Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Uroš Planinc Group
Kiadó: Multi Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 50:18
Értékelés: 3.5/5
Uroš Planinc újabb hangszeres varázsló, specialitása pedig továbbra is a csiszolt gitártechnika, amelyben ez a precíz, a zenei információt többrétegűen érzékelő muzsikus jókora adag Joe Satriani-iskolát visz. Az utóbbi időben viszont a blues óriásai is egyre erősebben érződnek rajta. Az új lemez ezt természetesen mind megmutatja.
Az új album, vagyis a második, három évvel az „Uroš Planinc Group” (2010) névre hallgató első lemez után egyre erősebben azt az érzést kelti, hogy Uroš mellett – aki a lemez csúcspontjain továbbra is abszolút középpontban marad – az együttes mint egész egyre fontosabb szerepet kap a zenei kifejezésben. A zenekar mint egész hatása közelít a gitár jelentőségéhez, amely Uroš Planinc zenei mondanivalójának elemi építőköve, és persze mindenek fölött továbbra is a fő hordozó hangszer marad. Az az érzés, hogy a lemezen egy összetartó, egységes zenei test szól, az „Alternative Ego”-n még erősebb és mélyebb, mint az elsőn. Erre utal maga a produkció is: élő, dinamikus, meleg, a hangszínek között remek kontrasztot teremt. A hangzás eleven, és rendkívül rugalmasan reagál a hangszeresek kommunikációjára. Érzed a muzsikusok közötti kémiát!
Az „Alternative Ego” olyan lemez, amelyen Uroš ugyan még mindig szívesen kacérkodik a legkülönfélébb műfaji formákkal, a súlypont mégis a blues felé tolódott. A nyitó, csípős boogie blues darab, a Burning Fields klasszikus blues rock sablont követ, amelyben a gitár és a billentyűk adják egymásnak a szólóeszkapádok csúcspontjait. A szólópárbajok fokozásával a szám kreszcendóba torkollik. A vezérmotívum, amelyre a szólóimprovizációk épülnek, nem hoz zenei forradalmat. A második tétel, a Megalodon viszont rögtön megerősíti, hogy Uroš a hathúros gitár nyelvtanának tanulóóráit Joe Satriani lemezeit hallgatva töltötte. Kidolgozott vezérmotívum, amely hatásosan szövődik bele a Hammond-szerű billentyűhangzás függönyébe. A szám a fülnek ízletes, hatásos hangtájak és hangulatok sorozatán halad végig, és a lemez egyik legjobb kompozíciójának számít, ahol Uroš Planinc szerzői tehetsége különösen merészen szikrázik fel.
A harmadik szám, a Ne morem več kísérlet arra, hogy női énekhang kerüljön az aranzsmányba. A soul blues frizurába a rádióbarát pop-sláger árnyalata vegyül. Tekintve Uroš Planinc erős, személyes zenei filozófiáját, amelyet az instrumentális számok sziklaszilárd adagja hordoz, ez a szám a 3. helyen szétveri a lemez egységét, ezért sokkal értelmesebb lenne egészen a lemez végére tenni!
A lemez műfaji sokszínűségét a következő Dry Sufing tetézi! Aki futólag ismeri a legendás The Shadows repertoárját, vagy hallotta valaha a Pulp Fiction zenei alapjait, azonnal otthon érzi magát. Szórakoztató szám, bár különösebb, még nem hallott meglepetést nem tartogat. A Midnight Rain a blues és a klasszikus hard rock irányvonalak érdekes keveréke, amelyben Uroš a szólóeszkapádokban remekül ötvözi a neoklasszicizmust a bluesos retorikával. Gyorsított rocker!
Az érzelmek szenvedélyes, erotikus intenzitással törnek elő, amikor a lemez közepén elérkezünk az álmodozón, misztikusan elmerengő blues keringőhöz, a Millenium-hoz. Újra rendkívüli kémiai párbeszéd bontakozik ki a billentyűk és Uroš gitárjátékának érzéki kifejezése között. Melankólia! De ez még nem minden! A szám a második felében gyorsított, rockos irányba fordul, ami a Midnight Rain üzenetéhez közelíti. Az Alone In The Club intim, befelé forduló, lassított rhythm N’ blues, amelyben a zenekar a blues alapjaira épülő, kéjes, fennkölt módon megterhelt improvizációkban ereszti ki a gőzt. Egy másik szám, amely a Dry Surfging és a Ne morem več mellett abszolút kilóg a lemezből, a Southern Comfort („Déli lazaság”) bolondos country-vágtája. Óda ez ahhoz a közismert édes whiskyhez, amelynek palackjai bírását Janis Joplin egykor Jim Morrison oldalán alaposan próbára tette. Olyan szám, amely szerzői találékonyság szempontjából megint nem kínál különösebben izgalmas ötleteket, mégis fontos szerepe van abban, hogy a lemezen felpörögjenek az események. A „Hendrix-izmus”, a Space Orgasms címre keresztelt dal Uroš kis személyes „Little Wing”-je, amely a zenész rajongását tükrözi a „balkezes” Fender Stratocastert használó legendás előd úttörő munkássága iránt. A Chain Conveyor, a lemez záró száma, még egy hard rockos instrumentális rohamot szállít, amelyben – a Megalodon, a Midnight Rain és a Millenium számokhoz hasonlóan – kivételes ügyességgel burjánzik Uroš gitáros csínytevéseinek tárháza.
Az „Alternative Ego” elmélyíti az együttes építőkövei közötti kémiai kötést. Rendkívül szép, szerzői szempontból őszinte, aranzsírozás tekintetében igen magas színvonalú termék, amelyen Uroš a társaival az instrumentális rock kvartett zenei víziójához közelít, amelyet persze az ő gitáros mesterségbeli tudása irányít. Szervesen, még nemesebben hat, mint az amúgy roppant ambiciózus és képekben gazdag első lemez, ugyanakkor azt bizonyítja, hogy Uroš mostanában újra rácsodálkozott arra, milyen erővel fejezhetők ki az érzések a blues elemeivel, és ez az új album mondanivalójának jócskán nagy részét adja.
Éppen itt rejlik a kisebb hiba. A vezérmotívumok kiszámítható sablonjaiban a csapat nem bontakoztatja ki azokat a lényeges jegyeket, amelyek saját, hiteles szerzői karizmát adnának, és ez olyan érzést kelt, hogy a lemez egy-egy ponton az általánosság érzetébe csúszik. Ebben a tekintetben az „Uroš Planinc Group” névre hallgató első lemez több ötletes zenei figurát és izgalmas, kísérletező zenei kalandtörténetet hozott, mint az aranzsírozás terén kompaktabb utódja. Bluesos tudással megalapozott „Alternative Ego”.
Az „Aternative Ego” nagyon, nagyon szép termék, amelyben a számok interpretációja ismét a hangszeres játékon keresztül hatásosan átadott érzésekből táplálkozik, és amelyben rendkívül hatásosan jelenik meg az együttes kivételes kémiája és összeszokottsága, egységesen ható testként. Ez az utolsó megállapítás pedig éppen arra utal, hogy az Uroš Planinc Group-ot mindenképp élő koncerteken érdemes hallgatni! A zenekar az „Alternative Ego” lemezen kieresztette a gőzt, levetett minden féket, és a számokat a stúdióban kivételes, kompakt előadói intenzitással játszotta le, amely egyesíti az erőt, a robbanékonyságot és a finomságot (szubtilitást). És ez a győztes ászpóker!
Felállás
Uroš Planinc – gitár
David Raček – billentyűk, gitár
Jalen – billentyűk
Blaž Bizjak – basszusgitár
Črt Krevh – dob
Janez Lupše – basszusgitár a 3. számon
Maja Založnik – ének a 3. számon
Sara Česnik – vokál a 3. számon
Perry Stenback – gitárszóló a 7. számon
Leon Žunec – zongoraszóló a 7. számban
Jure Kolšek – dob
Produkció
Matej Pečaver
Számlista
1. Burning Fields
2. Megalodon
3. Ne morem več
4. Dry Surfing
5. Midnight Rain
6. Millenium
7. Alone in the Club
8. Southern Comfort
9. Space Orgasms
10. Chain Conveyor
