolly szólózenekarának, a Maestosónak két egykori tagjával nekilátott egy teljesen új BJH-anyag megírásának. Egyes ötletek valójában még akkor kezdtek formát ölteni, amikor a kultikus billentyűs élt. Ezek az új szerzemények John Lees’ Barclay James Harvest néven, „North” címmel jelentek meg, és sok szempontból stílusbeli visszatérést jelentenek a szimfonikus gyökerekhez, különösen a színes orkesztrális hangszerelések terén, amelyekkel Lees zenekara beborítja az egyes dalok melodikus rockos vázát.
A „North” tele van elegáns akusztikus hangszerelésekkel is, hiszen Lees mindig kiváló akusztikusgitáros volt, az éneke pedig meglepően jól konzerválódott, és a jellegzetes hangszínét is megtartotta. Fletcher basszusgitáros is több mint tisztességes énekes, ez már a nyitó, „If You Were Here Now” című számon is hallatszik, amely – akárcsak az egész album – a két elhunyt eredeti BJH-tag emlékének szól. Könnyed, melodikus rockról van szó sokatmondó szimfonikus háttérrel és dinamikus vokális harmóniákkal, amilyenek a BJH korábbi életművének nagy részére jellemzőek voltak. A modern produkció persze oroszlánrészt vállal abban, hogy Lees zenekara kortársan szól, így a nosztalgikus pillanatok, amikor megcsap a klasszikus BJH-korszak íze, nem túl gyakoriak. A múltra és a fiatalkorra emlékező szövegek alapján a hallgató pedig éppen az ellenkezőjét gondolná: hogy az album valahol a messzi múltba van betonozva.
Az „Ancient Waves” című számban Smith billentyűs bebizonyítja, hogy tökéletesen érti a hatalmas ambient függönyök építését, Lees pedig először áll a főénekes szerepébe, és megmutatja, hogy a hangja a 21. században is nagyon szilárdan tartja magát. Az artrockosan fűszerezett „In Wonderland” szellemes gitárfrázissal és játékos ritmusokkal operál, miközben a finom szimfonikus hangszerelések tovább erősítik az általánosan oldott hangulatot. Ez a szerzemény egyébként az egyetlen az albumon, amelynek szövege nem a régi idők iránti nosztalgiáról szól, hanem a „kegyetlen” jelenhez kötődik: csípős társadalmi szatíra a modern mobiltelefonok iránti függőségről. A pasztorális ballada, az „On Leave” bluesos gitárfutamaival és ehhez illő melankolikus hangulatával lep meg. Lees mindig mestere volt a vigasztalan angolszász, illetve kelta melankólia megteremtésének, és ez a szám sokban emlékeztet néhány korábbi BJH-balladájára.
A „The Real Deal” című számban, ahol ismét Fletcher basszusgitáros jeleskedik a főének mögött, a zenekar éppen jókor vált egy kicsit ütősebb hangvételre, élén erőteljes gitárfrázissal és suhogó Hammond-orgonaréteggel. Itt a legjobban a kiváló melodikus rockos refrén nyűgöz le, amelyre Fletcher hangja mintha teremtve lenne, a zenekarvezér pedig érdekes gitárszólóval, amely emlékeztet rá, hogy az évek során nem veszítette el virtuóz képességeit. A négy eredeti BJH-tag közül éppen Lees volt az, akiben a legtöbb érzék volt az alkalmankénti, egyébként elég ritka, keményebb rockos kalandozásokhoz. Az „On Top of the World” ébresztő himnusz, amelyből patriotizmus árad, bár a szöveg valójában ismét a „régi szép idők” előtt tiszteleg, mielőtt az eredeti zenekarban kitörtek a viszályok; hatalmas orkesztrális hangszerelései, amelyekben központi helyet kapnak a fúvósok, rendkívül emlékeztetnek valamelyik korai BJH-klasszikusra.
A „North” egyik legjobb száma kétségtelenül az „Unreservedly Yours”, egy újabb pasztorális, szinte hagyományos BJH-ballada, amely a gyönyörű akusztikusgitár-hangszereléseknek köszönhetően a folk lehelletét is hordozza, Lees hangja pedig itt különösen otthonosan mozog. A kiváló címadó szerzemény szerkezetét tekintve az album legösszetettebb, legprogresszívebb rockos darabja, ami az éteri és kifejezetten pozitív hangulatára is igaz. A két főénekes közti vokális harmóniák cserélgetése rendkívül folyékony, és igazi fülnek való lakoma, a fenséges szimfonikus hangszerelések pedig, amelyekben főleg a mellotron játszik fontos szerepet, úgy szólnak, mint a BJH legjobb korszakában. Lees ismét kiváló gitáros improvizátornak mutatkozik, aki egy másodpercre sem veszíti el a finom dallamosság iránti érzékét. A régi BJH-rajongók szkeptikusai, akik nem hitték, hogy Lees vénségére képes valami különösen érdekeset alkotni, legkésőbb e címadó darab hallgatása közben be fogják látni a tévedésüket. A kifejezetten éteri „The End of the Day” rövid orkesztrális záródal John narrációjával, amely egyszerre idézi a BJH „aranykorát” és a klasszikus The Moody Bluest, bár Leesnek biztosan nem esne jól az összehasonlítás velük, hiszen hasonló megjegyzéseket már a pályája nagy része óta hall.
John Leesnek a „North” albummal sikerült megalkotnia a Barclay James Harvest hetvenes évek vége óta legjobb lemezét, ami az ő korában vitathatatlanul tiszteletre méltó teljesítmény. A Fletcherrel és Whitehead-del töltött több mint egy évtizednyi közös munka során – miközben Smith rövid idő alatt gondoskodott róla, hogy Wolstenholme-ot szinte ne hiányoljuk – a legendás gitáros-énekes kiváló összhangot alakított ki a zenekarával. Ami a legfontosabb: az új, Lees-féle BJH a „North”-on korszerűen és frissen szól, ugyanakkor még mindig a hatalmas életművel rendelkező kultikus csapatra emlékeztet, amely legjobb munkáit az elmúlt évszázad hetvenes éveiben hozta létre. John egykori társa és 1998 óta konok vetélytársa, Les Holroyd pedig közben már a földbe szúrta a csatabárdot, és bejelentette BJH-inkarnációjának új stúdióalbumát, amely állítólag 2014 közepe táján jelenik meg.
Felállás
John Lees – gitár, ének
Craig Fletcher – basszusgitár, ének, vokál
Kevin Whitehead – dob, ütőhangszerek, vokál
Jez Smith – billentyűk
Produkció
John Lees
Számlista
1. If You Were Here Now (5:48)
2. Ancient Waves (7:10)
3. In Wonderland (5:49)
4. On Leave (9:11)
5. The Real Deal (5:48)
6. On Top of the World (5:40)
7. Unreservedly Yours (4:51)
8. North (8:29)
9. The End of the Day (2:34)
