Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Boston
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 42:58
Értékelés: 4.5/5
Tom Scholz minden tekintetben a rock ‘n’ roll történetének egyik legfontosabb alakja. A Boston 1976-os debütalbuma fenekestül felforgatta a stúdiós felvételi technikákat. Ha Tom Scholz volt az újító az Atlanti-óceán nyugati partján, akkor a túloldalon a rockzene hangzásbeli újításainak terén a párja minden bizonnyal a zseniális Brian May (Queen) volt. Scholz feltalálta a Rockman nevű „varázsdobozt”, és a licencet 1982-ben eladta a Dunlopnak! Ez a készülék az olcsó nyolcvanas évek során rengeteg lemeznek adta meg a stúdióban áhított hangzást, nélküle például a Deff Leppard monumentális albuma, a híres Hysteria sem hangzana úgy, ahogy. Tom Scholz a Rockman feltalálásával biztosan kiérdemelt egy szobrot a rocktörténelemben!
Scholz ősidők óta nagy perfekcionistának számít, tulajdonképpen szinte megszállottja annak, hogy az elképzelt célt idealizálja, amit a víziójában el akar érni. Igazi, elsőrangú meglepetést okozott idén, amikor egyáltalán úgy döntött, hogy kiadja a Boston új stúdióalbumát. Ezt egyébként már jó ideje beharangozták, de az ígéretekkel senki nem törte túl a fejét. Nagyjából így gondolkodtunk: „Szuper, ha lesz új lemez, de édes mindegy, mikor, már ha egyáltalán lesz.” Tény, hogy a Boston albumai mindig óriási csúszással jelentek meg a bejelentésekhez képest, mert Scholz annyiszor javított közben a hangzáson, bővítette és csiszolta, amíg szentül nem volt meggyőződve arról, hogy a lemez tényleg megérett a kiadásra.
A „Life, Love & Hope” egyértelműen világosabb, pozitívabb szemléletű lemez, mint két elődje, a „Corporate America” és a „Walk On”, amelyek mindketten jóval keményebb riffekkel voltak megrakva. Retróbb hangzású, és ezzel közelebb kerül az első három kiadványhoz. A karakterisztikák, vagyis a Boston-hangzás tipikusságának esszenciális jegyei azonban bizonyítottan a helyükön maradnak. Tömören, teljes autenticitásban! Ez elsősorban a vezető gitárfrázisok azonnal felismerhető, többrétegű harmonikus színezése, a refrének dallamai, ahol a dalok hangulati crescendója csúcsosodik ki, a ritmusok pedig a híres módon, „tapsoló” hatással vannak megtámogatva. A nosztalgikus lelkek szívén kopogtatás ismét rendkívül hatásos, és erre az albumra azonnal és habozás nélkül lecsap majd a Boston-életmű minden igazi rajongója.
Más idők járnak. Az első két lemez varázsának reprodukálására nem lehet számítani, de rendkívül közel lehet kerülni hozzá, ha akarod. Főleg, ha a stúdióban teljesen „analóg” módon dolgozol, pontosan ugyanazzal a technológiával, mint 35 évvel ezelőtt. Tehát Tom Scholz híres receptje szerint! Közben Tom Scholz az új albumon is tovább túlcsordul a stúdióbeli perfekcionizmustól! Ezért úgy döntött, hogy újraaranzsálja és hangzásilag restaurálja a „Corporate America” három dalát, amelyekről úgy gondolta, hogy most végre méltó formát kapnak a stúdiófelvételen. Sőt. Úgy ítélte meg, hogy az aranzsmánjaik már az eredeti verzióban is hatékonyan kapcsolódnak az új anyaghoz, így a „Life Love & Hope” olyan közel kerül ahhoz a tökéletességhez, amelyet csak Scholz maga idealizál és ismer. És higgyétek el: Scholz, a Boston legádázabb és legkíméletlenebb kritikusa, ezt a mércét nagyon-nagyon magasra teszi!
A produkció rendkívül kontrasztos, és teli tüdővel lélegzik! Scholz az új albumon is megőrzi azt a jellegzetes stadionhangzást, amely az összes klasszikus Boston-lemezt megalapozza. A tökéletesen kiválasztott dallamosság, mondhatni a rockzenei dallamosság hatókörének nemes kiaknázása ezúttal a „Life, Love & Hope” albumban ölt testet. Ez egy „elveszett termék térben és időben”, az AOR-tökély újabb gyönyörű briliánsa.
Az előző albumon megjelent anyag újbóli felhasználása mindenképp elvesz valamennyit a lemez komolyságából, de saját szerzemények újracsomagolásáról van szó, ami teljesen megbocsátható. Főleg azért, mert a rockvilágban egyedülállóak, és egy olyan ember keze alól kerülnek ki, aki vízióival és úttörő szerepével forradalmian hatott az albumok hangzásának fejlődésére, és következésképp az AOR-zene nyolcvanas évekbeli térhódítására. A Don’t Mean To Fall In Love, a Someone és a You Gave Up On Love eredetileg a „Corporate America” albumon jelent meg. Már ott is az alkotói csúcsok közé tartoztak, így a felújított hangzásban és részben az aranzsmánjaikat tekintve is tökéletesen illeszkednek a „Life, Love & Hope” új anyagához.
A címadó Life, Love & Hope, a nyitó Heaven On Earth, aztán a Someday (ízléses szájharmonika-betéttel), itt a (várt) instrumentális Last Day Of School, szerzeményként is ünnepélyes, utána a régebbi eredetű Sail Away, amelyet Scholz korábban nem használt fel, és amelyben a főszólamot a néhai Brad Delp énekli! Minden a megszokott helyén van, ahogy lennie kell. A szőrszálhasogatás felesleges, mégis található némi tartalék az If You Were In Love-ban, mert Scholz az éneket a Boston-felállás első hölgyére, a basszusgitáros Kimberley Dahmére bízta. Az ő hangjának egyszerűen nincs felismerhető karaktere, karizmája, megfelelő bája, hogy kicsalja a kellő mennyiségű szívet és szenvedélyt. Túl kevéssé felismerhető karakter, ami viszont duettekhez vagy kísérő énekhez megfelelő. Kimberley főénekesi szerepe miatt már a „Corporate America” is ingadozott minőségben néhány fontos ponton. Tommy De Carlo és David Victor ezzel szemben lenyűgöz a hozzájárulásával, különösen a nyitó Heaven On Earth-ben (Victor), a címadó Life, Love & Hope-ban (DeCarlo) vagy a záró The Way You Look Tonightban (DeCarlo). Nem mehetek el szó nélkül a Love Got Away mellett sem, amelyben maga a nagyságos Tom Scholz énekel. Bravúros dalok, amelyek minőségben nem ingadoznak egymáshoz képest. Nehéz mélyebben a lényegükig hatolni a kiválasztott szerkezetekben, a teljes vérű hatásban, az egymást kölcsönösen erősítő működésben és az összehangolt párbeszéd érzetének megteremtésében, amely tökéletes egyensúlyban él együtt.
Mondhatjuk, hogy Scholznak az új albummal pontosan az sikerült, amit el akart érni. Tökéletesen kiválasztott briliáns a felismerhető és esszenciális AOR-os arénarock-esztétika tipikus jegyeiből, az ünnepélyes ébresztgetés pomp elemével kiemelve! Pontosan ez az a mérce, amit a Boston rajongói Scholztól elvárnak, és amit a piacra csak a Boston név képes szállítani!
Az album nosztalgikus, és hipnotikusan veszi meg a szívét azoknak a rajongóknak, akik a zenekar végső klasszikusait szeretik, s akiknek a zsebében ott lapul a megjelent slágerek örökzöldsége: More Than A Feeling, Amanda, Don’t Look Back, Piece of Mind, Smokin’, Rock And Roll Band, Foreplay/Long Time – ezek segítettek eddig összesen több mint 31 millió albumot eladni. A „Life, Love & Hope” időben és esztétikailag is tartja a kapcsolatot a Boston összes korszakával. Gyönyörű utódja a korábbi stúdiómunkáknak, és így az idei év egyik csúcskiadványa a dallamos rock terén. Mondhatjuk, hogy az album megjelenése – tekintve a tizenegy éves szünetet az új Boston-kiadványok terén – az idei év egyik legfontosabb eseménye az AOR és a dallamos rock műfajában. Reméljük, hogy a „Life, Love & Hope” talán jövőre a Boston európai koncertszínpadokra is elhozza.
Felállás
Tom Scholz – ének, gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, vokál
Gary Pihl – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Kimberley Dahme – ének, basszusgitár, vokál
Curly Smith – dob, ütőhangszerek, szájharmonika, vokál
Tommy DeCarlo – ének, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, vokál
David Victor – ének, gitár, vokál
Produkció
Tom Scholz
Dallista
1. Heaven on Earth
2. Didn’t Mean to Fall in Love
3. Last Day of School
4. Sail Away
5. Life, Love & Hope
6. If You Were in Love
7. Someday
8. Love Got Away
9. Someone (2.0)
10. You Gave Up on Love (2.0)
11. The Way You Look Tonight
