Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Wishbone Ash
Kiadó: MCA Records
Megjelenés: 1973. 05. 11.
Játékidő: 43:37
Értékelés: 3.5/5
A Wishbone Ash 1973-ban, közvetlenül a negyedik stúdióalbumuk, a „Wishbone Four” megjelenése előtt pályájuk művészi és kereskedelmi csúcsán állt. Az „Argus” (1972) c. mestermű ugyanis váratlanul a korszak legizgalmasabb rockzenekarai közé lőtte fel őket, így mindenki arra számított, hogy a következő lemezzel is hozzák majd ezt a kivételes színvonalat. A „Wishbone Four”, az eredeti Wishbone Ash-felállás utolsó közös albuma viszont csalódást okozott sok rajongónak, és annak a hallgatóságnak is, amely az „Argus” nyomán kezdte csak felfedezni a bandát, hiszen az elődjéhez képest jókora stílusbeli elmozdulást jelent.
A Wishbone Ash védjegyének számító kettős gitárharmóniák egyes számokból szinte teljesen eltűntek, vagy legalábbis feltűnően szégyenlőssé váltak, mintha a zenekar hirtelen egy időre megunta volna őket. Az akusztikusgitár-kidolgozásokból viszont több van, mint valaha, ami a maga módján előny. Néhány pasztorális elem az albumon ugyan emlékeztet az „Argus” egyes pillanataira, ám azt a misztikus, rusztikus és titokzatos hangulatot, amely a már említett Wishbone Ash-főművet annyira jellemezte, többé sosem sikerült megismételniük. Vagyis a „Wishbone Four” korántsem rossz lemez, csak nem tudta teljesíteni a közönség rendkívül magasra tett elvárásait, amely még egy remekművet várt.
Ehelyett a Wishbone Ash egy sor jó minőségű, nehéz-/artrockos szórakoztató számmal és pasztorális balladával állt elő, amelyek közül az igazat megvallva egyik sem emelkedik ki különösebben – talán az „Everybody Needs a Friend” és a „Ballad of the Beacon” kivételével, ez a kettő ma is fel-feltűnik a koncertprogramokban. A nyitódal, a bluesos gitárfrázissal megjelölt, hangulatos hard rock-szám, a „So Many Things To Say” szokatlanul ingerült hangvételű főénekese Martin Turner basszusgitáros. Korrekt nyitány, de az igazat megvallva semmi különös. Jóval érdekesebb a nagyon szép pasztorális ballada, a „Ballad of the Beacon”, amelyben csodás akusztikus és elektromos gitárharmóniák hallhatók, és ahol egy rövid időre – nem kis részben Andy Powell gitáros nosztalgikus hangú éneke miatt – valamivel misztikusabb hangulat telepszik rá a dalra.
A „No Easy Road” újabb temperamentumos, bluesalapú rocker, amely kislemezen is megjelent. Félig önéletrajzi szám, amelyben vendégként Graham Maitland zongorája, sőt fúvósszekció is hallható, ami a Wishbone Ash esetében igazi ritkaság volt. A fő refrén a vokális harmóniáival kissé a pályatársak, az Uriah Heep népszerű énekmegoldásait idézi. Az „Everybody Needs a Friend” egy újabb elragadó ballada, amelyben a Wishbone Ash kivételes érzékről tesz tanúbizonyságot a romantikusan csengő akusztikus hangszerelések terén; vendégbillentyűsként George Nash szállt be, és szimfonikus hozzájárulásával jócskán erősítette a kifejezetten nosztalgikus atmoszférát. A zárásban felcsendülnek a Wishbone Ash jellegzetes kettős gitárharmóniái is, amelyekből a „Wishbone Four” egyébként nem bővelkedik.
A „Doctor” egy újabb energikus rocker hatalmas gitárszakaszokkal és Steve Upton vad dobfutamaival, de elsősorban a jó koncerthangulatot szolgálja. Itt ismét Martin Turner énekel a főszólamban, kissé nyersebb előadásmódjával, szemben a finomabb hangú énektárs, Andy Powell stílusával. Jóval magával ragadóbb a pasztorális ízekkel fűszerezett ballada, a „Sorrel”, amely megint közelebb áll az „Argus” dalaihoz; a bájos akusztikusgitár-harmóniák és az egyes improvizációk mellett különösen a Martin Turner játszotta dallamos basszusvonalak nyűgöznek le, és Powell finom éneke is, amelyből tisztán érezni, hogy a kultikus gitáros az előadásba belevitte a maximális érzelmi odaadását. Kár, hogy a „Wishbone Four” több száma nem épült hasonló stílusra.
A következő ballada, a „Sing Out the Song”, amelyben lassú ritmus mellett Martin Turner veszi át az énekes szerepet, blueszenei dallamvilágával nem olyan érdekes, de a hangszeres részekben nagyon ízléses akusztikus díszítéseket kínál. A „Rock ‘n Roll Widow”, amelyben Powell úr ismét átveszi az éneklést, energikus gitárszakaszaival és vágtázó ritmusaival minőségi, temperamentumos lezárása a lemeznek, és a vadnyugati hangulat sem megvetendő, amely egy rövid időre uralkodóvá válik a számban.
A „Wishbone Four”, ez a szilárd teljesítmény, de művészi értelemben egy lépés hátra az elődhöz képest, egy korszak végét jelentette: a korai Wishbone Ash-éra lezárultát, amikor egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a zenekar nagyobb lesz néhány későbbi, jóval híresebb névnél. Az eredeti gitáros, Ted Turner ugyanis az első hivatalos Wishbone Ash-koncertlemez, a szintén 1973-ban megjelent „Live Tapes” után úgy döntött, hogy kiszáll a zenekarból. Az utódja Laurie Wisefield (ex-Home) lett, aki 11 évig maradt tag, és ezalatt számos igen színvonalas, érdekes szerzői ötlettel gazdagította a bandát.
Felállás
Andy Powell – elektromos és akusztikus gitár, ének
Martin Turner – basszusgitár, ének
Ted Turner – 12 húros, akusztikus és elektromos gitár, vokál
Steve Upton – dob és ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
George Nash – billentyűs hangszerek az „Everybody Needs a Friend” c. számban
Graham Maitland – zongora a „No Easy Road” c. számban
Phil Kenzie, Dave Coxhill és Bud Parks – fúvósszekció a „No Easy Road” c. számban
Produkció
Wishbone Ash
Számlista
1. So Many Things to Say
2. Ballad of the Beacon
3. No Easy Road
4. Everybody Needs a Friend
5. Doctor
6. Sorrel
7. Sing Out the Song
8. Rock ‘n Roll Widow
