Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: REO Speedwagon
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 78:16
Értékelés: 4/5
Újabb élő rockrégiség jelentkezett koncertalbummal: a Reo Speedwagon. Az egyik fő parádés ló a hetvenes évek végéről a nyolcvanasokba fordulón az amerikai földön, amely a Styx, a Kansas, a Cheap Trick, a Boston és társaik mellett talpra állította és életben tartotta az erőteljes arena rock mozgalmat, amely a rádióbarát slágerek kovácsolására épült. Ezek a slágerek pedig a REO Speedwagon esetében időtlenek maradtak.
A REO Speedwagon igazán nagy sztár valójában mindig csak az észak-amerikai kontinensen volt: 19 platinalemez garantálja, hogy az a nemzedék, amely velük öregedett meg a „tinédzserkori napoktól” fogva, még ma is tömegesen járja az együttes koncertjeit. A helyszínek mindig tele vannak. A REO Speedwagon pedig csak Észak-Amerikában lép fel, mert ez a piac garantálja nekik az anyagi sikert. Ez a kiadvány azonban az európai rajongóknak is igencsak jól jön. Ez ugyanis az első a Reo Speedwagontól az olasz Frontiers Recordsnál, amelyet példás terjesztőként tartanak számon. Bár az együttes 1990 után, a „The Earth, a Small Man, His Dog and a Chicken” megjelenése óta nem dicsekedhet folyamatos, saját szerzeményekre épülő kiadói tevékenységgel – 2013-ig ugyanis csak az átlagos és a balladákkal túlságosan „elcukrozott” „Building The Bridge” (1996), majd csak 2007-ben az utódja, a egyébként kiváló (ma is aktuális) stúdióalbum, a „Find Your Own Way Home” jelent meg –, a helyzet továbbra is ugyanaz. A REO Speedwagon az együttes aranykorát „tartja életben”, amelybe a karrier legsikeresebb albuma, a mai napig kilencszeres platinalemez „Hi Infidelitiy” (1980) is beletartozik. Igen. Egyszerűen a régi dicsőségből élnek. Ebben viszont nincsenek egyedül.
Éppen ezek a megalomán slágerek teszik lehetővé a REO Speedwagonnak, hogy rendszeres szereplők maradjanak a koncertszínpadokon. Alig telik el év turné nélkül. Természetesen Észak-Amerikában. Ez a promó, amely a recenzens „tolla” alá került, szintén csak hangfájlok (MP3) formájában érkezett meg, noha a piacon DVD-n és Blu-Rayen is kapható. Így megint csak a zenéről tudok írni. Ami szerencsére a lényeg. A REO Speedwagon ma is megőrzi színpadi kiválóságát. Ebben nem szabad kételkedni. Túl nagy a tapasztalat ahhoz, hogy bármilyen botlást megengedhetnének maguknak, az élő felvételeket pedig így vagy úgy utólag megdolgozzák, ha az anyag előadása közben valamilyen kellemetlen hangzásbeli malőr csúszott be. Ez a koncert is az „amerikai tömegkoncertek” átlagos elvárásaihoz igazodik. Innen nem meglepő Kevin Cronin színpadias szemléletű, hosszas konferálása a dalok közötti szünetekben. Ha az összes locsogást időegységre váltanám, biztosan legalább még egy REO Speedwagon-szám elférne a helyén. De az Atlanti-óceán túlpartján az emberek bizonyítottan élvezik a látványos showműsorral megszépített eseményeket, és ezt azzal köszönik meg, hogy odaadó fanatizmussal, viharos érzelmi reakciókkal viszonozzák az együttesnek a színpadra. A közönség odaadása minden trükk iránt, amivel a REO Speedwagon előáll, ezen a koncertdokumentumon is rendkívüli marad.
A lédús robbanékonyság ezen a felvételen sem fogy el, köszönhetően a minden fő slágerből összeállított szetlistának, amely a közönséget a show első másodpercétől az utolsóig a szárnyain viszi. Itt van a Keep On Lovin You és a Take It On The, a „Hi Infidelity” (1980) két rendkívüli ultraslágere, amelyekhez csatlakozik a várt Don’t Let Him Go (a koncert energikus nyitánya), valamint az igazi kis érzéki meglepetés, az In Your Letter, majd a „Good Trouble” (1981) albumról a Keep the Fire Burning, a „Wheels Are Turnin’” (1983) albumról pedig a kiváló Can’t Fight This Feeling ballada! Minden tehát a helyén van. A koncert második felében az együttes a rockos hőfokot a sziklakemény Back On The Road Again, az optimistán humoros Roll With The Changes és az AOR-os „szépség”, a Ridin’ The Storm Out révén fokozza, ezt pedig visszatekintve a virgonc rock ‘n’ roll szám, a 157 Riverside Avenue zárja, amely a „Reo Speedwagon” (1971) című stúdióelső lemezről származik, és azt bizonyítja, hogy a REO Speedwagon egykor Chuck Berry munkásságát csodálta.
A REO Speedwagon mai felállásában az egyetlen alapító tag Neal Doughty billentyűs, aki 1967 óta tartja magát ebben a szerepben, Kevin Cronin a második, „R.E.O. / T.W.O.” című lemez idején, 1972-ben csatlakozott az együtteshez, Bruce Hall basszusgitáros 1978-ban, az ötös felállást pedig az 1989-ben érkezett Bryan Hitt dobos és Dave Amato gitáros egészíti ki. A Reo Speedwagon tehát jócskán több mint két évtizede játszik ebben a felállásban, és hidd el: a „LIve At Moondance Jam” albumon az előadói ragyogás szárnyain játszanak! Olyan társaság, amely dacosan megőrzi a rock ‘n’ roll, a blues és a country-folk tartalmak egyedi keverékének jellegzetességeit, progresszív rockos foszlányokkal átszőve, kötelezően átitatva a fülbemászó dallamosság teremtésének elemi érzékével, ami a REO Speedwagon kifejezésmódjának a híres AOR-os kifejezőerő finomságát adja.
Ez a koncertalbum mindenképpen minden pénzt megér, ha a REO Speedwagon-lemezek után kutatva a szlovén cédéboltok ritka polcain mindig csak az együttes „best of” válogatásaival találkozol. Ez is afféle „best of”, de konkrétan dokumentált, koncertizzadsággal aláírt. A tapasztalt zenei macskák tökéletes kémiájának köszönhetően, akik között nincsenek zenei bújócskák, hanem a felszabadultság, a derűs hangulat, a visszafogott ifjonti vadság és a zsigeri átélés érzetének egyedülálló megfelelője szólal meg, remekül adagolva a „szólós” kalandok pillanataival. Kevin Cronin hangja a REO Speedwagon zenéjének szeplőtelen védjegye marad. Az évek során. A REO Speedwagon megőrzi a hibátlan elsőséget abban, hogy iskolapéldát mutat arra, hogyan kell hangulati crescendót elérni a refrénben úgy, hogy a vezető vokált vokális harmóniákkal támogatod meg! Ez mindig is az együttes egyik legkiválóbb ismertetőjegye volt, amit ezen a koncertdokumentumon sem lehet nem meghallani. A REO Speedwagon koncertjein továbbra is minden a helyén van, és az együttes életműve 2013-ban is bizonyítja, hogy a rozsda aligha tud megtapadni rajta. Már csak az új stúdióalbumra várunk, amelyről reméljük, hogy nem a „Find Your Own Way Home” után tizenegy évvel jelenik meg.
Felállás
Neal Doughty – billentyűs hangszerek, Hammond-orgona, zongora, szintetizátor
Kevin Cronin – ének, gitár, zongora, billentyűs hangszerek
Bruce Hall – basszusgitár, vokál
Dave Amato – gitár, vokál
Bryan Hitt – dob, ütőhangszerek
Produkció
Sarah Brock
Számlista
CD:
1. Don’t Let Him Go
2. Keep on Loving You
3. In Your Letter
4. Take It on the Run
5. Keep Pushin’
6. Golden Country
7. Can’t Fight This Feeling
8. Like You Do
9. Time for Me to Fly
10. Back on the Road Again
11. Roll with the Changes
12. Ridin’ the Storm Out
13. 157 Riverside Avenue
DVD / Blu Ray:
1. Don’t Let Him Go
2. Keep on Loving You
3. In Your Letter
4. Take It on the Run
5. Keep Pushin’
6. Golden Country
7. Can’t Fight This Feeling
8. Like You Do
9. Time for Me to Fly
10. Back on the Road Again
11. Roll with the Changes
12. Ridin’ the Storm Out
13. 157 Riverside Avenue
Bónusz : interjú Kevin Croninnal
