Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Feedback
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2013
Értékelés: 4/5
A tolmini Feedback eddig három stúdióalbumot és egy EP-t adott ki, amelyeken világosan megmutatta rendkívül szerencsés, nálunk ritkán hallható hangszeres keverékét: fúziós zenét kevert jazz-, rock-, funk- és blueselemekkel, érzékelhetően a múlt század hetvenes éveinek több-kevésbé legendás előadói hatása alatt, amihez az akkori korszakból származó autentikus hangszerek is hozzájárulnak. A Feedback már pályája elején úgy döntött, hogy a zenei megközelítéséhez nincs szüksége énekesre, ami a stílusukat tekintve a maga módján végül talán jó döntésnek bizonyult, bár a közeljövőben ez még változhat. A „Skrivnost” a negyedik stúdióalbumuk, amely négy évvel az elődje, a „Pro Mehanika” (2009) után jelent meg, és 2012-ben, illetve 2013-ban vették fel. Néhány olyan szerzemény szerepel rajta, amely a zenekar működésének legelső szakaszában született, de mostanáig kiadatlan maradt. A Feedback ezért úgy döntött, hogy végre eljött az idő, hogy napvilágot lásson. Így mind a hét régi-új számot „élőben”, a stúdió közepén, utólagos rájátszások nélkül vették fel, és megújított, mondhatni korszerűsített aranzsmanokkal látták el őket. Az egyes darabokat hallgatva egyáltalán nem tűnik úgy, mintha akkor születtek volna, amikor a banda még csak épp kezdett kibontakozni, ugyanis jóval nagyobb szerzői és hangszerelési érettséget sugároznak, ami nem fogja meglepni azokat, akik régebb óta követik ennek az érdekes, szlovén viszonylatban mindenképp szokatlan zenekarnak az életművét.
A nyitószám, a „Sara” a címét valószínűleg a vendégként közreműködő klarinétosról, Sara Frecéről kapta, aki remekül beleolvadt a banda zenei világába. Az első néhány másodperc pompázatos orgonabevezetőjével kissé az „Giant” kezdetére emlékeztet, a progresszívrock-legendák, a Gentle Giant debütalbumáról, de ez bizonyára teljes véletlen. Hamarosan átmenet következik egy dinamikus fúzióba, ahol az elektromos gitár mozgalmas variációi mellett főleg Miloš Leban Hammond-orgonája játszik erős szerepet. Közben néhány szokatlanul ütős gitárfrázis is hallható Matej Magajne ujjai alól, miközben az eklektikus ritmusszekció igazi csemege a fülnek. Bizonyos ambiens szakaszok kissé a korai Santanára, sőt a korai Camelre emlékeztetnek, vagyis a szám szerkezete a Hammond-orgona hangsúlyozottan meleg hangzásával rendkívül hű a hetvenes évek jazz-fúziójának hangzásbeli örökségéhez. A „Wagha-Chicu” újabb összetett, mégis ambiens hangulatú darab, ahol a banda tagjai ismét kedvükre lazítanak a szabad improvizálással, és a ritmusszekció – Andrej Klavžar basszusgitáron, Andrej Maver dobon – kiváló munkát végez.
A „Winter Time”-on, ahol ismét a Hammond-orgona hatalmas hangja dominál, szintén érezhetők a korai Santana hatásai, ami örömet szerez majd mindazoknak a rajongóknak, akik egy csodás hangélményen keresztül szeretnének visszatérni a romantikusabb zenei időkbe. Az „Otroci Se Igrajo” játékos, szinte békés, ha nem éppen ártatlan hangulatával, amely főleg a nyitó szakaszt jellemzi, jól mutatja, hogy a Feedback-számok címei nem a levegőből kapottak, hanem híven tükrözik az egyes darabok hangulatát és szerkezetét. A romantikusan fűszerezett „Faza Umiritve” gitáros blues-improvizációival és a Hammond-orgona tömör rétegeivel, amelyeket mozgalmas és finom ritmikai árnyalatok támasztanak alá, újabb szép példája az egész banda csodás virtuóz képességeinek. A rendkívül szellemes ritmikai kísérlet, az „I’ve Lost My Hair” egyes részei között némi pásztori hangulat is érezhető, és felfedezhetők benne a brit progresszív rock Canterbury-szcénájára jellemző hangzáselemek is, főleg a dallamosabb képviselők, élükön a Caravannal.
A záró, 15 perces improvizációs odüsszeia, a „Ne Vem Kaj Je To Skrivnost” tele van színes fúziós jammel, amilyen a progresszív rock és a jazz-fúzió hetvenes évek közepi aranykorára volt oly jellemző, miközben jó néhány improvizációs ötlet annyira újszerű és szellemes, hogy a Feedbacknek véletlenül sem lehet szemére vetni az önállóság hiányát. A tagok szólókitérői a virtuozitás és a finomság derék, szokatlan keverékei. Külön ki kell emelni, hogy a számottevő összetettség ellenére sem veszítik el a dallamosságot. Magajne gitárjátékából végig kivételes technikai önfegyelem sugárzik, ami sosem csúszik át virtuóz tolakodásba. Ezúttal különösen jól sikerült a középső rész, ahol a gitáros improvizáció „matematikai” pontossággal egy ponton kissé a King Crimson „Discipline”-korszakára emlékeztet, illetve arra a különleges gitártechnikára, amelyet a legendás Robert Fripp alapozott meg a saját gitáriskolájában.
A Feedback az új, „Skrivnost” című albumával kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat arra, hogy szilárdan kitart a zenei hozzáállása mellett, hiszen minőségben és következetességben (még mindig) a szlovén progresszívrock-színtér – amúgy meglehetősen homályos – egyik legfényesebb csillaga. Mindazok, akik nosztalgiával a szívükben a hetvenes évek „régimódi” hangzására esküsznek, és elsősorban azért becsülik a Feedbacket, mert az a „régmúlt idők” hangzásbeli fényét elképesztően sikeresen idézi fel, ugyanúgy élvezni fogják a „Skrivnost” mind a hét számát, mint ahogy a korábbi lemezeket is. Az album művészi borítója, amely akrilok kollázsa és a banda minden tagjának közös alkotása, szintén szép tükre a zenei tartalomnak.
Felállás
Matej Magajne – gitár
Miloš Leban – billentyűs hangszerek
Andrej Klavžar – basszusgitár
Andrej Maver – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Sara Frece – klarinét a „Sara” című számon
Produkció
Dejan Lapajna
Számlista
1. Sara
2. Wagha-chicu
3. Otroci se igrajo
4. Faza umiritve
5. I’ve Lost My Hair
6. Winter Time (Part 2)
7. Ne vem kaj je to skrivnost
