Szerző: Primož Novak
Előadó: Black Dahlia Murder, The
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 44:33
Értékelés: 3.5/5
Az amerikai The Black Dahlia Murder azon bandák közé tartozik, amelyek tényleg nem ismerik a pihenést. Kétévente előrukkolnak egy új albummal, folyamatosan turnéznak, és ritkán fordul elő, hogy két lemezen ugyanaz a felállás szerepeljen. A mostani, hatodik stúdióanyagon bemutatkozik az új dobos, Alan Cassidy (ex-Abigail Williams), aki a régi motoros Shannon Lucas helyére érkezett, valamint a basszusgitáros Max Lavelle, aki korábban a Despised Icon deathcore-csapatban játszott. Mindketten olyan zenészek tehát, akik már korábban is közelről megismerkedtek az extrém zenével. Egyébként a TBDM-nél köztudott, hogy a felállásban csupa tapasztalt muzsikus kap helyet, akiknek a gyors játék a legkisebb fejtörést sem okozza.
Hatodik, Everblack című albumán a zenekar leginkább egy helyben toporog. Fejlődésnek nyoma sincs, ahogy kísérletezésnek sem: a srácok csak azon dolgoznak, hogy elég átlagos lemezekkel a víz felszínén maradjanak. Ezzel manapság egy banda gyorsan megkapja a „generikus” címkét. Másrészt viszont el kell ismerni, hogy tartják a színvonalat, ami a korrekt produkciót és más érdekességeket illeti – ilyen például Trevor Strnad egyedi hangja: a srác továbbra is kiválóan hörög és sikolt. Maga a zene még mindig brutális és dallamos, mintha a Carcass, a Morbid Angel és az At The Gates keverékét hallgatnád. A modern hangzás ellenére a TBDM-en még mindig nagyon is hallatszik, hogy inkább az óiskolás extrém bandákat választották példaképül.
Maga az album elég ígéretesen indul az In Hell Is Where She Waits For Me-vel, amely gyors death metalos riffeléssel szolgál. A maga Morbid Angel-es beütésével még jobban kiemelkedik az Into the Everblack, amelyben ugyan már kissé újrahasznosított riffek szólnak, de kétségtelenül ma is ütnek. A dallamosság jó példája a fülbemászó Raped In Hatred By Thorns Of Vine, amelyet az Evil Dead című film ihletett. Ezután bukkan elő az album fő problémája: a dalok nem elég emlékezetesek. A záró Map Of Scarsig, amely a billentyűknek köszönhetően epikus felhangot kap, igazából semmi megrázó nem történik. Közben a zenekar ugyan a black metalhoz is hozzányúl az Every Rope A Noose-zal, de ez valahogy nem elég meggyőző. A hangszerelések is túl hosszúra nyúlnak, és felüti a fejét az ismerős érzés is, hogy töltelékdalok is akadnak. Mitől lesz ilyen érdektelen a TBDM? A gitárokra és a vokálra nem nagyon lehet panasz. Ryan Knight virtuóz szólói és dallamai eredetiek, az arpeggiókat csak úgy rázza ki a kisujjából (a Map Of Scarsban kétségtelenül megcsillogtatja a tudását). A gond valójában a nem elég dinamikus ritmusszekcióval van. Az új dobos, Alan Cassidy nem tudja pótolni Shannon Lucas eredetiségét. Cassidy kétségtelenül gyors, de a stílusa közel sem olyan technikailag kifinomult, mint Lucasé. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy korábban black metal bandákban dobolt.
A The Black Dahlia Murder számára eljött az idő, hogy két évnél többet szánjanak egy albumra. Az Everblack kínál néhány igazán kiemelkedő dalt, amelyeket a rajongók biztosan szívesen hallanának a koncertjeiken, a többi viszont inkább halovány, és valószínűleg ráférne egy kis csiszolás a producer részéről. A TBDM még mindig brutális, dallamos, és helyenként technikás is. De vajon ez elég?
Felállás
Trevor Strnad – ének
Brian Eschbach – gitár
Ryan Knight – gitár
Alan Cassidy – dob
Max Lavelle – basszusgitár
Produkció
Jason Suecof, Ryan Williams
Számlista
01. In Hell Is Where She Waits For Me
02. Goat Of Departure
03. Into The Everblack
04. Raped In Hatred By Vines Of Thorn
05. Phantom Limb Masturbation
06. Control
07. Blood Mine
08. Every Rope a Noose
09. Their Beloved Absentee
10. Map Of Scars
